Felvidéki magyar politizálásunk ikonikus alakja, Bauer Edit nemrég volt hetven éves. A rendszerváltozás óta képviselte és szolgálta érdekeinket a parlamentben, államtitkárként és európai parlamenti képviselőként is. Napjainkban sem pihen, a somorjai önkormányzat tevékeny tagja és két európai intézmény munkájába is bekapcsolódik.
A Magyar Közösség Pártja pozsonyi székházában tartott kötetlen hangulatú ünnepségen elsőként Menyhárt József pártelnök köszöntötte az ünnepeltet és a megjelenteket. Visszaemlékezett arra, hogy a legutolsó választási kampány során, abban a hektikus időszakban Edit asszony bölcsessége és derűje mennyi nyugalmat adott neki.
Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért elnöke személyes hangú méltatását azzal kezdte, hogy Editet majdnem ötven éve ismeri. Felidézte az 1989-es eseményeket, amikor együtt ismerték fel, hogy teljesen önálló jogi személyként működő magyar politikai szervezetre van szükségük a felvidéki magyaroknak.
„Mindig értékes ember voltál, biztosan tudom, hogy kevesebbre vittük volna, ha nem lettél volna velünk” – emelte ki a szónok, hozzátéve, hogy Edit idejének jelentős részét és tehetségének száztíz százalékát a felvidéki magyarság javára fordította. Visszaemlékezett azokra a pillanatokra is, amikor a szlovák parlament elfogadta a magyar egyetem alapításáról szóló törvényt. „Egymás nyakába borultunk és sírtunk”– mondta Duray, aki nem felejtette el hozzátenni, biztos benne, hogy ahol Edit megfordul, ott rólunk, felvidéki magyarokról nem feledkeznek el.
A felvidéki magyar közélet meghatározó személyiségének nevezte az ünnepeltet Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország szlovákiai nagykövete és megköszönte neki azt a gazdag életművet, amit nekünk adott. „Sokan vagyunk, akik szeretünk, kitartásodért, hitedért. Adjon Neked a jó Isten hosszú életet” – zárta rövid köszöntőjét a nagykövetasszony.
Az est további részében Molnár Judit újságíró faggatta Bauer Editet életútja jelentős állomásairól. Az ünnepelt visszaemlékezett az 1989-es euforikus novemberi napokra, de arra is, milyen hamar jött a kiábrándulás, annak felismerése, hogy a szlovák politika színterén az ellenségkép-keresés rendkívül erős. Összehasonlította az akkori és mostani parlamenti létet, szerinte e kettő között szakadéknyi a különbség. Államtitkárként is rengeteg volt a munkája, sok feladattal látta el a miniszter, hiszen többek között akkor tervezték meg az új, több pilléres nyugdíjrendszert és a szociális intézmények átalakítása is elkezdődött.
Az európai parlamenti munkáról szólva elmondta: az valóban nagy kihívás volt, főleg, hogy lehetőség nyílt valamit tenni az egyesült Európáért, mégpedig azután a bezártság után, amiben évtizedekig éltünk. Sajnos, nagyon nehézkes és bonyolult a döntéshozatal ebben a szervezetben, aminek szerinte az az oka, hogy nincs egymás iránti bizalom az egyes országok, sőt régiók között. Az uniót gazdasági monstrumnak és politikai törpének nevezte, aminek nincs védelmi rendszere, se presztízse. Hogy nem képes gyorsan lépni és dönteni, annak mintapéldája az, ahogy a migránsválságot kezeli.
Molnár Judit rákérdezett arra is, hogyan látja Edit megmaradásunk esélyeit. A politikus asszony szerint az első generációban történik meg a nyelvváltás, a másodikban pedig az identitásváltás. Ezért fontosak magyar iskoláink, melyek megmaradásunk letéteményesei, de az is, hogy a szülők a magyar iskolát válasszák gyermekeiknek.
A bensőséges hangulatú este közös koccintással és személyes beszélgetésekkel ért véget.
