Párkányban is bemutatásra került a kalotaszegi Okos Márton nagysikerű útikönyve, mely a 25 évvel ezelőtti időkbe kalauzolja vissza az olvasókat.
A Ceausescu-rezsim végóráiban sem átalkodott az erdélyi magyarság felszámolásán dolgozni, s világszerte tiltakozásokat váltott ki a falurombolási kísérletek. Két fiatalember tehetetlenségében úgy döntött világnak megy, hogy felhívja a figyelmet a vészes katasztrófára. A hírhedt román titkosszolgálat, a Securitate előbb Magyarországra üldözte őket, ahol eldöntötték tiltakozásuk jeléül elgyalogolnak Párizsig. Okos Márton e élményeit, érzéseit és gondolatait, nem utolsó sorban a performance következményeit foglalta össze egy terjedelmes könyvben, melyet gazdagon illusztrált prezentációjában Kárpát-medence szerte tucatnyi helyen bemutatott már.
Párkányba a Limes Anavum polgári társulás meghívására érkezett, illetve a Városi Múzeum vendégszeretetét élvezhette. A könyvbemutatón a múzeum igazgatója, Juhász Gyula és a Limes Anavum vezetője, Dániel Erzsébet köszöntötte a vendégeket, majd Csonka Ákos, a Via Nova Nemzetpolitikai Kabinetjének a vezetője nyitotta meg, aki az időközben lebetegedett Gubík László üdvözletét tolmácsolta és olvasta fel annak levelét.
Csonka a köszöntőjében arra mutatott rá, hogy nem irigykedve kell a székely nép és Erdélyországra tekinteni, hanem jó példát venni róluk, s az általuk kitaposott utat járni. A székely apostol, Nyírő József mondotta volt, hogy Nemessé a király tehet valakit, de székellyé csak az Isten tud teremteni. Nos, minket viszont Garam menti palócnak teremtett az Úr, ám kötelességünk nekünk se kevesebb, minthogy őrizni azt a földet, melyet próbatételül reánk bízott.
Gubík László levelét, melyet a „Cum deo pro Patria et libertate.” – „Istennel a Hazáért és Szabadságért!” mottó alatt írta, teljes terjedelmében a Felvidék.ma rendelkezésére bocsátotta:
“Madarat tolláról, embert barátjáról, zarándokot jelmondatáról – folytathatnám megnyitómat jól ismert szólásunk témánkhoz illő csinosításával.
Rákóczi jelmondatát pedig csak egy O(!)kos zarándok teszi magáévá – hogy egy újabb fordulattal tegyem kerekké a gondolatot.
1989. június 4-én ugyanis nemzetünk vezérlő fejedelme, a felvidéki védőszentnek is tekinthető II. Rákóczi Ferenc igéjével indult útjára Okos Márton, hogy Erdély szülötteként és szerelmeseként felhívja a már akkor is oly gyakran szunnyadó Európa figyelmét, mire készül az emberi zsarnokság a Kárpát-medence tán legnagyobb értéke, az erdélyi magyar falu ellen.
Pusztítsd el a magyar falut, és elpusztítod a magyar embert! Jól látta ezt minden, minket megtörni kívánó hatalom. A magyar faluban ugyanis benne van minden, mi érték. Az isteni örökkévalóságba emelkedő templomtorony a közepén, mellette az anyanyelv megtartó erejét intézményesítő iskola, a családnak otthont és védelmet adó szülőház, a gyökereket megtestesítő szülőföld és a munka szeretetének gerincerősítő, tartást adó helyszínei is, a parasztudvar és a végtelen mezők. Ezekkel minden, e nélkül semmik vagyunk.
Tudja ezt az O(!)kos ember, ezért népmesei hagyományainkba illő tervet ötöl ki: Elvisszük Erdélyország szépségeit a nagy Európába, hallják meg a különbséget érték és zsarnokság között. De nem ám akárhogyan! Zarándokúton! Bécsen, Münchenen, Stuttgarton és Strasbourgon át egészen a magyarnak oly rossz emlékű Párizsig.
Lássuk be, egy ilyen tervhez egyszerre kell a székely furfang és a felvidéki kuruc vér. Ezért is örülök neki, hogy ma itt, Párkányban köszönthetjük Okos Mártont, aki majd elmeséli Önöknek, nekünk, hogyan vitte egy negyedszázada Erdélyt Európába.
Sajnos betegségem miatt ma nem lehetek személyesen jelen, de Mártont Léváról is üdvözlöm, és üzenem neki, hogy egy következő párizsi úton számolhat velem. Amúgy is adós nekünk az a környék némi igazságtétellel, szóval olykor-olykor nem árt őket emlékeztetni rá. Ki tudja, ha netán legyőznénk a norvégokat, jövőre indulhatunk is?” – írta Gubík László.
vn, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”56771,54693,53450,52752″}
