A Lorántffy Zsuzsanna BFT szervezésében 2016. szeptember 23-án Királyhelmecen a Bodrogközi Magyar Közösség Házában (BMKH) Papp János színművész beszélgetett Kovács István színművésszel.
Az “Emlékezni, megmaradni” című rendezvénysorozat tea melletti beszélgetőpartnerei folytatták a tavasszal elkezdett, a magyar kultúra jeles képviselőit bemutató népszerű beszélgetős eseménysorozatot.
A vendégek már délután megérkeztek, hogy a titkos hozzátevőkkel, szakmai tanáccsal és jó kedvvel buzdítsák az esti beszélgetést előkészítő főzőcsapatot – a gulyásbrigádot. A főzés során azonban a humorbonbonok kaptak nagyobb hangsúlyt, és a BMKH pincehelyiségében már oldott hangulatban kezdődött a tea melletti találkozó.
Papp János elmondta, hogy a vendége Kovács István 1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Várkonyi Zoltán növendéke volt. Már főiskolás évei alatt, 1964-től játszott a Vígszínházban, melynek később tagja lett. 1981-től a József Attila Színházban, 1983-tól a Thália Színházban, illetve az Arizona Színházban játszott.
Pályája kezdetétől romantikus hősöket, szerelmes-szerepeket alakít filmen és színpadon. Leghíresebb szerepei közé tartoznak az Egri csillagok Bornemissza Gergelye és a Kárpáthy Zoltán címszerepe. Két hete vette át az aranydiplomáját, „ez azt is jelenti, hogy e híres csepűrágó már 50 éve van a pályán”- jegyezte meg a házigazda.
Papp kérdésére válaszolva Kovács elmondta, hogy mindig is színész akart lenni „számomra nem volt B terv, mi lesz, ha nem vesznek fel. Egyszerűen nem volt más gondolatom”. Majd kifejtette, hogy a családban igazából nem volt senki színész, „édesanyám mozivezető volt, rengeteg filmet láttam, talán innen van a vonzódás e szörnyű és egyben gyönyörű mesterség iránt”.
A beszélgetésből kiderült, hogy a főiskolára 3900-an jelentkeztek, ám csak 19-en kezdték el az első évet, a felvételin Hamlet monológot mondott és Tóth Árpád versét szavalta az est vendége. “Az egész színészi pálya szubjektív megítélés dolga, amihez 30 százalék tehetség és 70 százalék szerencse kell”- vélekedett a művész.
Az aranydiploma átvételekor is csak Várkonyit tudtam idézni „Ezt a pályát csak boldogan lehet csinálni, ne hagyd, hogy a boldogtalanság lenyúljon téged”. Mindig is az érdekelt, hogy mi lesz az elkövetkezőben, ez egy boldog várakozás. Föladni nem lehet soha, én ma is így élem az életem, ez visz előre. A végletekig kell tervezni, másképpen nem megy, semmit nem bántam meg az eddigi életemből – mondta.
Milyen volt sztárnak lenni? – kérdezte az egyik jelenlévő. Rendkívül zavarba ejtő, nem tudtam úgy végigmenni az utcán, hogy ne éreztem volna az emberek szeretetét, és ez mámorító volt – hangzott a válasz.
Szerencsés találkozásnak tartja a Várkonyihoz fűződő kapcsolatát, mint mondta: a nagy sikerekhez kellett az akkori kor társadalmi hangulata. „Én Várkonyival öt privát mondatot nem váltottam, megközelíthetetlen figura volt, kiváló szakmai szemmel. Pontosan tudta, hogy kitől mit várhat el, nem is kellett instrukciókat adnia. Szerencsémre az akkori színészóriások pedig fiatal kollégának tartottak kezdőként” – vallott az est vendége.
Papp megjegyezte, hogy a jó rendezőnek el kell olvasni a darabot, és tudni kell leosztani a szerepeket, ez óriási emberismeretet igényel. A neves művész Kányádi Sándor: Álmodó című versével búcsúzott a jelenlévőktől.
Elmondhatjuk, hogy az ismert művészek lassan hazajárnak a BMKH-ba, és Papp Jánosnak és Pásztor Istvánnak köszönhetően a magyarországi művészélet krémjével immáron rendszeresen találkozhatnak a bodrogköziek. A legközelebbi vendég októberben, az első magyar skót dudás lesz, árulta el Papp János.
