Pósa Lajos születését és keresztelését 1850. áprilisában Báthory Sámuel radnóti református lelkész vezette be A radnóti ev. ref. egyház születési, halálozási, házassági anyakönyvbe így: Napja a születésnek: Ápr. 9., Napja a megkeresztelésnek: 10., Szülék neveik: Ns. Pósa Antal ref., Ns. Kovács Mária ref. / Kisded neve: Lajos (mh: Budapesten, 1914. jul. 9) / Kereszt Szülék Neveik: Ns. Bodon Mihály, Ns. Varga Mária.
Az anyakönyvet Besztercebányán, az Állami Archívumban őrzik, mert a szocializmus alatt az 1895 előtti anyakönyveket begyűjtötték. 2010-ben sikerült a bejegyzést lefényképezni.
Pedig egy 1833-ban kelt szabály szó szerint így hangzott: „A Mátriculák a Budai 59 ik Canon értelmében a Parochiáról semmi szin és tekintet alatt senkinek, kemény felelet terhe alatt ki ne adattssanak sem vitessenek, hanem a kinek szüksége van reá akár Polgári Tisztségviselő, akár Egyházi Előljáróság légyen oda utasíttasson, hogy a Parochián a helybéli T. Prédikátor jelenlétében tekintse meg.”
Pósa Lajos 165 évvel ezelőtt, 1850. április 9-én született Nemesradnóton.
A település névadója, Radnót a tatárjárás után élt. A falut első ízben 1423-ban Radnotfalwa néven említik. Illa Bálint írja, hogy a legrégibb és egyben első birtokosa a róla elnevezett Radnótfalvi- és tőle kiágazott Polhos család, mellette azonban főleg a 17. sz. végétől sok armálista és egytelkes nemes is élt. Innen a nemes előnév.
Egyetlen helysége volt a megyének, amelyet csaknem maradék nélkül korábbi jobbágyságból kiemelkedett családok szereztek meg, melyek között a legrégibb, a Pósa-família.
A nagy Pósa család sarja
A nagy Pósa család a Zemplén megyei Pósafalváról került Radnótra. Népes radnóti nemes család, ahol már 1554-ben szerepelnek elődei. A Pósa család már a nemesség szerzése idejében két hatalmas ágra oszlott, melyek külön-külön kaptak nemességet. Az alsó (nagy) Pósa családból származik Pósa Lajos népszerű költőnk, kire nemcsak családja, szülőfaluja, hanem egész vármegyénk büszkén tekint – jegyzi fel már Forgon Mihály a vármegyéről szóló monográfiájában.
Az alsó (nagy) Pósa család ősei: Pósa János, Gergely és Imre testvérek, aztán Pósa Jánosnak Pósa Ilona nejétől származó leányai Dóra, Kata és Erzse; Pósa Gergelynek Boholy Anna nejétől származó Fruzsina és Orsolya leányai és Pósa Jakabnak neje Dienyes Dóra 1668. október 10-én kaptak nemességet a következő címerrel: kék pajzsban fekete medve, felemelt jobbjában három buzakalászt tart. Sisakdísz: növekvő, nyakán nyíllal átlőtt szarvas. Takaró: kék-arany, veres-ezüst. Kihirdették 1669. márc. 27-én.
Abban az időben virágzó nagy falu volt, a környék egyik legnagyobb települése. 1828-ban 113 házában 922 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Trianont követően a Radnovce szlovák nevet kapta, ma a Besztercebányai kerülethez, a Rimaszombati járáshoz tartozik. A 2011-es népszámlálási adatok szerint 825 lakosából 718 magyar, 52 roma és 20 szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Jelentős a cigányok számaránya, a statisztikai adatok szerint, az elmúlt tíz év alatt 182 fővel emelkedett a lakosok száma.
Lőrinczy György így fogalmaz A gyermek Pósa című írásában:
„Radnót, a balogvölgyi ősmagyar falu, az ő gyermekkorában a magyar népélet imponálóan erőteljes példája volt, mely mindenben visszatükrözte a magyar falu báját és becsületének önérzetes, puritán erkölcseit.
Népe fizikailag is gyönyörű, délceg és életerős, s amint mondják: rátarti nép, mely öntudatosan és okosan kormányozza magamagát, büszkén arra, hogy szolgasorba sohasem süllyedt. (…)
Földjét szorgalmasan és okosan művelte, abból idegen kézre soha egyetlen öl se került; iskoláját, templomát, papját és tanítóját messze földön példaképp emlegették és szenzációszámba ment, ha a radnóti nemes leány más falubeli legényt választott hitestársául.”
Gyöngyösy László, a költő életrajzírója is feljegyzi, hogy az „Ős-Gömörben, a kies, regényes Balogvölgyének szűz, magyar földjén, szelíd, hullámos, dombos vidékén ősidőktől kezdve magyar s a reformátió óta szín-református nép lakott, amely a magyarság szívével, eszével érzett és gondolkodott.
Nemesradnóton az ősi lakosság kivétel nélkül nemes volt, beköltözött igen kevés volt. Szorgalmas, gazdálkodó, jómódú nép lakta, törhetetlen volt magyar érzéseiben és hagyományaiban, öntudatukat nevelte az a körülmény is, hogy nemesi előjogaiknál fogva állandóan részt vettek a közéletben.
Értelmes, olvasó, dalos nép volt. Társas összejöveteleken szerették a tréfát, a dalt, melyeknek megtanulására gondot fordítottak, daloskörük volt, nagy öröm lehetett hallgatni összhangzatos dalolásukat, amikor vasárnap esteken a leányok és legények énekelve bejárták a falu. Mindössze egynéhány: Bodon, kis Pósa, nagy Pósa, Kovács, Varga, Thuróczi, Lukács, Igó, Ferenczy, Bedécs család, vagy mint egykoron mondták had lakta a falut. Összetartottak, házépítéskor egymást segítették, a családok közös pénztárába folyt összeget egyházi, iskolai célokra adták, s büszkék voltak, hogy azokat maguk tartották fenn” – jegyezte fel Gyöngyösy .
Az ifjú Pósa Radnót után Rimaszombatban majd Sárospatakon tanul
Lőrinczy György A Pósa-asztal munkájának Pósa Lajosról szóló fejezetében pedig ekképpen ír a költő szülőfalujáról s majdani iskoláiról:
„Radnót élt a lelkében (…) A radnóti ostorpattogás s a radnóti zengő zsoltár: a hivő és a tisztaságért sóvárgó örök gyermek magyar naivitása. Turáni dac, fanatikus hűség és puritán becsület. (…) a libapásztorok radnóti kisiskolájának a szelleme folytatódott a rimaszombati kisgimnáziumban és a sárospataki ősi kollégiumban.
Ezt a két iskolát a Rima, a Balog, a Sajó, a Bodrog és a Tisza partjain élő fajmagyarság táplálja és népesíti be, az hordja oda a lelkét, hogy kiművelve és kicsiszolva újra vissza- és széjjelhordja szülőföldje csöndes kis falvaiba” – írta Lőrinczy 1922-ben.
A további részleteket az iskoláztatásával kapcsolatosan pedig Gyöngyösy jegyzi fel.
Pósa Lajos „a radnóti iskolába Kolosi István jeles tanító keze alá került. 1860-ik év október 5-én vették fel Rimaszombatba az Egyesült Protestáns Gimnáziumba, ahol mindvégig kitűnt szorgalmával, szelíd magaviseletével. (tanítói: Baksai István, Szeremley Károly, Fábry János, Terray Károly – szerk. megj.)
A gömöri fiuk ősi szokása szerint ő is a sárospataki híres, nevezetes anyaiskolába iratkozott be 1866-ik év őszén. Írói dicsőségről kezdett álmodozni, s Budapestre szeretett volna kerülni, nevelősséget vállalt. Érzékeny lelkét teljesen lesújtotta édesanyja ellenkezése, aki hallani sem akart budapesti kóborlásról, ott elromlik, a helyett, hogy az istenes papi pályát végezné. 1869-ik év őszén került fel. De az íróság bizony sehogy se jövedelmezett. Imitt-amott egy kis riport, valamelyik másodrendű lapnál egy-egy vers megjelenése keveset lendített az író jóllétén” – írja Gyöngyösy László a költő életrajzában.
A gyermekek édes szavú és arany szívű költőjévé válik, ahogyan ezt szülőfalujában az iskola falán található emléktábla is hirdeti.
Pósa Lajosnak 1878-ban jelent meg első verseskötete Költemények címen, mely zajos sikert aratott. Ezt követően folyamatosan kiadásra kerültek művei, több mint 50 verseskötetét tartják számon.
1889. december 15-én jelent meg Az Én Ujságom első száma. A budapesti Singer és Wolfner cég vezetője, Wolfner József hívta meg Az Én Ujságom szerkesztőjének, s ezzel az első irodalmi értékű, hazafias szellemiségű, európai színvonalú gyermeklapot hozta létre, melyet élete végéig, 1914-ig szerkesztett.
1895-ben elindította a Filléres Könyvtárat. A havonta megjelenő olcsó füzetkönyvek sorozatában 350 kötet látott napvilágot.
A gyermekeket, s általuk a szülőket is az egészséges magyar öntudatra, a hitre, a szülő-tanító tiszteletére, a haza iránti elkötelezettségre nevelte.
Pósa Lajos nemzetnevelő szolgálata és az általa alapított, „Az Én Ujságom” c. gyermeklap 2014 óta Magyar Örökség, hiszen december 13-án bekerült a Láthatatlan Szellemi Múzeumba, amelybe azon magyar intézmények, személyek, csoportok sorakoznak, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar társadalom erkölcsi és szellemi felemeléséhez.
Homoly Erzsó, Felvidék.ma
Forrás: Pósa Lajos Emlékezetei – Emléktár (2010, Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete)
{iarelatednews articleid=”45086,33373,19102″}
