60140

Komáromban délután fél ötkor kezdődött az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére megrendezett ünnepi megemlékezés a Duna Mente Múzeuma épületének kertjében, Jókai Mór szobra előtt. A szentpéteri Rezeda Népdalcsoport Petőfi Sándor megzenésített verseit adta elő, majd Szebellai Dániel, a Selye János Gimnázium diákjának szavalata után Petheő Attila, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke mondott köszöntőt.

Őt követte a megemlékezés ünnepi szónoka, Feszty Zsolt, komáromi városi képviselő. “Hívő emberként vagyok jelen, s mint ilyennek, hiszem, hogy van küldetésem. Ha pedig küldetésem van, akkor van üzenetem is” – kezdte.

„Én ma nem „jól beszélni akarok”, amiről ma este, esetleg pár napig még lehet beszélgetni – hanem közös gondolkodásra és döntésre sarkallni! – hangsúlyozta.

Rámutatott, a rendszerváltást követő években leépült a magyar képviselet, mert egyéni érdekek írták felül a közösség akaratát. „Ennek egyenes következménye a múlt heti fiaskó” – utalt a március 5-i választások eredményére. „Most sem hangzottak el komoly vállalások, olyan üzenetek, amelyek elindítják az embert a szavazófülke felé. Nem is mentek – s azok nem mentek, akik kevesellték azt, amit láttak, hallottak” – mondta Feszty Zsolt.

„Mire várunk még, mi az, amivel előbbre vagyunk?” – tette fel a kérdést. „Mínusz százhúsz ezerrel” – felelt. Úgy vélekedett, a jelenlegi politikai vezetők megosztják az egyetlen közös képviseletet, megcsorbítják a magyar érdekeket – nem emelik fel a szavukat a Beneš-dekrétumok ellen, valamint az autonómia-törekvések és a felvidéki szabad magyar sajtó érdekében.

Feszty Zsolt szerint az elmúlt 25 év szavazatait politikusaink lenullázták, mert az a felvidéki magyar, aki egy emberöltőből visszanéz, nem látja a szavazatainak eredményét, érdekeinek képviseletét. „ Huszonöt évig azért várták és azért adtuk le szavazatainkat, mert magyar. 

„Egyszer megkérdezték az öreg bölcset, sokat kell még várni a jóra? Hátha nem teszünk semmit, akkor sokat” – jött az okos válasz. Feszty szerint nem elég csak magyarnak lenni, de jónak is kell lenni.

Harangzúgás közepette fejezte be ünnepi beszédét (öt órakor megszólaltak a református és katolikus templom harangjai): „ Sohasem a félénkek, meghunyászkodók fordítottak a világ sorsán, hanem a bátrak és az elszántak. Akik felismerték, és felvállalták a küldetésüket. 1848 után semmi sem maradhatott úgy, mint addig volt. A háborút ugyan elvesztette a honvéd sereg, de addig sok csatát megnyert és rájöttek, hogy micsoda erő lakik bennük. Nem várnunk kell, hanem cselekedni” – üzente. 

A beszédet követően koszorúkat helyeztek el Jókai Mór szobránál, majd a megemlékezők átsétáltak a Klapka térre, ahol a Csemadok Városi Szervezetének elnöke, Keszegh István mondott köszöntőt. Klapka György tábornok szobránál Dóczé Bálint Jonatán, a Selye Gimnázium tanulója, Petőfi Sándor Dícséretes nagyurak c. költeményét adta elő. Az ünnepi szónoklatot Elek József, a Selye János Gimnáziumának tanára tartotta.

„Petőfiék követelései nem légből kapottak voltak. Nem személy szerint Petőfi vagy Vasvári akarata került a tizenkét pont közé, amely inkább egy egész nemzet régi álmát szerette volna valóra váltani” – hangsúlyozta a Klapka téren tartott ünnepi beszédében Elek József. A Selye János Gimnázium tanára szerint március 15-én a forradalom vezetői, követői és szimpatizánsai között varázslatos összhang alakult ki.

Mint mondta, példát kell vennünk Klapka György komáromi tábornokról, akinek az apátia, a beletörődés és a szélsőséges nézetek között kellett megtalálnia azt a keskeny utat, amely a közösségnek hasznos.

„Mit tegyünk azokkal, akik lemondanak az őket megillető jogokról, arról hogy időnként ér valamit a szavunk, hogy beleszólhatunk abba, kik képviseljenek minket (…), s mit kezdjünk azokkal, akik nem ismerik fel, hogy a választójog a kisebbségi létben nem egyszerűen jog, hanem kötelesség is?” – fogalmazott beszédében a március 5-i választásokra utalva.

Elek József szerint olyan politikai képviseletre van szüksége a felvidéki magyarságnak, amely oly módon szolgálja közösségét, ahogyan egykor Petőfi, Vasvári, Jókai, Irinyi és a többiek. „Kell egy csapat, amelybe a közösség bízik, s ha kell, az utcára is vonul vezetésével. De ez a csapat ne homályosan fogalmazzon, ne ígérgessen, hanem tegyen is valamit! (…) Egy csapat kell!” – fogalmazott.

Az ünnepi szónoklatot követően Katona István és tanítványai, az Igricek adtak elő népi hangszereken – dudán, tekerőlanton – középkori magyar dallamokat. Majd az emlékezés koszorúit és virágait helyezték el Klapka tábornok szobránál Észak-és Dél- Komárom Önkormányzatai, Csemadok alapszervezetek, a város, illetve a járás oktatási intézményei, az egyházak képviselői, a pártok képviselői, intézmények és civil szervezetek.

További képek megtekinthetők Képgalériánkban ITT>>>. 

Szalai Erika, Felvidék.ma