A Csicsóról indult Hostomská Fanni tavaly is harmadik körös volt a Pozsonyi Színművészeti Egyetem felvételijén, akárcsak az idén, végül mégsem sikerült bekerülnie Emília Vášáryová és Marek Majeský osztályába. Most azt mondja, a tavalyi kudarc adott neki erőt a folytatáshoz.
„Angolórán ültem a Budapesti Corvinus Egyetemen, ahol elsős kommunikáció és médiatudomány szakos hallgató vagyok, amikor jelzett a telefonom. Behr Márton másodéves pozsonyi színinövendék hívott. Kérdezte, mennyi volt a számom a felvételin, mondtam, hogy a hetvenhetes. ››Akkor gratulálok, felvettek! Itt áll a hetvenhetes az első helyen, ötvennyolc ponttal.‹‹ Negyedóráig meg sem tudtam szólalni. Azután felhívtam anyut, aki agrármérnök, a csicsói almáskert vezető igazgatója, és sírtunk mindketten. Apukám, aki cseh nemzetiségű, azonnal hívta a csehországi rokonokat. Másnap anyut megszólította a boltban a kasszában ülő eladónő, hogy ››Esztike! Gratulálunk a lányának! Ez nagyon nagy öröm!‹‹ Szóval, gyorsan terjedt a hír” – mesélte Hostomská Fanni, aki szerint azért vették fel, mert kétszer annyi energiát fektetett a felkészülésbe, mint tavaly.
Hostomská Fanni. Fotó: Bárány János
„Elmentem Kürthy Irén nyugdíjas nemesócsai magyar tanárnőhöz. Irénke néni mindent megtett azért, hogy a nehéz szlovák szövegeket, szinte szótárazva átvegyük. Számtalanszor elolvastuk magyarul és szlovákul a felvételi kötelező szövegeit, hogy mindkét nyelven értelmezni tudjam azokat. Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész is hasznos tanácsokkal látott el. Keresztanyám, Nagy Lívia tanítónő, aki második édesanyám volt, szerettette meg velem a színházat, a szavalást. Most már a csillagok közül figyel engem, de tudom, hogy ő a legbüszkébb rám. Édesanyám, aki annak ellenére, hogy más pályát szánt nekem, végig ott volt mellettem a felvételi összes napján Pozsonyban, és valószínűleg jobban izgult, mint én. És ki ne hagyjam Viczencz Andrea tanító nénit, akinek a csoportjával először álltam azokon a bizonyos világot jelentő deszkákon!” – sorolta a színész szakos egyetemista, aki komáromi gimnazistaként a GIMISz Diákszínpadban folytatta a színjátszást.
Hostomská Fanni. Fotó: Bárány János
„Sok tapasztalatot szereztem ott. A Milyenek a magyarok című előadásban, amit Ölvecky András rendezett, azt tanultam meg, hogyan kell egyedül dolgozni, egyedül felépíteni egy jelenetet, megírni hozzá a szöveget. A túl a Maszat-hegyen próbafolyamata alatt pedig azt lestem el Csengel Mónika rendezőtől, milyen egy előadást összerakni, miképp állnak össze egy egységgé a jelenetek. Varró Dániel hőse a darabból, a babaarcú démon, akit játszottam, illett hozzám. Szeretnék a hétköznapokban is babaarcú démon lenni. Könnyebben boldogulnék az életben” – avatott be Fanni, aki gyermekkora óta zenél. A hegedűt, a zongora váltotta a nagymegyeri zeneiskolában, a zongorát, a basszusgitár.
Hostomská Fanni. Fotó: Bárány János
„Ölvecky András szólt, hogy nagybőgős kellene Ölvecky Free Standard Trió nevű zenekarába. Mondtam, ha a hegedű jó lesz, jövök. Azt válaszolta, akkor inkább a basszusgitár. Mire megjegyeztem, nem tudok basszusgitározni; mire Bandi, nem baj, megtanulsz. Névnapomra kaptam hát egy basszusgitárt anyukáméktól, és elkezdtem gyakorolni. Egyre jobban megy. Szebellai Dani klarinétos is azt mondta, én leszek a zenekarban a mutatvány” – nevetett Hostomská Fanni, aki a felvételin Melecsky Kristóffal, a másik felvételt nyert magyar fiatallal mondta dialógusát.
Hostomská Fanni. Fotó: Bárány János
„Csehov Sirály című drámájából Arkagyina és Trigorin egyik jelente volt a feladat. A nagy féltékenységi jelenet a híres színésznő és az író között. Trigorin el akarja hagyni Arkagyinát, mire ő színházat rendez neki. Még le is térdel a férfi elé, úgy próbálja visszaszerezni. Végül ráveszi, hogy utazzon el vele. Csehovot a felvételire való felkészülés alatt szerettem meg. Ľuboš Kostelný, az egyik osztályvezető tanárunk mondta a felvételin, hogy Csehovnál mindig az a fontos, amit nem mondanak ki a szereplői” – magyarázta az egyetemista, akinek a temperamentumát tesztelte Michal Vajdička, a másik osztályvezető tanár. „Megkérte a többieket, beszélgessenek, nekem pedig az volt a feladatom, hogy csendet teremtsek. Elordítottam magam magyarul, hogy ››Csend!‹‹ Mire olyan csend lett az osztályban, hogy még a légy zümmögését is hallani lehetett” – mosolygott Hostomská Fanni, akire május tizedikén újabb megmérettetés vár.
„Aznap megyek felvételizni a budapesti színművészetire. Újabb tapasztalat lesz, nincs vesztenivalóm. Azért, remélem a legjobbakat!” – tette hozzá.
