59078

A Keresztény Értelmiségiek Jászberényi Csoportja a 15 éves működése alatt számos határon túli vendég előadását hallgatta, élvezhette. Az elmúlt hétfői, március 16-i összejövetelen Rigó László, Rimaszombat alpolgármestere tartott előadást a Felvidéken élő magyar ajkú nép mai helyzetéről.

Kíséretében volt Pósa Dénes a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Szervezetének alelnöke és Homoly Erzsébet, a Felvidék.ma hírportál főszerkesztője. Alább, a KÉSZ jászberényi csoportja alelnökének, Szabó Jánosné Máriának a beszámolója olvasható.
“Az utóbbi két személy régi ismerősünk, számos közös irodalmi programunk volt az elmúlt években. Általuk ismertük meg előadónkat is. Rövid időt töltöttek városunkban, de az annál tartalmasabb volt. Délután a Városházán Szatmári Antalné alpolgármester adott fogadást részükre, ahol szívélyes üdvözlés után rövid áttekintést kaptak Jászberényről és az itt élő lakosság mindennapjairól. Ellátogattak a Jász Múzeumba, megkoszorúzták a Rákóczi emléktáblát és a március 15-i ünnep kapcsán a Járásbíróság épületén elhelyezett Kossuth reliefet.

Az előadó 57 éves, két felnőtt gyermek édesapja, műszaki szakközépiskolai tanár, 2015. január elseje óta Rimaszombat főállású alpolgármestere. Először járt városunkban. Előadása nemcsak vázlatokkal és adatokkal volt tele, hanem kellő irodalmi tájékozottságról tanúskodva, híres költők ma is aktuális verseit idézve fejezte ki nyomatékosan mondanivalóját.

Rimaszombat szlovákiai város, a besztercebányai megye egyik járási székhelye. A Gömöri-medence északi peremén a Rima folyó partján elterülő település. A bronzkortól folyamatosan lakott terület. 1335-ben, Károly Róberttől kapta kiváltságait. (Ezen esemény emlékére minden év május 3-4-én zajlanak a városnapi események.) Nevét a város, a szombati napokon megtartandó vásárokról és a Rima folyóról kapta. Lakosainak száma a 2011-es népszámlálás adatai szerint 24 364 fő.

Alpolgármester úr beszélt Szlovákia területi felosztásáról, a kulturális élet és média lehetőségeiről, érintve az oktatás és demográfia kérdéseit, kitért a gazdasági helyzetre, a politikai és közéletre, és nem utolsó sorban beszélt a Felvidék magyarságának fennmaradási lehetőségeiről.

Országuk 1993. január 1.- től önálló Szlovák Köztársaság. Területén 8 megye került kialakításra. A bemutatott térképeken látható volt az a sokféle adat, melyek érzékeltették a magyar lakosság számát, elhelyezkedését, faji, vallási megoszlását. Jelentős a népességcsökkenés, már 30 % alatt van a magyarok száma, többségében a magyar határmenti településeken élnek. Sajnos erősödő asszimiláció figyelhető meg, ezt a belső vándorlás, a kivándorlás, vegyesházasságok okozzák. Jelentős mértékben növekszik magyar anyanyelvű roma lakosság. A vegyesházasságokban a szülők a gyermekeiket több esetben a szlovák nyelvű iskolába íratják, így biztonságosabbnak vélik jövőjüket. Sokan elhagyják hazájukat a jobb megélhetés reményében. Az utóbbi időben több mint 100 ezer felsősokú végzettségű felvidéki fiatal jött át Magyarországra dolgozni, s aki idejön az itt is marad. Félő, hogy egy idő után Felvidék elveszíti az értelmiségieket. Ezért kiemelt szerepet kap az oktatás; nagy eredménynek tartják a magyar nyelvű alsó- és középfokú oktatást, valamint a két magyar nyelvű egyetemet: Komarnóban a Selye János Egyetem és Nyitrán a Közép-európai Tanulmányok Kara.

A nehézségek ellenére jól működik a CSEMADOK kulturális központ, számos irodalmi esemény színhelye a rimaszombati járás, a Rákóczi Szövetség is sokat tett és tesz a magyar történelmi események tiszteletben tartásáért, az anyanyelvi kultúra ápolásáért. Nagy szerepe van a magyar nyelvű nyomtatott és elektronikus médiának. Újságok, hírportálok, blo­gok jelentősek, bár veszélyt is jelentenek. Pozitív vonal azonban, hogy él a magyarság.

Többször hangsúlyozta az előadó, hogy a 21. században nem a magyarság megmaradásáért kellene még mindig küzdeni, hanem az előrehaladásért, a többnyelvű közösség adta lehetőségek jobb kihasználásáért, szülőföldjükért. Harcolnak az autonómiáért, mely „vörös posztó” a szlovák kormány szemében, harcolnak azért, hogy az MKP bekerüljön a parlamentbe, harcolnak a nyelvi jogokért. Hangsúlyozta, hogy ő maga is mint városvezető nem politikai szolgálatot teljesít, hanem érdekképviseletet a felvidéki magyarságért.

Szlovákia keleti részében élőknek, így Rimaszombaton is, meg kell küzdeniük a gazdasági élet nehézségeivel is. Az ország ezen részén a munkanélküliség 34,6 %-os. (Hasonlítsuk össze a mi 4 %-al!) A regionális aránytalanságok 1:3 arányban csapódnak le a keleti terület kárára. Ugyanez mondható el a külföldi tőkebefektetésekre is. Míg a Pozsony és az északi területek vonzóak a befektetők számára, a keleti rész igen elmarad hozzájuk képest. Rimaszombat városvezetése azonban számos tekintetben próbál úrrá lenni a helyzeten. Határon átnyúló önkormányzati szerződéseket kötöttek már három magyar várossal (Putnok, Ózd, Tiszaújváros), melyek nemcsak nyelvi, kulturális szemléletűek, hanem gazdasági kapcsolatokat is eredményeznek.

Rövid időt töltöttek városunkban, de ez elég volt arra, hogy sok információval gazdagodtak, s körvonalazódott egy városaink közötti kapcsolatfelvétel lehetősége. Lelki feltöltődés volt számukra az a néhány órás program, amit mi vendéglátók nyújtottunk részükre. A Jászberényben töltött órák megerősítették őket hitükben, magyarságtudatukban. Reményüket fejezték ki, hogy gyümölcsöző kapcsolattá tudják, tudjuk tenni közösen a kezdeti ismeretséget Rimaszombat és Jászberény között” – írta Szabó Jánosné Mária.

Berény Café, http://jku.hu/Felvidék.ma