Nagy anyag, több mint negyven alkotás kapott helyet a Csemadok székház dísztermében a Pozsonyi Magyar Galéria jubileumi kiállításán. A tárlat az elmúlt tíz évből válogatva mutatja be a galéria nagyvonalú működését.
A november 23-i megnyitón szép számmal voltak jelen a meghívott vendégek, az érdeklődő közönség és a jeles képzőművészek. A Pozsonyi Műtermek tagjainak és vendégművészeinek közös, retrospektív tárlata a „Jubileum – 10” címet kapta és december 15-igvárja az érdeklődőket.
A vendégeket Molnár Rozália, a Csemadok Pozsony-óvárosi alapszervezetének elnöke köszöntötte. Két fiatal zongorista lány, Viczian Anna és Ziff Stella Beethoven és Mozart remekeivel alapozta meg az est hangulatát, hogy a közönség ráhangolódhasson a művekre.
Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója így emlékezett vissza: „Amikor több mint tíz évvel ezelőtt Kalita Gábor megszólított, hogy legyünk társrendezők szlovákiai magyar képzőművészek kiállításainak szervezésében, Pozsonyban, engem az is motivált, hogy ez a szép terem nincs kihasználva és arra gondoltunk, hogy megfelelő lenne a felvidéki képzőművészek alkotásainak bemutatására. A tíz év alatt művészeink különböző rendezvényeken gyönyörű képekkel díszítették ezt a termet.” Örömét fejezte ki, hogy a Pozsonyi Magyar Galéria kezdeményezője, Kalita Gábor mellett megtisztelte az ünnepséget jelenlétével Hrubík Béla, aki 2006-ban, a Galéria indulásakor a Csemadok országos elnöke volt, és a két másik társszervező szervezet elnöke, Duray Miklós, SZAKC részéről valamint Takács András, a Posonium Társaság elnöke.
A kiállítás létrejöttéről és a kezdetektől a megnyitóig tartó időszakról Kalita Gábor kurátor tartott részletes ismertetőt. Elmondta, hogy a galéria termékeny tíz éve már a korábbi évek gyakorlatából táplálkozott, hiszen 1998-ban a Krym kávézóban alakult meg olyan művész értelmiségiekből álló magyar társaság, amelynek tagjai szabad együttműködésben kezdtek kiállításokat rendezni. Az alapítók, akik pályakezdésük óta ismerték egymást, Fodor Kata, Nagy József, Jaksics Ferenc, Mag Gyula, Nagy Zoltán, Gáspár Péter volt. Az ő aktív részvételükkel kezdték el mozgósítani a Pozsonyban élő képzőművészeket, így jött létre a Pozsonyi Műtermek, melynek első tárlata a Magyar Intézetben volt.
Aztán különböző helyszíneken rendeztek bemutatókat, de egyre erősebb volt az igény, hogy egy állandó helyszíne, otthona is legyen a társulásnak. Ekkor, a Csemadok épületében székelő Szövetség a Közös Célokért igazgatója, Pogány Erzsébet ötlete és a Csemadok akkori országos elnöke Hrubík Béla támogatásával a nagyterem vált otthonává a galériának. 2006 májusában már a Pozsonyi Magyar Galéria intézménynév alatt kezdték meg a munkát.
A galéria fő törekvése a felvidéki és anyaországi művészek egyéni és csoportos bemutatása, valamint a magyar nagyságokra való emlékezés. Ennek keretében jött létre a „Hommage Esterházy János” festmény, szobor és grafikai gyűjtemény és a „Szent István Pozsonyban” című kiállítás, melyek az elmúlt években az egész Kárpát-medencét bejárták már. A tíz év folyamán összesen kilencvenöt tárlatot rendeztek, száznégy alkotó bemutatkozásával. A PMG kiállításainak 10 éves jegyzéke ITT tekinthető meg.
Kalita Gábor zárszóként a PMG fennállásának tízéves tevékenységéről kiemelte: „A Pozsonyi Magyar Galéria intézménye csakis úgy volt képes ellátni feladatát, elérni tíz évvel ezelőtt kitűzött, a magyarságunkat, a megmaradásunkat szolgáló céljait, hogy mindig is támaszkodott a közösségi létre. A szakmai, szellemi, erkölcsi támogatóira, s nem utolsósorban arra a hálás értő közönségre, amely hosszú éveken keresztül figyelemmel kísérte képzőművészeink munkáját, ezek jelenéseit, tárlatait. Tehát köszönet mindenkinek, aki munkánkat értő, érző figyelemmel kísérte, kiállításainkat jelenlétével is támogatta.”
A szót átvéve Duba Gyula író mondta el megnyitó beszédét, melyben kiemelte, hogy minden korszakos kiállítás – mint amilyen ez is – az elmúlt időre figyelmeztet: az alkotó munkára. Annak a nyomát látjuk a falakon, hogy mivel telt el az elmúlt tíz év ennek a társulásnak az életében. „Szükség van az ilyen alkotóműhelyekre” – mondta. Hiszen ezek kellenek a közösségi öntudatosodáshoz. S ehhez elengedhetetlen a városi környezet, melyben összetalálkozhatnak, összeszerveződhetnek az egyéni teljesítmények. A képeken az egyetemes értékek és identitásunk jegyeit figyelhetjük meg. A tárlat a pozsonyi magyar közösség alkotóerejét bizonyítja, hogy van olyan szellemi légkör, melyben ez a kiállítás, a sok előzővel együtt meg tudott születni. Sok olyan kép is látható a falakon, melyek sorskérdéseinkre keresnek választ, ilyenek az Esterházy János és Kempelen Farkas munkásságára reflektáló alkotások. A kiállítás nyilvánvalóan ahhoz a gondolathoz kapcsolódik, mely szerint a művészet segíthet az egyetemes kultúra megmutatásában. Duba végül ennek a töretlen alkotókedvnek a megmaradását kívánta a társulásnak.
A szép szavak után pedig végre alkalma nyílt a közönségnek egyenként szemügyre venni a képeket, melynek egyes darabjaiban valóban megértjük az egyetemesség és az egyéni teljesítmény erejét. Tóthpál Gyula, vagy Kántor János Mártír és Az angyali áldozat emlékműve című munkáinak elmélyült képi világát még sokáig visszük magunkkal, pozsonyi útravalóként.
A rendezvény a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás, a Csemadok Országos Választmánya, a Csemadok Pozsony óvárosi alapszervezete, a Szövetség a Közös Célokért társulás, a Posonium Polgári Társulás szervezésében valósult meg.
