Alsószemeréd egykor a ma kicsit távolabbra eső Felsőszemeréd közelében települt, s azzal közös temploma és plébániája is volt. Mivel azonban lakóit a török háborúkat követően is gyakran sanyargatták az erre átvonuló katonai seregek, 1715 táján átköltöztek innen a mai helyükre.
Erről 1865-ben Vinkovits Péter, a falu jegyzője szintén megemlékezett, ezt írva többek közt Pesty Frigyes geográfusnak: Alsószemeréd „Felső Szemeréddel tőszomszédfalut képezett, és közönségesen Szemerédnek neveztetett. 1715 körül /…/ a község ½ órányi távolságra húzódván a határja közepébe, ősfészkét elhagyá, és mostani helyén új falut képezett“. (Pesty 1984, 37)
Az átköltözésről publikált a Magyar Sionban a falu egykori jónevű papja, Fábián János is. Ő említi, hogy ezt követően a lakók „harmincz év mulva uj templomot kezdtek építeni“. Ez az első itteni Isten háza tehát 1745-ben lett kész. Ám nem sokáig bírta az idők viharait, s 1864-ben Fábián János így írt ennek kapcsán: „E templomnak most már csak romjai láthatók; köveiből 1859-ben építtetett főmagasságú bíbornok-érsekünk költségén a plébánialakkal összekapcsolt kápolna, ideiglenes templomul szolgálandó mindaddig, mig a jó Isten máskép nem gondoskodik Alsó-Szemerédről..“ (Magyar Sion:512)
Ezt megelőzően az egyházközség, mint Ipolyvisk filiálisa már önállósult, s 1807-ben létrejött az alsószemerédi plébánia. Illett hát, hogy a községnek ne csak parókiával összeépített kápolnája, hanem megfelelő temploma is legyen. Ezért a 19. század második felében úgy döntöttek, hogy a plébánia mögött, a temetődombon felépítik az immár harmadik Isten házát.
A mai római katolikus templom szomszédságában van tehát a temető is. Fábián János a falu hajdani papja, plébánosa említi, hogy Jakubecz Malakiás szemerédi plébános idejében „emeltette bizonyos Czifra József urasági juhászbojtár az alsó-szemerédi temetőben egykor létezett keresztet, mely 1806-ik évi szent Ivánhó 12-ikén állíttatott fel“ (Magyar Sion:1864, 518) Valószínűleg ez a kereszt a 19. század második felére már elöregedhetett, s rászorulhatott a cserére, illetve a javításra.
Erre enged következtetni Fábián János alábbi Historia Domus-beli feljegyzése is: „Márihó 5-én jelentettem alsószemerédi hiveimnek, hogy ha valamelyiköknek kedvök volna a temetői keresztet megujjítani – az az ujjal felcserélni, – jelentse magát. Sz.mise után azonnal jelenté magát Ficsúr István templomatya, ki pedig a leégettek közt van (Háza a tűzvész során leégett. – Cs.K.megj.) Isten oltalmazza őt minden veszélytől!“ (5.p.). A kereszt valószínűleg el is készült, s az sokáig állhatott. Adatközlőink szerint ennek fáját cserélhették ki nemrégiben, de vaskorpusza még az eredeti, s a feszület így ma is áll a község temetőjében.
A temetőben ma elsősorban kőből (műkő, gránit, márvány) készült sírjelek láthatók. Legtöbbjükön ott van az elhunyt fényképe is, a síremlékek pedig kereszt alakzatúak, de akad egy-egy obeliszk is.
Van egy magas kőkereszt is a temetőben. Ez ugyan sírhelyet jelez, de akár központi kereszt is lehetett egykor. Ma már hiányzik róla a vaskorpusz, dedikációja pedig ezt tartalmazza: „Itt nyugszik az Úrban/ OSZLI JÁNOS/ született 1857/ meghalt 1904/ Béke hamvaira./ Neje csináltatta/ Gábor Mária“.
A keresztet egy kovácsolt vaskerítés fogja közre. Alsószemeréd temetőjében nyugszik a világjárta, könyveket publikáló lelkiatya, Viszolajszky Károly. Ő több mint fél évszázadon át volt az itteni hívek pásztora. Példásan vezette, illetve írta a plébániatörténetet, amely megannyi értékes helytörténeti adatot, néprajzi vonatkozású feljegyzést s a vallási élettel kapcsolatos észrevételt tartalmaz.
Viszolajszky itteni lelkipásztorkodása alatt épült a mai templom s az egykori szemerédi zárda, alapítottak több egyletet. A plébános nagy mecénása volt a templomnak is, ő állíttatta többek közt annak egyik mellékoltárát is. Munkásságáról egy másik sorozatban szólunk majd részletesebben.
Viszolajszky Károly 1874-től 1929-ig szolgált Szemeréden. Ugyanitt hunyt el 1929-ben, nyughelye felett egy művészien kidolgozott síremlék látható, melyet az itteni zárda nővérei állítottak 1932-ben. Az egész alakos szobor Jézust, a Jó Pásztort ábrázolja, kezében pásztorbottal, lábánál két báránnyal. Mellette egy magas kőkereszt áll.
A fekete márványtáblán ez olvasható: „Itt nyugszik Istenben boldogult/ Viszolajszky Károly/ esperes-plébános/ 1843. XI. 3. – 1929. VI. 7 Tu es sacerdus in aelernum secundum ordinem Melchisedech.“ Minderről a Historia Domus is megemlékezik, az alábbi feljegyzést közölve: „Viszolajszky Károly esperes-plébános minden vagyonát a zárdára hagyta, s eddig még síremléke nem volt. Ezért elhatároztuk, hogy méltó emléket állítunk neki. Hosszabb tárgyalás után megállapodtam Weisz Ferenc szobrásszal (Hořice pod Krkonoši) egy szoborban, amely a Jó Pásztort ábrázolná a bárányokkal. Az emlékmű szeptemberben el is készült, s fel lett állítva a temetőben. Az ára mindennel együtt 10 000 Kč.“ (25b).
Meg kell említenünk még Nepomuki Szent János szobrát, amely ma szintén a temetőben látható. Hosszú ideig a mai buszmegálló közelében, a Ficsúrék háza előtt állt. 1852-ben állíttatta a falu papszülötte, Pribely Ferenc.
1910-ben egy kovácsolt vaskerítéssel vették körül. Később áthelyezték a temetőbe. Szent János fekete reverendában, fehér karingben látható, mely felett piros palást van.
Jobb kezében újabb keletű, nagyméretű feszületet tart, bal kezével papi birétumát fogja. A dedikáción ez olvasható: „Anno 1909. Renov. 1997“. Az első dátum talán egy előző restaurálás időpontja lehet.
