59694

Az egyetlen – még – magyar nyelvű napilapunkban olvastam egy rövid írást „Orbán Erdélyt akarja” címmel, amit egy amerikai ilyen-olyan politikai elemző szájából szedtek ki, és tényállásként raktak a lapba, igazi “jereváni rádió” módra.

Érdemes és érdekes az amerikai vélemények között mazsolázni, mert például Soros György szájából még fűszeresebb mondások is látnak időnként napvilágot, és azokat is hasznos volna a lapba emelni, habár ez már túl árulkodó volna. De nem ez az egyetlen sortüze a lapnak arra,ami magyar és mozog. A közélet tisztaságának megmentője Szalay Zoltán (ha már nincs Barak László) a lap egyetlen és ugyanaz számában hármat is lő a magyarokra. Először a „Magyarország rossz példa” című írásában Barbora Černušáková, az Amnesty International Kelet-közép-európai országokra szakosodott kutatója szájából szedi ki Szalay az idevágó véleményt, miszerint “Magyarország a menekültek páneurópai megoldásai elutasításának vezető országává vált”.

Én meg hozzátenném, hogy magát a páneuróapiságot is elutasítja abban a formájában, amit a napilap és pénzforrásai képviselnek. Másik lövésével pedig allergikus pontját, az MKP -úgy tűnik – sikeres kampányát veszi célba. Nehezményezi Berényi és Nógrádi György érsekújvári „világpolitikai showját”, akitől annyi statisztikai adatot és olyan súlyos megállapításokat idéz a menekülthullámmal kapcsolatban, hogy Szalay akaratlanul is öngólt lő. Tudniillik minden épeszű olvasó inkább Nógrádinak ad igazat Černušáková menekültbarát álláspontjával szemben.

Harmadik véleményében az Amnesty International statisztikai adatait közli, miszerint a világon 60 millió ember menekül valahonnan valahová. Szalay úgy véli, ezeket az adatokat galádul kihasználva, azzal riogatnak egyes pártok – sugalmazása szerint főleg a Smer, Fidesz, MKP –, hogy ezek az emberek Európában köthetnek ki. Mintha elfelejtené, hogy magában nem a riogatás a riasztó, hanem maga a realitás. Mert ugye Soros hazája, és az arab szomszédok is tesznek magasról a menekültek nyomorúságára. Nekem olybá tűnik az egész, a lap és kenyéradóik magatartásán félelem tükröződik, mert akkor karmol a macska leginkább, ha a sarokba szorul. Bugárékat MOST leginkább az foglalkoztatja – és ezt látja a világ -, hogy menni, vagy nem menni Ficóval a hatalomba, mert az udvarlás már rég folyik. Csak a kérdés nem csupán így hangzik, hanem akképpen is, fog-e ehhez asszisztálni a magyar választó, aki egyáltalán nem éppen Fico-barát. És vajon boldogan mennek–e szavazni Bugárra saját hívei azután, hogy miatta akár menekültek is érkezhetnének Dél-Szlovákiába, csak menjen a szekér.

Jóba Alajos, Felvidék.ma