„Ezt megoldottuk, az előnytelen szerződést felbontottuk, a mostani szolgáltató csak addig végzi a komp üzemeltetését, amíg le nem zárul az új közbeszerzés”. E szavak Solymos László környezetvédelmi miniszter szájából hangzottak el az idei gombaszögi nyári táborban a vajkai komp parlamentig is elérő „problémájának” kapcsán. A miniszter akkor hozzátette, biztos benne, hogy ezt követően sokkal előnyösebb feltételek mellett fog üzemelni a komp.
Csak rövid felelevenítésként ismételjük meg, hogy a „komp-ügy” fő problémáját az jelentette, hogy a környezetvédelmi minisztérium által alapított Vízgazdálkodási Vállalat hiperdrágán rendelte meg a Vajka és Keszölcés között járó kompszolgáltatást egy pozsonyi magánvállalattól. A hiperdrága azt jelenti, hogy napi 4.500 eurót fizetnek tizenöt éven keresztül a szolgáltatásért, illetve ez időre ingyen átadják az előtte rendbe rakott két kikötőt a magáncég használatába, valamint „kidobják” az állami pénzen éppen a szerződés kötése előtt felújított állami komphajót. A magáncégnek az állammal megkötött szerződés 25 millió euró bevételt garantál.
Amikor ezek a részletek nyilvánosságra kerültek, egészen odáig jutott a botrány, hogy az ellenzék rendkívüli parlamenti ülést hívott össze az akkori környezetvédelmi miniszter leváltására. A smeres miniszter természetesen a helyén maradt, majd jöttek a márciusi választások, amelyek egyik eredményeként a már idézett Solymos László (Híd) került a környezetvédelmi minisztérium élére.
Első intézkedései egyikeként áprilisban közös megegyezéssel szerződést bontottak a Vízgazdálkodási Vállalat vezérigazgatójával, Lazárral, amit sokan „kirúgásként” értelmeztek, Lazárnak viszont érdemei elismeréseként meghagyták a dunai erőműrendszer miniszteri biztosának posztját, valamint a környezetvédelmi minisztérium alá tartozó másik nagy szolgáltató felügyelő-bizottságában. Ne legyen a reflektorfényben, de azért jóbarátok közt…
A közvélemény etetésének azonban ez csak az első fordulója volt. A minisztérium nevében eljáró vízgazdálkodásiak úgy döntöttek, hogy új versenytárgyalást fognak kiírni a komp üzemeltetésére, hiszen a nép ezt követeli. Úgy tűnik, abból nem csináltak gondot, hogy már van egy 15 évre megkötött szerződésük, nyilván biztosak voltak benne, hogy annak a felmondásával nem lesz gond. Elvégre egy olyan céggel kötötték, amely a kormányzathoz több más szerződéssel is kötődik, tehát nyilván jóbarátok ők is.
Az érdekesség mégis az, hogy a kompot üzemeltető magáncég, a pozsonyi Ponton City milyen feltételekkel volt hajlandó felbontani a számára 25 millió eurót garantáló szerződést. Nos, a cég nem kérte el még csak a vajkai torony óráját sem lánccal, s valószínűleg nem fogják eltalálni a helyes választ: a cég ugyanis semmilyen feltételt nem szabott azért, hogy ebből az aranybányából kilépjen. Nézzük, mit mond erről maga a szerződés felmondása:
(Magyar fordításban az aláhúzott rész: A szerződő felek megegyeztek, hogy a szállító a szerződés felmondása miatt semmilyen kártérítést, kötbért vagy más anyagi, illetve nem anyagi jellegű igényt nem érvényesíthet és a jövőben sem fog érvényesíteni.)
Mint tudjuk, az állammal szerződni főnyeremény, hiszen az állam mindig fizet. Ennek ellenére a Ponton City mégis úgy döntött, hogy ingyen és bérmentve úgy lép ki, hogy nyakukon van egy állítólagosan vadonatúj komp is. Még csak azt sem kérték, hogy legalább ezt vegyék meg tőlük. Arra nem mertünk gondolni, hogy a társadalmi vitában a szerződést ért számtalan kritika miatt belátták, hogy tényleg nagyon drágán végzik a kompszolgáltatást, ezért felvilágosításért megkérdeztük a minisztert, vajon kapnak-e a ponton citysek a jövőben valamilyen ellentételezést azért, hogy most „csak úgy” itthagytak nekünk vagy 25 millió eurót, valamint érdeklődtünk, hogy a szintén vállalkozói környezetből érkezett miniszter életszerűnek tartja-e, hogy egy magáncég lemond ekkora bevételről? (Csak egy kis adalékként, Érsek Árpád még tavaly novemberben egy sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, „a szerződés nem mondható fel magas pénzbírságok nélkül”.)
A miniszter ekkor már nem volt olyan bőbeszédű és közlékeny mint Gombaszögön, s azt üzente, hogy a kérdés nem rá tartozik (!), és keressük a vízgazdálkodásiak vezetőjét. A vízgazdálkodásiak vezetője állítja, hogy a magáncég nem kapott cserébe semmit a 25 millióért, még csak ígéretet sem. Hogy életszerűnek tartja az ingyenes kilépést? – erre az volt a válasz, hogy a felbontásban foglaltak azt jelentik, hogy a magáncég egyetértett ezzel.
Végül megkerestük a kompot üzemeltető magáncéget. Talán titkon azt reméltük, hogy majd ő lesz az, amely igazolja minden feltételezésünket? Nem így történt, a cég vezetője meghagyta, hogy ha akar, majd válaszol, és természetesen nem akart válaszolni.
Az érdekeltek hozzáállásából is látható, hogy ismét egy transzparens, könnyen átlátható beszerzésről van szó. Senkinek sincs semmilyen titkolnivalója.
És különben is, nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni, elvégre, ha víz helyett esetleg valami gáz lenne, a szintén a Most-Híd-párt jelölte igazságügyi miniszter majd biztosan közbelép…
