Az INVICTUS-sorozat Kárpát-haza füzeteinek legújabb példányaként a felvidéki papi sorsok egyik összefoglalóját olvashatjuk, amely egyben a XX. század második nagy világégésének és az utána következő hosszú évek szenvedéstörténetének rövid, ám súlyos lenyomatát osztja meg az olvasóval.
Felelősséggel és hűséggel! –ezzel a jelszóval intéz felhívást Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke a novemberben megjelent lapban.
„1945 után az áhított béke újra elfeledett ránk köszönteni. Az itt közölt visszaemlékezések és méltatások jórészt éppen a második szétszakadásunk kommunista korába vezetnek vissza bennünket, ahol a Mindszenty József bíboros, hercegprímás meghurcolásával szinte egy időben Csehszlovákiában is elkezdődnek a felvidéki magyar száműzetések, valamint deportálások.
Felelősségünk és a nemzet iránti feltétlen hűségünk tudatában nekünk, az utókornak maradt az igazság lángjának életben tartása, hogy fényénél mindenki megláthassa minden relativizmussal vagy tagadással operáló gonoszkodás ellenében a mártírok és szenvedők igaz történetét. Azokét, akik képesek voltak meghalni az isteni igazságért, akik képesek voltak életüket is áldozni felebarátjaikért. A hiteles Istent követő élet ez esetben is egybeesett a nemzeti sors felvállalásának gyakran mártíriumba vezető útjával, ugyanakkor az örök élet krisztusi adományának elfogadásával. Őrizzük meg őket egyenként is emlékezetünkben!”
A lap bemutat 8 felvidéki, magát magyarnak valló személyt Pozsonytól Kassáig, akik életüket áldozták az igaz ügyért.
Boros Mihályt kétszeresen ítélték el és kétszer vetették börtönbe.
1910-ben született Ipolykeszin. A papi hivatásra Komáromban és Nagyszombatban készült. Több településen is szolgált, majd 1942-ben Nagyfödémesre helyezték plébánosnak. 1949-ben, majd 1959-ben is elítélték, Lipótváron és a cseh Valdicén raboskodott. 1964-től Kőhídgyarmat plébánosa, itt halt meg 1974-ben.
Emléktábláját Nagyfödémesen, sírját Kisgyarmaton találjuk.
Mindszenty József, a magyar egyház vezetője, minden kínzás, meghurcolás és terror ellenére sem tört meg, rendíthetetlen maradt.
1892-ben született Csehmindszenten. A háború alatt a nyilasok letartóztatták. A pápa 1945-ben nevezte ki esztergomi érsekké, hercegprímássá, majd bíborossá. A kommunisták 1948-ban letartóztatják, és életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. 1956-ban kiszabadult, majd az amerikai nagykövetségen kapott menedéket, ahol 15 éven keresztül félrabságban élt. 1971-ben a bécsi Pázmáneumba került, itt halt meg 1975-ben.
Szobrát és sírját Esztergomban találjuk.
Esterházy János vértanú, aki önként vállalta a szenvedést és a mártírhalált a magyarságért és a keresztény hitért.
1901-ben született Nyitraújlakon. Trianon után birtokait vesztve is szülőföldjén maradt, majd a magyarság politikai vezetőjeként, parlamenti képviselőként küzdött a felvidéki magyarságért. A Gestapo üldözte. A kommunisták 1945-ben letartóztatták és a Szovjetunióba, koncentrációs táborba hurcolták. 1949-ben súlyos betegen kiszolgáltatták Csehszlovákiának. 1957-ben a morvaországi Mírov börtönében halt meg.
Szobrát Búcs, Csúz, Dunaszerdahely, Ipolynyék, Kassa, Királyhelmec, emléktábláit Komárom, Léva községek őrzik.
Dr. Lestár István atyát, a nagyműveltség teológust bebörtönözték.
1899-ben született Gyerken. A papi hivatásra Esztergomban, Nagyszombatban és Bécsben készült. Pályáját Pozsonypüspökiben kezdte, amely Komáromban plébánosként és a Marianum igazgatójaként folytatta. 1949-ben ítélték el. Büntetéseként Ilaván és Mocsonokon munkatáborban dolgoztatták. 1953-ban Óvárra helyezték, tit halt meg 1973-ban.
Sírját Óváron találjuk.
Dombi Ferenc szenvedője és élő tanúja az üldöztetéseknek és szenvedéseknek.
1915-ben született Csépán. Tanulmányait Esztergomban végezte, itt szentelték pappá. Ezután Komáromba helyezték, majd Budapestre került. 1943-ban Őrsújfalu plébániájának első lelkipásztora. 1949-ben itt tartóztatták le, majd Pozsonyban tartották fogházban. 1963-ban került Ipolynyékre. 2009-től kanonok. 2015-ben 100 éves korában hunyt el.
Sírját Ipolynyéken találjuk.
Kovács Pál plébános vértanúhalált halt.
1883-ban Cíferen született. 1905 és 1911 között Taszármalonyán, 1911-től Gyerken végezte hivatását. Itt tartóztatták le 1949-ben, majd a szomszédos Ipolyság börtönébe hurcolták. A börtönben halt meg ugyanazon évben.
Pásztor Ferenc vértanú pap, hitéért 70 éves korában áldozta életét.
Ungváron született 1880-ban. 1902-ben szentelték pappá. 1911-től 1932-ig Dobróduszka, majd 1949-ig Beregszász plébánosa. 1949-ben letartóztatták, Ungváron és Kijevben vallatták, majd Szibériába, a Bajkál-tó melletti munkatáborba deportálták. Itt halt meg 1950-ben.
Lénár Károly atya 12 évig raboskodott, majd a kommunista diktatúra további hét évig megtiltotta számára a papi hitvallás gyakorlását, amely mellett fizikai munkára kényszerítették.
1923-ban született Inámban, itt is halt meg 2005-ben. Papi hivatására Esztergomban, Budapesten, Komáromban és Pozsonyban-Hivatását Cíferen, Érsekújváron és Lukanényén gyakorolta. 1951-ben letartóztatták, 1952-ben elítélték. Ilaván, Mírovban, Lipótváron és más börtönökben raboskodott. 1970-től Udvardon és Tardoskedden volt plébános. készült fel.
Szobrát Lukanényén, sírját Inám községben találjuk.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet gondozásában napvilágot látott Kárpát-haza füzetek második száma az Ipolynyéken, 2015. május 8-án megtartott „Felvidéki magyar papi sorsok a hontalanság és a kommunizmus időszakában” című egyháztörténeti konferenciával foglalkozik.
A konferencia elhangzott anyagait, beszámolóit Csáky Pál, Csáky Károly, Fráter Olivér, Fülöp G. András, Hrubík Béla, Koncsol László, František Mikloško, Molnár Imre, Szabó László, Szász Jenő, Sztyahula László, Weiszer Attila tollából olvashatjuk.
Felvidek.ma
