Bugár Béla elérte, ami 2006-ban nem sikerült neki… és megszerezte a közlekedési tárcát. Ma már nyílt titok, hogy az előzetes tárgyalások és ígéretek ellenére 2006-ban azért nem lett kormánytag az akkor még Bugár vezetése alatt lévő Magyar Koalíció Pártja, mert – amint azt a Smer bennfentesei az MKP-s képviselőknek később kikotyogták –, a Bugár nevében tárgyaló „fiúk” túl sokat akartak. Nevezetesen a közlekedési tárcát. Amiben köztudottan sok a pénz. Nagyon sok. Mindenki tudja, hogy az autópálya-építés az egyik legjobb biznisz…
Bugárnak kezére játszott a szerencse, no meg az is, hogy a valaha szépreményű Procházka úgy baltázta el politikai karrierjét, és sodorta jobb napokat megélt pártját a politikai süllyesztő csapóajtaja elé, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Roman Brecely pártelnökké választása után, a Sieť elégedetlenkedő öt parlamenti képviselője döntött, hogy elfogadja Bugár ajánlatát, és odébbáll egy házzal, azaz belép a Most-Hídba (naná, hogy nem mondanak le a mandátumukról, elegánsabb átverni a választópolgárt, akitől biztosan nem erre kaptak megbízatást).
Különösen Andrej Hrnčiar esete rendkívül pikáns (mondhatni már-már viccbe illő), aki 2014-ben azért lépett ki a Most-Hídból, hogy Procházka alelnökeként beléphessen a Sieťbe. Bár annak idején azt nyilatkozta, nem rosszban válik meg a párttól, Procházka víziójában azonban több fantáziát lát. Nos, úgy tűnik, most már megelégszik az időközben kormánytaggá vált Most-Híd víziójával is, pláne ha az esetleg miniszteri székkel kecsegtet. (Aki ezen a ponton még komolyan hisz a szándékok ilyen irányú őszinteségében, annak komolyabban el kellene gondolkodnia magáról.)
Egy viszont biztos, Bugár politikai potenciálja a koalíción belül az öt „bevándorlónak“ köszönhetően erősödik. A két párt közös klubba tömörülése végeredményben mindkettőjük számára előnyös. Bugár képviselői számában felkapaszkodhat az SNS szintjére, s valljuk be őszintén, ezt a lehetőséget nehéz lenne visszautasítani.
A Focus utolsó felmérése 5,9 százalékot mért a pártnak, azaz nyilvánvaló, hogy nem minden szimpatizánsa tért napirendre a Smerrel és az SNS-szel való koalícióra lépése felett. A Robert Ficóval való szövetséget leginkább éppen a párt Most-os támogatói nehezményezték. Elképzelhető, hogy a Hrnčiar köré tömörülő képviselők támogatóinak egy része most átpártol a Most-Hídhoz, ami hozhat valamicskét a konyhára, s a pártnak most minden tizedszázalék jól jön. Megerősödhet tehát megint a szlovák elem a pártban, az eddigi két szlovák képviselő helyett a Sieťből betársultakkal hétre növekszik például a szlovák képviselők száma a 15-ből a parlamentben.
De a Sieťből távozóknak sem lesz rossz dolguk a Most-Hídban, ha az ugyanis valóban megszerzi a közlekedési minisztériumot, valószínűleg a már ott lévő hrnčiaristákat nem meneszti. Új és nagy lehetőségek nyílnak alsóbb szinteken is a saját jelöltek pozíciókba helyezésére. A közlekedési tárca hatáskörébe ugyanis nagy vállalatok tartoznak, mint például a Nemzeti Autópálya-kezelő Társaság, a három állami vasúti társaság vagy a repterek is.
A közlekedési minisztérium egyébként is régi vágya Bugár Bélának, a mögötte álló gazdasági lobbiról nem is beszélve. Mindenképpen érdekes lesz figyelemmel követni, mit lesz képes kihozni a Most-Híd ebből a helyzetből a dél-szlovákiai régió számára. Képes lesz-e kilépni a semmittevés állóvizéből, és mondjuk, komolyan belevágni a déli gyorsforgalmi út megépítésébe, amire a dél-szlovákiai befektetések szempontjából égető szükség lenne, de amit évek óta csak halogatnak az egymást követő szlovák kormányok. Elvégre, ha minden igaz, most kezében lesz ehhez minden: pénz, paripa fegyver… Arról nem is beszélve, hogy választási programjában is ezt ígérte: a kormányok által elhanyagolt déli régiók felvirágoztatását, s ez ugye, megfelelő infrastruktúra nélkül aligha megy.
