57506

Országszerte zajlanak a rendezvények a szabadságért és demokráciáért vívott harc napján. A résztvevők az 1989. november 17-én indult „bársonyos forradalomra”, annak vívmányaira emlékeznek. Vannak, akik katasztrófaként.

Idén a parlament is színtere a megemlékezések sorának. Peter Pellegrini házelnök délelőtt megnyitotta a törvényhozás épületének előcsarnokában az autentikus transzparenseket bemutató kiállítást a nyolcvankilences események 26. évfordulója alkalmából. A kormányzó Smer közismerten hűvösen viszonyul 1989 novemberéhez, sokáig titkolták is Robert Fico keddi programját, míg végül kiderült, hogy az emléknapon egyetemistákkal találkozik egy ünnepi ebéd keretében, amelyen a nemzetközi diáknapról is megemlékeznek. Nem vett részt a Szent Márton Székesegyházban a Stanislav Zvolenský által celebrált ünnepi szentmisén, amelyet a kommunizmus áldozatainak lelki üdvéért ajánlott fel az érsek. Ott volt viszont Andrej Kiska államfő. Ő a dévényi Szabadságkapuhoz szervezett rendezvényre is ellátogat, és ott lesz a házelnök is.

Zvolenský a Szlovákiai Püspöki Konferencia elnökeként közleményt adott ki, melyben leszögezi, hogy a szabadságot magától értetődően kezeljük, pedig nem az. Évente, november 17-én döbbenünk rá, hogy van miért hálát adnunk. Sokan, akiknek köszönhetően ma szabadságban élünk, nem érték meg a szabadságot. „Egészségüket, életüket áldozták fel azért, hogy akik utánuk jönnek, már igazságban és saját lelkiismeretük szerint élhessenek. Hősies tanúságtételükért hála, tisztelet és ima jár nekik” – véli az érsek.

Hangsúlyozta azonban, hogy amikor a kommunizmus áldozataiért imádkozunk, egyben jusson eszünkbe a felelősség is. Szabadon élni, ugyanis nem azt jelenti, hogy értelmetlenül, öntörvényűen éljünk. „Úgy éljünk, hogy a szabadság jegyében telő életünk tanúsítsa, volt értelme annak, hogy némely testvérünk nagy árat fizetett érte” – fogalmazott Zvolenský.

A Szlovákia Kommunisták Klubja teljesen másként viszonyul a 26 évvel ezelőtti novemberi eseményekhez. Közleményükben kifejtik, hogy a Nyugat geopolitikai játszmájának eredménye volt a bársonyos forradalom, egyfajta vagyonszerzési puccs, amelyért az akkori állami funkcionáriusok nem kis csoportja a felelős. A következmények pedig katasztrofálisak: jelenleg is százezrekben mérhető a munkanélküliek és méltatlan körülmények között élők száma, nőtt a szegénység, romlottak az emberi kapcsolatok.

BA, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”57503,57498″}