A közösségi háló még mindig hangos a Bugár Béla és Radoslav Procházka kormányba lépésével elégedetlenek csalódott, olykor durva bejegyzésektől.
A 2 (Most-Híd) +1 (Sieť) miniszteri széket végtelenül megalázó árnak tartják Fico és Danko 12 miniszteri székével szemben. Különféle találgatások jelentek meg azzal kapcsolatban is, minek volt ez a sietség Bugár részéről. Maga Bugár egy bejegyzést tett közre a közösségi hálón, melyben azt írja: számára a program a fontos, nem a funkciók.
„Nekem és a Hídnak is sokan szemrehányást tesznek a „csak” két minisztériumért. Hangsúlyoznám, hogy a célom soha nem a tisztségek voltak, hanem, hogy keresztülvigyük programunkat. Ezért számomra sokkal többet jelent az, hogy sikerült elfogadtatnunk programunk 90 százalékát (korrupcióellenes intézkedések, pro-európai irányvonal, regionális különbségek csökkentése, kisebbségi törvények, iskolaügy, egészségügy), mint az, hogy egyel több vagy kevesebb miniszterünk lesz”. Nos, programok jönnek-mennek, úgy még sohasem volt, hogy maradéktalanul teljesültek volna. Az idő majd megmutatja, mennyi teljesül az ígéretekből.
Pillanatnyilag azonban nagyon úgy tűnik, Bugár elveszítette a szlovák szavazóit, a vele – gyakran az MKP, de akár a magyar érdekek ellenében is – össze-összekacsintó szlovák kávéházi értelmiségiek csalódottan elfordultak tőle. Mi több sértve érzik magukat: a Bugár személyében szépen felépített „jó magyar”-kép az árulásával egy pillanat alatt összedőlt, mint a kártyavár (pedig haj, de sok munka volt benne!). Alátámasztani látszanak ezt a legújabb felmérések is, a WAPmobil közvélemény-kutatása szerint, amely március 13-17-e közt készült, például 4,2 százalékra zuhant a Most-Híd támogatottsága.
Szlovákiai politika elemzők, politológusok, neves újságírók mind azt boncolgatják, mi vezette Bugárt és Procházkát erre a lépésre? Miért volt ilyen gyors a döntés, és főleg hogy mi vár ránk. Az alábbiakban a véleményekből szemezgetünk.
Martin Hanus: Az ügyes cinikus Bugár
Martin Hanus (Postoj.sk) főszerkesztő-helyettes szerint, ha Bugár Béla és Radoslav Procházka valamikor március végén vagy április elején, nehéz koalíciós tárgyalások után bejelentették volna, hogy nincs más lehetőség, mint a Smerrel kormányozni, választóik nem kis része megértette volna ezt. Most azonban, alig két héttel a választás után, s alig néhány nappal azután, hogy az SNS kizárta a jobboldali hatos koalícióba való belépés lehetőségét, a Most-Híd és a Sieť vezetői már befejezték a programalkotó tárgyalásokat, sőt már a miniszteri székeket is elosztották. S éppen ez a hektikusan cselekedő Most-Híd és a Sieť maradéka váltotta ki a jobboldali választói fejekben azt a hatalmas emóciót, ami a harmadik Fico-kormány létrejöttéhez köthető. S ez az emócióhullám teljesen jogos.
Bugár és Procházka nem azt a jobboldali kormányt árulták el, amely így nem jöhetett létre, hanem megsértették saját választóik többségének érzéseit, vélekedik Hanus. Az is lehet persze, hogy a Smer, a Most-Híd és a Sieť áldozatul estek üldözési mániájuknak, miszerint Andrej Kiska államfő egy harmadik próbálkozás során esetleg aktívabban bekapcsolódott volna a koalíciós tárgyalásokba.
De nem ez volt a fő oka annak, hogy miért volt ez a nagy sietség Bugár és Procházka részéről. Bugár attól félt, hogy pártjában a nyilvánosság nyomására megindul a veszekedés, és elveszíti az események további alakulása feletti ellenőrzést. Ezért volt Bugár Béla döntése ilyen villámgyors, amikor csupán néhány órával az SNS közgyűlése után arra kötelezte a Most-Híd elnökségét, hogy kezdjen tárgyalásokat a Smerrel. Bugár nem kockáztatta a párton belüli vitát, nem akarta nyilvános nyomásnak kitenni a párttagokat, ellenkezőleg, mihamarabb egy vonalra akarta állítani a képviselőit.
Ez sikerült is neki, kivéve Simon Zsoltot, aki azonban még elfogadható veszteség volt a számára. Már hosszabb ideje ukomoly feszültség volt kettejük között. Simon kiszorult a központból, nehezen viselte, hogy a párt második emberének posztján Lucia Žitňanská váltotta. Kérdéses, hogy Simont elvi megfontolások mozgatják-e – elég csak a Szlovák Földalap vadkorszakára gondolni, azokban az időkben, amikor Simon volt a mezőgazdasági miniszter.
Bugár számára a legfontosabb Lucia Žitňanská álláspontja volt, aki nagy befolyással bír a képviselők szlovák felére. S mivel Bugár és Žitňanská gyorsan és egyetértésben cselekedett, Bugár forgatókönyve bevált. Választóinak egy része azonban joggal kiábrándult, ám Bugár számára most fontosabb volt pártjának stabilitása, s egyébként is úgy gondolja, idővel a negatív emóciók elpárolognak, s neki sikerül majd meggyőznie a választóit arról, hogy megérte, vélekedik Hanus.
Matúš Kostolný: Nem kellett volna inkább másoknak segíteniük?
Matúš Kostolný (Denník N) főszerkesztő szerint Bugár és Procházka úgy gondolják, kerítést kell emelniük a nem standard politikusokkal szemben. A burjánzó káosszal szemben, ami veszélyeztetheti a rendszert. Csakhogy az elméletük hibás. A nem rendszerszintű pártokkal szembeni védelemről alkotott tézisük azonnal összedől, ha tudatosítjuk, hogy ennek az erődnek az élén Robert Fico, Robert Kaliňák és Andrej Danko állnak. Nagyobb nem standard politikusokat ugyanis nehezen találni.
A nem standard politikusok alatt ugyanis nemcsak a fasisztákat értjük, mint Kolteba, vagy a maffiózókkal fotózkodó családi társulásokat, mint Boris Kollár klubja, vagy a személyiségek véletlenszerű társulását, mint amilyen Matovič listája, vagy a felvonópártokat (abban az értelemben, hogy a tagjai egy liftben elférnek), mint az SaS, vélekedik Kostolný. A nem standard alatt elsősorban azok a pártok és politikusok értendők, amelyek/akik veszélyeztetik a parlamentáris demokráciát és az alapját képező szabadságot. És ebben a Smer és az SNS a királyok – a korrupció, a kisebbségi jogok tagadása, a független sajtóra mért támadások, a titkosszolgálattal való visszaélés, a bíróságok, a rendőrség és az ügyészség ellehetetlenítése.
S ezen a ponton eljutunk a fő problémához. A Most-Híd és a Sieť úgy tesznek, mintha meg szeretnének védelmezni bennünket Kotlebától és Kollártól, de Matovičtól és Sulíktól is. Nem mintha nem lenne mitől, de valóban rosszabb Matovič és Sulík, mint Fico, Slota 2 és Kaliňák? Bugár és Procházka azt mondogatják, hogy a csalódott választóik hisztérikusak, és érzelmeik miatt nem látják a valódi veszélyt. De mi van, ha éppen ők a vakok?
Igen, Matovič és részben Sulík sem viselkednek a parlamenti demokrácia ideális képviselőiként, akik az erős pártokon keresztül építik azt. Az Európai Unió aláásása a részükről valóban veszélyes. Csakhogy, az utolsó választás megmutatta, hogy ezek a nem standard pártok azzal a valóban veszélyessel együtt már többségben vannak. A parlamenti mandátumok számát tekintve ugyan még nem, de csak azért, mert a választók kétötöde otthon maradt. És lássuk be, ez már a rendszer ellen szavazókhoz sorolja őket.
Nagyon valószínű, hogy a most összetákolt kormány ezt az irányt csak tovább erősíti, és a következő választást a nem standard pártok akár meg is nyerhetik. Nem kellett volna inkább a Most-Hídnak és a Sieťnek megbékélnie az elképzeléssel, hogy Matovič is a partnerük? Nem kellett volna megpróbálniuk segíteni Sulíknak megérteni, hogy a politikusok feladata nemcsak a szavazatok megszerzése, hanem a működőképes ország stabilitásáért való küzdelem is? Ők inkább úgy döntöttek, hogy Ficónak és Kaliňáknak hisznek, és Matovičból, Sulíkból, Beblavýból vagy Simonból ellenséget csináltak.
Ennek a választásnak az eredményei nem kínáltak jó megoldást. Valamennyi alternatíva során le kellett volna rombolni a tisztességes és normális kormányról rögzült elképzeléseinket. A harmadik Fico-kormány azonban reményt se nyújt arra, hogy legalább részben tisztességes és normális kormány lehetne. Ha a Most-Híd és a Sieť kerítést akartak emelni a nem standard pártok elé, valószínűleg nem lesznek sikeresek. Úgy tűnik, inkább bebetonozták Fico és Kaliňák hatalmát, a nem standard pártok pedig alulról fognak veszélyesen feltörni, fogalmaz Kostolný.
Hunčík Péter: Utolsó alkalommal a szlovák parlamentben
Minél több cikket vagy blogbejegyzést olvasok Béláról, annál inkább félek saját magunktól – írja a Denník N-ben Hunčík Péter közíró, publicista. Bugárban többen a megváltót látták, aki helyettünk megtisztítja az országot. De kérdem én: segíthet a megváltó olyan embereken, akik nem üvöltöttek és nem mentek ki az utcára, amikor a bőrfejű banditák meggyilkolták Daniel Tupýt? S nem tettek így akkor sem, amikor alattomos módon megölték az első romát, és akkor sem, amikor „az igazság emberei” nem voltak hajlandók kimondani, hogy mindez rasszista indíttatásból történt? Lehet segíteni azoknak, akik hallgatnak, amikor a rendőrök kutyákkal kényszerítik a roma gyerekeket, hogy más roma gyerekeket megpofozzanak, s jót röhögnek ezen? Vagy azoknak, akik csendben maradtak akkor is, amikor az ügyészség Malina Hedvig ügyéből magyar ügyet akart csinálni? – sorjázza Hunčík.
Temetni jöttem Bugárt, nem dicsérni. Azért teszem, mert úgy érzem, hogy pártja utolsó alkalommal ül a szlovák parlamentben, s ő sem a parlamenti padsorokban hal majd meg. Az azonban, amit ő meg a kollégái tettek, megérdemelne legalább annyit, hogy előítéletek és utólagos okoskodások nélkül elgondolkozzunk rajta legalább pár percig – fogalmaz Hunčík.
dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”60185,60172,60134″}
