59281
Fotó: televizio.sk

 Mács József április 18-án ünnepli nyolcvanötödik születésnapját. Az utóbbi hónapokban több neves szakmai méltatás is született a felvidéki író, publicista és műfordító több évtizedes tevékenységéről. Többek között a Magyar Napló irodalmi folyóirat januári számában közöl Mács József interjút. Az alábbiakban olvasható Batta György elmélkedése. 

Magyar írás – magyar sors, vallotta József Attila, s mint általában a művei, ez a mondata is állja az idők próbáját. Jellemzi a meghatározás az idén nyolcvanöt esztendős, Bátkában született, de évtizedek óta Pozsonyban élő Mács József sorsát és életművét is, aki tavaly Az elcsatolt vagon c. regényéért megkapta a Magyar Művészeti Akadémia nívódíját.
Az idén januárban pedig a Magyar Napló c. irodalmi folyóirat címlapjára került a fényképe. (A lap belsejében Csontos János készített interjút az íróval.)

Bár a jeles születésnap áprilisban időszerű, a Trianoni Szemle évkönyve is értékelte már tavaly decemberben a felvidéki magyar prózaírás kiváló képviselőjének munkásságát. Medvigy Endre irodalomkutató a könyv hasábjain így fogalmaz: “Mács József – Dobos László és Duba Gyula mellett – a második világháború utáni szlovákiai magyar irodalom első nemzedékének prózaíró kiválósága. Az említett időszak politikai jelszavaktól mentes ábrázolására korábban, Mács könyve előtt nem volt példa a szlovákiai magyar irodalomban. Fő műve, legjelentősebb könyve az 1998 és 2001 között kötetenként megjelent tetralógia, a somorjai Méry Ratiónál kiadott Öröködbe, Uram. Ez a regényfolyam családtörténet, helytörténet, társadalomrajz, önéletrajz, közép-európai történelem és a kisebbségi sors leírása.”

Bár az eddigi csaknem nyolcvanöt esztendő egy sor megpróbáltatással is sújtotta az írót, aki lapszerkesztőként is védett bennünket a megalapozatlan támadásokkal és hazugságokkal szemben, megadatott számára, hogy az élet igazolja, és megjutalmazza újabb műveinek megjelenésével: például a Trianon harangjai, a Bolondok hajóján, vagy Az elcsatolt vagon megírásával. Írói és emberi magatartása egyenesvonalú, nincsenek sem a pályáján, sem az életében megalkuvások. Közelről ismerve őt úgy látom, hogy minden pillanatban történelmünk Trianon utáni eseményei, a szétszakítottság, az el- és visszacsatolások, s az ezekből a sebekből fakadó fájdalmak foglalkoztatták, s érdeklik manapság is.

Szerkesztőként módja volt bejárni a volt Csehszlovákiát, megfordult szinte mindenütt, ahová a felvidéki magyarokat vetette a sors. Mács József közvetlensége, a másik ember iránt érzett tisztelete és együttérzése adja műveinek hitelességét és őszinteségét. Nem csak a nemzetéhez, hanem Gömörországhoz, a szülőföldjéhez is rendületlen hűség köti, mindmáig élnek ottani kapcsolatai, s ha teheti, ellátogat Rimaszombatba, Bátkába, Tornaljára.

Ez a néhány mondat csupán szerény híradás a Mács Józseffel kapcsolatos szívet melengető elismerésekről és hírekről. Jóérzés, hogy örömömet megoszthatom az olvasókkal, s már most erőt, egészséget, nem lankadó alkotókedvet kívánhatok annak a szerény palóc írónak, aki most, nyolcvanötödik születésnapja küszöbén kapja meg nyilvánosan a megérdemelt összmagyar elismerést.

Batta György , Felvidék.ma
Fotó: televizio.sk
{iarelatednews articleid=”58864,54341″}