„Te égből jövő angyal / Mindent jóváteszel / ha bármi történt, bármi fájt / Te a segítségemre siettél”. Hangosan szóltak a Coldplay együttes slágerének sorai angolul, gitár és dob kíséretével pénteken kora este a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola és Óvoda folyosóján. Ezt a dalt énekelték búcsúzóul a közönségnek a X. Árgyélus Gyermekszínjátszó Tábor résztvevői. Negyvenhárman készítettek előadásokat, három csoportban, hat napon keresztül.
„Kérek én is szárnyakat / Úgy minden sokkal könnyebb”. Áll továbbá a Coldplay együttes „Himnusz hétvégére” című tavalyi dalának szövegében, és az előadások alapján úgy tűnik, a kis színjátszók a legjobbaktól kaptak szárnyakat. Várady Nelli drámapedagógus, rendező, a tábor vezetője, Szabó Csilla drámapedagógus, rendező, a tábor helyettes vezetője, Matusek Attila színművész, rendező, Zsidek Pál rendező, Panyi Gergő rendező, Gyepes Bianka néptáncos, Solténszky Ráhel mozgásoktató foglalkozott velük naponta több órát, és az alkotók a gyermekek világából kiindulva hozták létre a három produkciót, melyeket a szereplők a tábor végén, július 15-én, pénteken bemutattak családtagjaiknak, barátaiknak, akik megtöltötték a folyosón kialakított nézőteret.
„A legkisebbekkel dolgoztam, volt közöttük óvodás, alsó tagozatos és egy autista kisfiú is” – fogadott Várady Nelli, majd így folytatta – „Az ››Egy napom története‹‹ összeállítást tanultuk be, Békési Márta, Zelk Zoltán, Varró Dániel verseiből vett részletekkel és saját mondatokkal” – tudatta a táborvezető, aki elárulta, a legelső Árgyélus táborban tizenegy gyermek vett részt, nagy részük az őrsújfalui ÉS?! Színház tagjainak a gyermekei. Az évek során bővült a létszám, szépen, lassan harmincan lettek a színjátszók, az utóbbi két évben már negyvenen felüli a létszám.
Gál Rozina szerint azért jó színjátszó táborba járni, mert megmutathatják az embereknek, amit tanulnak. „Táncokat, játékokat, verseket tanultunk. Egy napunkat meséljük el, ami alatt sok minden történik” – húzta ki magát a harmadikos kislány. Jancsík Lilien amondó volt, hogy sokat tanultak a táborban, és azt elő tudják adni a felnőtteknek. „Barátnők vagyunk. Igaz, tavaly elfelejtettem Rozi nevét, de azután megmondta” – súgta meg az óvodás.
„Öt éve járunk az Árgyélus táborba” – mondta Matusek Attila színész, a középső csoport egyik rendezője. – „Az idén az érdekelt bennünket, hogy mi a gyerekek véleménye a világról. Megkérdeztük őket, mi történne, ha egy napon eltűnnének a felnőttek. Tudnák-e vezetni a társadalmat? A szövegben az ő véleményük hangzik el” – tette hozzá a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatának tagja. „A Hattyúpatakfalva cím onnan jött, hogy van egy Hattyúpatak nevű falu Szenc mellett, és most az eszünkbe jutott. Második éve dolgozunk együtt Attilával az Árgyélus táborban, tavaly is mi vittük a középső csoportot. Főleg a próbák alatt neveltük őket, mit szabad és mit nem szabad csinálni a színpadon. Mindig a csapatmunkára összpontosítunk, sosem emelünk ki egy-egy személyt. Mindenkinek próbálunk ugyanannyi lehetőséget adni” – magyarázta Zsidek Pál társrendező.
Színjátszóikat sem kellett nógatni, hogy megszólaljanak, vidáman mesélték élményeiket. „Az idén olyan színdarabot adtunk elő, melyben mi vagyunk az utolsó gyermekek, akik megmaradtunk az egész világon, mert eltűntek a felnőttek” – újságolta Szarka Máté, aki a komáromi Munka Utcai Alapiskola Pogácsakedvelők színjátszó csoportjának a tagja.
„Szabályokat hozunk, amiket mi, gyermekek találtunk ki, a saját elképzeléseink szerint – tette hozzá Bengyák Dóra, a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola tanulója, a Szabó Csilla pedagógus vezette színjátszó kör szereplője. „Nyolc éve járok az Árgyélus táborba, az idei tetszett a legjobban. Jó volt a csapat, remek hangulatban zajlottak a próbák” – vallotta be a csallóközaranyosi Garai Emese. „Tegnap éjjel buliztunk még egyet. Kimentünk ketten a folyosóra, és megettük a maradék szendvicseket. Finom volt a naszvadi paprika is” – simogatta a hasát a csallóközaranyosi Pulai Attila, aki ősszel megy nyolcadikba.
„Saját magunkat alakítjuk az előadásban” – avatott be a komáromi Pikler Mátyás, egy „másik Pogácsakedvelő” – „Nagyon tetszett ez a hat nap, szépen összejött a csapat. A délutáni foci volt a legjobb. Az eső sem rontotta el a kedvünket, amikor esett, szöveget tanultunk. Tavaly, a kiscsoportban már alig bírtam ki, hogy végre középsős lehessek! Azt kaptam a középső csoporttól, amit vártam” – tette hozzá a komáromi színjátszó.
„A logisztika volt a legnehezebb. Biztosan hiányzott egy ember, amikor új jelenetet kezdtünk volna próbálni. Elküldtünk érte valakit, de elkerülték egymást, mehetett értük a harmadik. Egyébként partnerek voltak a gyerekek, azonnal megvalósították az instrukciókat” – fejtette ki Panyi Gergő, aki az igazoltan hiányzó, ausztriai magyar színjátszókhoz utazott Szabó Csilla rendezővel dolgozott Vörösmarty Mihály 1830-ban írt Csongor és Tünde című drámai költeményének tábori változatán. – „Először William Shakespeare A velencei kalmár című színművének szerelmi jeleneteit terveztük, ám mivel sok lány érkezett a csoportba, a Csongor és Tünde mellett döntöttünk, melyben ezúttal három Tünde és három Ilma szerepel. Igyekeztünk úgy szerepet osztani, hogy mindenkinek legyen olyan feladata, amit meghatározónak gondolhat” – tette hozzá.
„Szabó Csilla azzal keresett meg, hogy kellene két mozgásbetét az előadásukba, ezt Panyi Gergő barátommal megcsináltuk. A kicsikkel inkább játszottunk, a testnevelés került előtérbe” – nyilatkozta Solténszky Ráhel mozgásoktató, a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola színész szakos növendéke, akinek szinte az egész nyara a színjátszó tárborokról szól. Hol alkotóként, hol színjátszóként vesz részt az előadások születésében.
Csongort Pikler Mihály alakította. „Az öcsém a középső csoport tagja. A családban szeretjük a művészeteket. A szüleink néptáncosok voltak, egyébként tanárok. Édesapám a Kor-Zár együttesben hegedül, édesanyám zongorázott. Jómagam gitározom, az öcsém, Mátyás pedig dobol. Csongor szerepével elégedett vagyok, egy kicsit sok a szövege, de megbirkóztam vele. Szeretek színészkedni, élveztem a szereptanulást. Amit szeretünk csinálni, könnyen megy” – informált a főszereplő. Matusek Anita szerint Tünde szerepe érdekes. „Szeretek Tünde lenni” – vallotta be. „Azért szeretem Tündét játszani, mert hangulatember, és olykor hisztizik is. Beszélne Csongorral, mégsem teheti” – elemezte a szerepet Horváth Liza Napsugár. „Tőlem a lehető legtávolabb áll ez a szerep, de kihívás volt, ezt is el kell játszani” – közölte Keserű Borbála. A három komáromi lány imádta a tábort, és megfogadták: jövőre újra jönnek.
„Keresztül száguldunk az égen / Keresztül száguldunk az égen / Keresztül száguldunk az égen / Nézd, ahogy keresztül száguldunk”. Hangzott azután a Coldplay együttes „Hymn for the Weekend” című dala negyvenhárom torokból. Tüneményes kora este volt, tele tehetséges gyermekkel, sok tapssal. És aki nagyon figyelt, angyalt is láthatott az égen, amint elrepült az alapiskola fölött, a komótosan pihenni térő napraforgók felé.
A szerző felvételei
