A Lajtától nyugatra fekvő országokban talán még a kutyaeledel is jobb minőségű, mint néhány, nálunk (is) kapható élelmiszer.
Egyik morva ismerősöm, aki Bécsben dolgozik, 2016. május 29-én küldött nekem a legnagyobb közösségi oldalon egy rövidhírt: „A mai kísérlet: Bécsben vettem egy Hamé sertéskonzervet. Majd egy ugyanilyet Csehországban is. A konzerv a cseheknél 290 g húst tartalmazott (totális moslék – 57 koronáért). Az osztrákoknál ugyanez, 300 g hússal, mintegy 45 koronáért. Kérdem én: ki tehát Európa szemétkosara?”
A fotót azért küldte, hogy „ne érje szó a ház elejét”. Lévén kísérletező műszaki ember, megkértem nejemet, hogy vegyen egy ugyanígy deklarált Hamé sertéskonzervet a szenci Kauflandban (1,59 €-ért – lásd a fotókat). Hátha nem igaz a sztori. A gyártó a Hamé Kunovice, s.r.o. Nos, tévedtem: ugyanolyan moslékot kaptam Szencen is. Objektív adatforrásként közlöm: a címke szerint a deklarált tartalom 400 g. Ebből lemérve a doboz 56 g, a zsiradék és húslé 130 g, vagdalthús 256 g (digitális mérleggel mérve, 1 g pontossággal).
„Hús”konzervek – cseh, és osztrák kiadásban.
Kis matematika után a címke szerint a szilárd élelmiszertartalom 240 g, amely mérés után 256 g volt, de a teljes súlyhoz hiányzott 14 g (ami nem is volna baj, mert a hiány is ehetetlen!)
Fogyasztói gondom ezzel az, hogy mindhárom konzerven más grafikájú és tartalmú címke volt. Ez kitűnő lehetőséget ad a globális gyártónak a trükközésre – ismerősöm meg is írta a Hamé válaszát az odajuttatott reklamációra: nem ugyanaz a gyártmány, más receptúra, ami pedig az árakat illeti, ez a helyi eladó üzletpolitikája…
Egy kis személyes íztapasztalat. A konzerv sima vagdalthús (fasírozott = ú.n. „sekaná”), tele húslével és felesleges, darabos zsiradékkal. Betartva az objektivitás szabályait, nejem is, én is nagy nehezen fejenként megettük úgy a tartalom egyharmadát, hogy képet alkothassunk a termék ízvilágáról. Meg kell jegyeznem, hogy ennyit sem bírtam volna megenni, ha nem szeleteltem volna hozzá két gerezd friss, finom júniusi fokhagymát (és azért a biztonság kedvéért megittam két deci finom rizlinget). A maradékot odaadtuk Fanny bernipásztor kutyánknak – intenzív farokcsóválással köszönte meg, hogy ma nem száraz kaját kapott.
Végezetül morvaországi barátom kérdésén semmit sem kell változtatni: ki Európa szemétkosara?
Ugyanis a Lajtától nyugatra fekvő országokban talán még a kutyaeledel is jobb minőségű, mint néhány, nálunk (is) kapható élelmiszer.
A legnagyobb baj pedig az, hogy már Hainburgban is más például a nálunk ugyancsak kapható mosópor vagy éppen csokoládé. Gondolom, nem az eladhatatlan kutyakaját küldték ide!
