Gulyás Gergely, a magyar Országgyűlés alelnöke és Takaró Mihály irodalomtörténész volt a vendége annak a beszélgetésnek, melyet május 17-én Királyhelmecen, a Bodrogközi Magyar Közösség Házában tartottak aktuális felvidéki kérdésekről, nemzettudatról és identitásvesztésről.
Gulyás Gergellyel már másodszor találkozhatott a helyi közönség. Az Országgyűlés alelnöke elmondta, hogy a szlovákiai parlamenti választások előtt az MKP joggal reménykedhetett abban, hogy bejut a parlamentbe. Sajnos, az eredmények, az alacsony választási részvétel azt a pártot juttatta be a törvényhozásba, amely az asszimilációt jeleníti meg a felvidéki magyarságnak, és
sok magyar a szavazatával azt a Most-Hidat támogatta, amely a közösséget a megszűnés felé vezeti
– jegyezte meg az alelnök. Kiemelte, hogy 2010 után a törvényhozásban három, a külhoni magyarság részére fontos lépést valósítottak meg, midőn elfogadták:
- az állampolgársági törvény módosítását, melynek alapján könnyített eljárással szerezhető meg a magyar állampolgárság,
- a Nemzeti Összetartozás Napját, melynek alapján Trianon után nemzetstratégailag lehet gondolkozni és cselekedni,
- az Alaptörvényt, amellyel a nemzeti egység fogalma újra beemelődött az alkotmányba.
Az emberekhez pozitív üzenetekkel kell közelíteni és hiteles vezetőket kell kiállítani, sajnos nagyon kevés van belőlük – szögezte le a magyar parlament alelnöke.
Takaró Mihály immáron visszatérő vendég a régióban. A maga szókimondó stílusában megfogalmazta, hogy a felvidéki magyaroknak nincsenek karizmatikus vezetői, érzelmek nélkül a politikában sem lehet érvényesülni.
Meg kell tanulni alulról építkezni, az itteni magyarságnak saját magán kell tudni segíteni.
Aki csak meg akar maradni, az elpusztul: gyarapodni kell, mert ebben rejlik a jövő.
Lassan és elegánsan elpusztulunk, milliméterről – milliméterre húzzák ki alólunk a szőnyeget – állapította meg az előadó.
A településeknek karizmatikus vezetők, mozgató emberek kellenek, mindenki felelős a saját magyarságáért, nem kerülhető ki az önmagunkkal való szembenézés, csak a helyes diagnózis hozhat eredményes terápiát. Magyar házastársat választani, gyermeket vállalni, magyar iskolába íratni a gyereket és itthon maradni – ez nem kevés, de akkor már jó úton járunk – mondta Takaró.
Hol vannak a magyar intézmények, iskolák vezetői?
Az irodalomtörténész feltette a kérdést, vajon itt vannak-e a mai rendezvényen, és általában a magyar közösség eseményein a magyar intézmények, iskolák vezetői és tanárai? Bizonyára vannak sokan olyanok, akik úgy gondolják, majdcsak valahogy kihúzzák nyugdíjig. Ha ilyen „példát” mutat valaki diákjainak, a magyar gyerekeknek , akkor ne is csodálkozzunk, hogy egy 80 százalékban magyarok által lakott városban többen adják szlovák iskolába a gyerekeiket, mint magyarba. Ennek kapcsán önvizsgálatra szólított fel Takaró.
Akik egy tál lencséért odadobták magyarságukat…
Nyelvünk és kultúránk tartott meg minket mostanáig, nem katonák és hadsereg. Minden napért szívósan meg kell küzdenünk, tudatos vezetőkre és programra van szükség. Mi magyarok sajnos a 24. órában ébredünk, s most a Felvidéken 23:59:59 van – állapította meg Takaró.
Nem magyar az, aki nem vállalja nyelvünket, kultúránkat és sorsunkat!
Ha magunkat nem szeretjük, becsüljük, mások hogyan fognak minket becsülni?
Újra kell kezdeni mindenkivel, tartás kell az embereknek és nem kishitűség. Hangosan ki kell mondani mindenütt a napnál világosabb tényt, hogy Hidat vertek az árulók az elmúlásba, egy tál lencséért odadobták magyarságukat.
A kemény szavak és a precíz helyzetelemzés vitára ösztönözte a jelenlévőket. Az egyik hozzászóló a felvidéki magyarság be nem gyógyult sebeit emlegette: a hétköznapi nyomorúságaink, a jogtiprások (Malina Hedvig ügye, a DAC szurkolóinak megverése, Beneš dekrétumok, a magyar értelmiség felszámolása a 2. világháború után, reszlovakizáció stb.) máig nyitott sebek. Hiányoznak a példaképek a közéletből. Mennyire magyar a Felvidéken az OTP vagy a MOL,és mivel támogatja a magyar közösséget Világi Oszkár? – tette fel a kérdést az egyik jelenlévő.
