Új lakók, új házak. (Fotó: a szerző felvétele)

Ami jó hír a szlovákoknak, nem jó hír a helyi magyaroknak – így is jellemezhetnénk azt, ami Pozsony megyében történik. A lakosság lélekszáma nő, a magyarok arány egyre csökken. Bár erről időszaki jelentéseket a statisztikai hivatal nem készít. De a tendencia közismert.

Az egykori magyar koronázó városban a magyarok aránya még a 4 százalékot sem éri el, miközben az 1910-es népszámlálás után Pozsony lakosságának 41 százaléka vallotta magát magyarnak (a pozsonyiak 65,5 százaléka volt német 1910-ben, ők még kevesebben maradtak). A város és környékének elszlovákosítása már az első világháború után elkezdődött, több magyar intézményt bezártak, köztük számos iskolát. Később megkezdődött a szláv lakosság nagyarányú betelepítése is, amely jelentősen befolyásolta a nemzetiségi arányokat.

A betelepítések (ha nem is a régi eszközökkel) a mai napig folytatódnak. A megye lakossága a 2015-ös évben ismét nőtt. A statisztikai hivatal adatai szerint 7918 olyan gyermek született, akik édesanyjának a kerületben van az állandó lakhelye. 2015-ben a megyébe 10 253 személy költözött. Ez utóbbi adatban szerepel az az 1862 fő is, akik külföldről költöztek a régióba. Sokan a jobb megélhetés reményében, a jobb munkalehetőségek végett érkeznek.

A tavalyi évben 5944 személy vesztette életét, és 4092 személy költözött más kerületbe vagy országba. Az adatokból kitűnik, hogy Pozsony megye lakossága az elhalálozásokat és elköltözéseket is figyelembe véve 8121 fővel gyarapodott. Az ország területileg legkisebb megyéjében 2015 végén 633 288 lakos élt.

Mit jelent ez magyar szempontból?

Az ország legnyugatibb megyéjében, Pozsonyban és a Szenci járásban élnek magyarok. A pozsonyi magyarok részaránya, ahogyan azt már cikkünk elején említettük, négy százalék. Hasonlóan szomorú a helyzet a Szenci járásban is, ahol a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 66 252 személy élt, ebből 9134 személy vallotta magát magyarnak, ez a lakosság 13,8 százaléka. Hivatalosan a megye lakosságának 4 százaléka magyar.

Nézzük csak ezt lebontva az egyik Pozsony megyei településre, Dunasápújfalura! Itt, ahol a legutóbbi népszámláláskor (2011-ben) hivatalosan 2002 személy élt, amelyből 20,37 százalék vallotta magát magyarnak, ma több mint 2500 lakos van. Az új lakók közül senkinek sem jár a gyermeke magyar iskolába. Az adott községben egyébként csak szlovák iskola van. Ennek következtében az egyik idetelepülő család az addig magyar iskolát látogató gyermekét a helyi iskolába íratta át, azaz a szlovákba. Sokszor azonban a helyiek nem is tudják, hogy melyik család milyen nemzetiségű, hiszen erről hivatalosan senki nem vezet kimutatást. Másrészt ezek az emberek, családok, gyakran nem kapcsolódnak be a falvak közösségi életébe. Ha ők nem keresik a helyi magyar közösséget, az őslakosok nem tudják meg, hogy magyar család költözött a településre.

A betelepülés ilyen mértéke egyébként nem csupán a nemzetiségi arányok miatt negatív. A települések nagy része nem tudja olyan gyorsan kiépíteni a szolgáltatási hálózatát, mint amilyen gyorsan nő a lakosainak száma hivatalosan. Hiszen azokról, akiknek nem itt van az állandó lakhelyük, de itt élnek, statisztikai adataink nincsenek.