Kismarja adott otthont az elmúlt hétvégén a felemelő Bocskai-ünnepségsorozatnak abból az alkalomból, hogy 410 évvel ezelőtt Bocskai István erdélyi fejedelem székhelyén, Kassán keltezett kiváltságlevelében Kismarjának mezővárosi rangot adományozott.
Kismarja, ez a jellegzetes szigettelepülés Hajdú-Bihar megye keleti sarkában, a magyar-román határtól nem messze helyezkedik el. A szilágysági dombok között kanyargó, számtalan ágra bomló, itt-ott mocsarat alkotó Berettyó egy szigetén alakult ki. Neve 1277-ben tűnik fel először. A név arról árulkodik, hogy templomát Szűz Máriáról nevezték el.
Feltételezhető, hogy Ómarja volt a település elődje. Az Ómarjai, vagy Kismarjai család 1527-ben fiágon kihalt. Kismarja utolsó földesurai a Bocskai-család tagjai voltak. Simon szerezte meg házasság révén, ő lett a kismarjai ág alapítója. Fia, Bocskai György, aki maga is itt lakott a kastélyban (amelyet 1606-ban már elpusztultnak minősítettek, a Várdomb emlékeztet erre a helyre), hatodik gyermeke volt István, a későbbi református fejedelem, akinek két öccse katolikus papként élte le életét. A család az ő születésük után lett református.
Bocskai István – a legújabb kutatások szerint -, Kolozsvárott született, mégis a Kismarjai előnevet holtáig viselte, tehát ezt a települést tartotta szülőföldjének. A család a felső-magyarországi, Zemplén vármegyei Bacskóról (1355-ben Nagybocskó) származott, onnan vette családnevét. A Bocskai család és a fejedelem életének számos részletét mindmáig homály fedi. Bocskai István zempléni főispán személyében azonban ez a család 1672-ben fiágon kihalt.
Az ünnepségsorozatot szeptember 22-én kezdték, amikor a délutáni istentisztelet után felolvasták a Kassán kelt kiváltságlevelet és megkoszorúzták a református templomban található kriptát. A jelenlegi templom helyén már az Árpád-korban is templom állt. Az 1770-es földrengés miatt le kellett bontani, és 1804-5-ben új épült a helyén. 2004-ben tárták fel és restaurálták a későgót, kora reneszánsz kriptát, melyet vélhetőleg 1570 körül építhettek. Bizonyos, hogy a fejedelem szülei itt nyugszanak. Az ő végső nyughelye Gyulafehérvár lett.
Szeptember 24-én, szombaton folytatódott az ünnepség Gavrucza Tibor, nyug. székelyhidi református lelkész áhítatával. Igehirdetése alapjául Pál apostol a galatákhoz írott levelének intelmét vette: „Annak okáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel..” (6, 10). Ez tehát a kegyelmi szolgálati idő. Annyit ér az ember, amennyit hasznosítani tud.
Bocskai a rendelkezésére álló időt csodálatosan tudta felhasználni. Bocskainak egy ősz és tél alatt sikerült az osztrákot és törököt kiűznie Magyarországról és Erdélyből. Mindenkivel nem tudunk jót cselekedni, de a mi hitünk cselédeivel, a hajdúkkal tudott. Házat és hazát adott nekik. Integrálta őket. Karizmatikus egyéniség és sikeres politikus lett. Mi volt a titka? „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…” (Példabeszédek könyve 9, 10). Bocskai lokálpatrióta volt, nem felejtette, honnan indult, kismarjainak mondta magát, holott Kolozsvárott született.
Bocskai István integrálni tudott és nemzetét szolgálta. Helytállása azért is aktuális, mert Európa egén ismét viharfellegek tornyosulnak. A 410 éves adománylevél ma is gazdagít minket.
Sárkány Viola, a Bocskai Társaság elnöke emlékeztetett, hogy a fejedelem innen indul hajdúival és Genfben szobor emlékeztet rá. Két hadvezér, Oliver Cromwell és Orániai Vilmos között helyezkedik el.
Ezt követően három előadás következett. Dr. Nyakas Miklós, akinek felmenője Bocskaival harcolt, a fejedelem küzdelmének kezdeteiről és bihari várairól értekezett. Bocskai magánfelkelése nemzeti szabadságharccá terebélyesedett – hangsúlyozta az előadó. – A hajdúkat a magyar országgyűlések sokszor elmarasztalták, zsákmányoló, bizonytalan állású katonai csoportnak minősítve őket. A névelemzésekből kiderült, ennek a területnek megbolygatott református népessége alkotta a hajdúk csoportját, mely hadi vállalkozásra fogható volt.
Sajnos, ennek a történetnek számos tisztázatlan részlete van, mivel a Bihar vármegyei levéltár 1660-ban a török támadás következtében Nagyváradon megsemmisült. A korábbi kutatás úgy tudta, Bocskai szorult helyzetében fogadta föl a hajdúkat, hogy fel tudja venni a harcot a kassai főkapitánnyal. Azóta kiderült, a hajdúk keresték fel Bocskait, így alkalmazásuk saját védelmében nem volt annyira váratlan fordulat. Korábban váradi kapitányként és Bihar vármegye főispánjaként kapcsolatot tartott velük és a császár nevében saját hadsereget toborzott a hajdúkból. Már korábban is felfogadták őket a török elleni harcok alkalmával.
Azt is tisztázta a kutatás, hogy a császári fél nem szerzett tudomást arról, hogy Bocskai a törökkel tárgyal. Az ezen a területen működő Alvinczi Péter, aki Bocskai udvari papja, majd kassai prédikátor lett, szintén szerepet játszott a korabeli események alakulásában. Az igaz hit oltalmazása, a vallási és nemzeti sérelmek egy táborba hajtották őket.
Bocskai ekkor egy dilemma előtt találta magát. Erdélybe vonuljon, vagy Kassa felé? Ha az előző lehetőséget választja, akkor úgy jár, mint elődje, Székely Mózes, aki elbukott. Kassa felé vette útját és így szélesedett mozgalma sikeres nemzeti szabadságharccá.
Papp Sándor szegedi tanszékvezető tanár a felkelést Bécs és Konstantinápoly vonatkozásában vizsgálta. A fejedelem sikeresen politizált a két hatalom között. Harcaink ritkán vezettek ilyen eredményhez, mely 1606-tól 1664-ig határozta meg a térség politikai arculatát. A keret a tizenötéves háború. Mindenki úgy gondolta akkor, hogy a török kiszorítható az országból, melyben növekedett az elégedetlenség. Az adóterhek, a kizsákmányolás, feszültség a jobbágyok és nemesek között, vagyonelkobzások egyre súlyosbodtak. Illésházy István pere azért váltott ki nagy felzúdulást, mert a magyar törvények megkerülésével hoztak döntést. S akkor jöttek még a központosító törekvések. Magyarország egy puskaporos hordóra hasonlított.
Az előző előadó mondanivalóját folytatva Papp közölte, Bocskai számára a főcél Erdély volt, mégis Kassa felé indult a győzelem után. Erdélyt kiszakította a királyság területéből és török fennhatóság alá helyezte. A később történtek egy részét csak Belgiojoso kassai császári főkapitány jelentéséből ismerjük, Szamosközi István is ezt vette be krónikájába, így a teljes valóságot nehéz rekonstruálni. Ám Álmosd és Diószeg mellett Bocskai a kassai főkapitányt legyőzte, aki az akkori ország egyik legmagasabb rangú tisztségét viselte.
Így nem meglepő, hogy a török Bocskait Magyarország királyává és Erdély fejedelmévé tette. A török koronát küldött Bocskainak. Vita tárgyát képezte, hogy volt-e koronázás, vagy sem. Nyilván volt, mert a nagyvezír előtt udvariatlanság lett volna ezt elutasítani. A koronát a törökök a bizánci császár koronájának nevezték. Mivel megsérült, külsejét teljesen felújították és így nyújtották át. Ebben az időszakban alakult ki a Szent Korona elmélete. 1605 májusában rendezni tudta a törökkel viszonyát és elérte, hogy a hódoltsági nemesek ne adózzanak nekik.
A bécsi béke mindenki óhaját kifejezte, mert mindenki békét akart. Ennek következtében nyugalmi állapot köszöntött be a Török és Habsburg Birodalom között. A magyarok mellé török hadakat rendeltek. Ilyen eddig nem volt! Erdélyt ezután a rendezésekben, mint harmadik felet figyelembe kellett venni. Bocskai István európai szintű politikussá vált. Ez az állapot kitartott a Rákóczi-szabadságharcig.
Fegyvertánc-hajdútánc címmel dr. Kardos László egykori néptáncos, nyugalmazott címzetes igazgató tartott előadást, melyben összevetette az egyes népek ide vonatkozó táncait, beleértve a szlovák odzemokot is. E közben sokszor kellett leguggolni, ami a hajdútáncra is jellemző. Erről leírások és rajzok is tanúskodnak. Valamikor fegyverrel járták azokat, később azt a fokos és bot helyettesítette. Érdekes, hogy nők is táncolták, sőt van egy variánsa, melynél a nők helyettesítették a fegyvert. 1950 óta filmfelvételek is megörökítették azokat. Az interetnikus hatásokat is tanulmányozni lehet, hiszen a magyarok, rácok, románok, cigányok együtt harcoltak és együtt táncoltak. Végül egy filmfelvételen bemutatta, hogyan él ma ez a tánctípus a színpadon.
Majd ünnepélyesen a Várdombra vonultunk, ahol egykor a Bocskaiak kastélya állt. A Bocskai-zászlót huszárok kísérték a lelkészekkel és az emlékezőkkel. Sárkány Viola arra emlékezett, hogy 2006-ban itt ért véget a Reformátusok Világtalálkozója. Koszorúzás következett.
Délután a 2006-ban helyreállított református templomban Pécsi L. Dániel jelképművész „Nemcsak nyelvében, hanem jelképeiben is él a nemzet” c. kiállítása nyílt meg.
Másnap, szeptember 25-én ünnepi istentisztelettel folytatódott a rendezvény. Ft. dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke hirdette az Igét. A Kismarjának adott kiváltságlevél arról vall, hogy a fejedelem nem szégyellte Krisztus evangéliumát, szülőföldjét, felmenőit, a gyökereket – hangsúlyozta.
Majd Sárkány Viola a kiváltságlevelet méltatva elmondta, a magyar történelem egyik legnagyobb alakja ebben hűségét fejezte ki szülőföldje iránt. Eredetileg úgy rendelkezett, hogy Kismarján temessék el. A kiváltságlevelet Kassán állították ki 1606. szeptember 22-én. Ebben emlékezett meg arról a helyről, ahonnan felmenői indultak. A közösséget kívánta szolgálni, a templom és iskola volt számára a fontos. Jelszava Pro Deo et Patria. Istenért és a hazáért.
Ezt követően sor került a Bocskai István Társaság címeres zászlajának megáldására, melyet Pécsi L. Dániel adományozott. A rendezvénysorozat a Bocskai-szobornál koszorúzással ért véget.
