58310

Neszméri Tünde szerkesztő, újságíró és politikus is, az MKP választási listájának 63. számú jelöltje. A karácsony ünnepéről, hagyományokról és kívánságokról beszélgettünk vele.

Hogyan ünnepled a karácsonyt?
Az advent a felkészülés ideje, de sokan inkább a külsőségekre helyezik a hangsúlyt és az ünnepre úgy elfáradnak, hogy a lelki örömöket felváltja a fáradság. Ezt szeretném én is megelőzni, de sajnos nem mindig sikerül. A karácsony viszont számomra is a szeretet ünnepét jelenti. A most divatossá vált szokásokkal ellentétben az otthonunk csak december 24-én borul ünnepi díszbe. Az azt megelőző időszakban, amely a várokozás örömét adja, csak néhány aprósággal díszítjük az otthonunkat. Nálunk is elengedhetetlen az adventi koszorú, és az olyan díszek, amelyeket mi magunk készítettünk. Az ünnepnapra azonban minden készen szokott lenni. A gyertyákat meggyújtjuk és azokra is gondolunk, akik nem lehetnek velünk, így kisétálunk a temetőbe is. Falun élek, ahol napközben még látni, hogy a nagyszülők, vagy az apukák sétáltatják a kisgyermekeket, hogy az angyalkák nyugodtan hozhassák a karácsonyfát. Persze nem olyan sokan sétálnak, játszanak így kint, mint annak idején a nyolcvanas években, de jó látni, hogy időnként még előfordul, olyankor a gyermekkorom jut eszembe, amikor a nagymamánkkal kötelezően kimentünk a faluba. Énekelni már sajnos senki nem jár, és nekem ez azért hiányzik, de legalább otthon pótoljuk ezt a mulasztást. Egyébként az én kicsi karácsonyfámra otthon készült gyöngydíszek kerülnek, amelyeket én fűztem. Anyukám hímzett terítői is előkerülnek ilyenkor. A saját készítésű díszek még nagyobb melegséget kölcsönöznek az ünnepnek.

Mi kerül az ünnepi asztalra?
Néhány család ilyenkor egész nap böjtöl, nálunk ez a szokás nem él, viszont nem eszünk húst, reggelire halkrémes, vagy szardíniakenős kenyeret eszünk. A mondás szerint a lencse és a bab gazdagságot hoz. A Mátyusföld nyugati szegletében élek, ahol a karácsonyi bab, hivatalos nevén a lóbab, kötelező fogás. Lencseleves is kerül az asztalra, amikor gyerekek voltunk, azt mondták, hogy sok lencsét kell enni, mert attól szépek leszünk és gazdagok. A mondással valószínűleg csak arra akartak ösztönözni, hogy játék közben együnk is valamit, de az óta is szeretem a lencsét. Vacsorára a mára elterjedt rántott hal és krumplisaláta a menü. Mivel én nem eszem majonézes ételeket, ezért kitaláltam egy egyszerű megoldást, hogy ne kelljen különcködnöm, mielőtt a salátára rátesszük a majonézt, néhány kanállal félreteszek magamnak és fehér joghurtot, vagy tejfölt teszek a krumplira. A mi salátánkba egyébként alma is kerül. Süteményekből általában a jól beváltakat sütjük, mézeset, diósat, mákosat mindenképpen, hiszen ezeknek is megvan a maguk jelentősége.

Miért fontos az ünnep?
Azt hiszem, az embernek szüksége van az olyan ünnepekre, mint amilyen a karácsony, persze adni és szeretni nem elég csak ilyenkor, azt egész évben kell. Sőt, a lelki megtisztulással sem kellene karácsonyig várni, adakozni és jótékonykodni sem csak ilyenkor lehet. De a karácsony mégis más, a várakozás után eljön a beteljesülés. A hívő embereknek ez Jézus, a megváltó eljövetelét jelenti, míg az őseink ez idő tájt az újjászületést ünnepelték, hiszen ez idő tájt van a téli napforduló, amikortól hosszabbodnak a nappalok. A két különböző ünnep között nincsen olyan nagy különbség, hiszen mindegyik egy szebb, jobb élet reményét hozta el a szívekbe. Ez az ünnep, annak ellenére, hogy az idősebb emberek szerint igazán csak most kezdődik a tél, a születés ünnepe. És mint ilyen nagyon szép és meghitt.

Mit kívánsz az új évre?
Az új évre minden embernek egészséget, szeretetet, boldogságot és békességet kívánok! Ez utóbbira Európának és a világnak is nagy szüksége van. De türelmet és kitartást is kívánok! A felvidéki magyar közösségnek pedig megmaradást és összefogást, megértést és bölcs döntést kívánok!

Hideghéthy Andrea, Felvidék.ma