Szombatra esett tehát az idei Idegenvezetők Világnapja, de szeptember 27-én tartjuk az Idegenforgalmi Világnapot.
Ma már annyi világnap létezik, lassan ha nem is naponta, de már hetente többször is ünnepelhetünk. Január 1-e a béke világnapja (sokan áhítoznak ilyenkor gyomruk békéje után), a következő nap az introvertáltak világnapja (a sok szesz zárkózottá, befelé fordulóvá tehet, főleg ha gyakran kell befelé fordulnunk lakásunk legkisebb helyiségébe), 15-e a Wikipédia világnapja, 26-a Nemzetközi vámnap, 28-a az adatvédelem nemzetközi napja, 30-a a lepra elleni harc világnapja.
Február 2-a a szerzetesek világnapja. Erre a napra esik a vizes élőhelyek napja, 4-e rákellenes világnap, 11-e a betegek világnapja (az egészségeseknek nincs ilyen napjuk), 14-e, Bálint-nap egyben az epilepszia világnapja. Hát ami igaz, az igaz, a szerelem a nyavajatörés egy kellemesen idült formája, amelyben nagyon sokan szenvednek, vagy szeretnének szenvedni. De ez a nap még a pipázás világnapja is. (Van, aki élete társára rá se bagózik.)
Február 21-ére két ilyen nap is esik. Az egyik az anyanyelv világnapja, a másik az idegenvezetők világnapja.
A Nemzetközi nőnap után jön a nemzetközi pí nap, van a Down-szindrámának, a víznek, a magzatoknak, a színházaknak, az autizmusnak, a Parkinson-kórnak, a műemlékvédelemnek, a múzeumoknak, a Földnek, a kísérleti állatoknak, a szellemi tulajdonnak, a nemzetközi sajtószabadságnak, a madaraknak és fáknak, az információs társadalomnak (Azért van annyi informálatlan, félrevezetett ember! Ezeknek miért nincs ünnepük!?), az internetnek, Afrikának, az eltűnt gyerekeknek, a szülőknek, a környezetvédelemnek, a véradóknak, menekülteknek, az imának, a lemezlovasoknak, a zenének, a kábítószer ellenességnek, a cukorbetegeknek, a népesedésnek, a Holdnak, a hepatitisznek, a fiataloknak, a balkezeseknek, a hontalan állatoknak (a hontalan embereknek nincs!), az eltűnteknek, az öngyilkosság megelőzésének, a takarításnak, a biztosításnak, az ózonnak, a hulladékgyűjtőknek, az időseknek, az állatoknak, a madármegfigyelésnek, a halálbüntetés elleni harcnak, a falusi nőknek, a kézmosásnak, a szegénység elleni küzdelemnek, a statisztikának, a dadogás elhagyásának, az ENSZ-nek, az animációnak, a gyermekek jogainak, az ifjú zenetanároknak, a fogyatékos embereknek… világnapja. Mozgó ünnep a vallások világnapja, a választásoké, az alvásé, az ifjúságé, a testvérvárosoké, a vakvezető kutyáké, a rendszergazdáké, a szívé, a gyaloglóké, a tojásé, a takarékosságé, a filozófiáé és van „Ne vásárolj semmit” nap is. Mennyit spórolhatnánk, ha ezt az ünnepet ki lehetne az év összes napjára terjeszteni! Szökőévben, mint a mostani, ez február 29-re nem vonatkozna. Nem kell túlzásokba esni.
Nem számoltam össze, de lassan könnyebb lesz felsorolni, kinek még nincs ilyen napja. Lehet majd diszkriminációt emlegetni. De most ez nem lényeges.
Szombatra esett tehát az idei Idegenvezetők Világnapja, de szeptember 27-én tartjuk az Idegenforgalmi Világnapot. A VisitKosice idegenforgalmi iroda, mely az egykori városháza épületének földszintjén székel, évek óta szervezi az Idegenvezetők Világnapján az ingyenes városnézéseket. 1985 óta ünneplik olyan módon, hogy ilyenkor az idegenvezetők ingyen mutatják be városuk nevezetességeit. Az Idegenforgalmi Világnapot 1980 óta az Idegenforgalmi Világszervezet azzal a céllal szervezi, hogy elősegítsék a turizmus vezető iparággá válását. Hát ez még egy kicsit odébb van. Majd ha mindenki agyonkeresi magát és a heti munkaidő 24 óra lesz, akkor ez megvalósul. Az idegenvezetők nem fogják győzni a munkát. Akkor nem a migránsok fogják elárasztani Európát, hanem a turisták.
Az említett szombati napon Kassán délelőtt 10 óra előtt néhány száz ember gyülekezett a régi Városháza előtt, hogy valamelyik témakört válassza. Délután folytatni lehetett az „őrjáratot” más témákban. Idén nyolc idegenvezető három nyelven – angolul, magyarul és szlovákul – kalauzolták az érdeklődőket. A kassai ereklyék nyomában lehetett szegődni, meg lehetett tekinteni a város zsidó emlékeit, a Fő utca palotáit és három nyelven Kassa legszebb ékszereit. Márai nyomában magyarul és szlovákul lehetett barangolni. Az előbbit Ötvös Anna vezette, aki kikutatta Márai szülőházát.
A Rákócziak nyomában magyarul kellett volna járni, de ez a vezetés kétnyelvű lett, mert inkább a szlovákokat érdekelte. Egy marosvásárhelyi érdeklődő is részt vett rajta. Az egyik szlovák asszony elmondta, azért választotta ezt a témakört, mert gyakorta szólítják meg a turisták, hogy hol találják meg a II. Rákóczi Ferenccel kapcsolatos emlékeket, de ő ezen a téren annyira tájékozatlan, így nem tudott segíteni.
Hosszú évekkel ezelőtt egy magyarországi csoportnak mutattam be a várost. Egy anyóka állt meg mellettünk. Kisvártatva letette a két nehéz szatyrot és amikor egy pillanatra abba hagytam, hozzám fordult: Arra voltam kíváncsi, mit fog mondani, hogy „ezek” mit építettek! Hát én Kassán születtem, de ennyi érdekességet a város történetéről még sohasem hallottam!
Azért jók az ilyen alkalmak, mert mód van rá, hogy az ember lakóhelyén idegen szemmel nézzen körül és ami a hosszú évek óta a mindennapi látnivalótól elszürkült, visszanyerheti értékének fényét. Nem mindennapi lehetőség, amikor a házak „átlátszóvá válnak”, megszólalnak és megtudhatjuk, kik laktak bennük.
Balassa Zoltán
