Csatlakozva a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett külhoni fiatal magyar vállalkozók éve programhoz a korábbi évekkel ellentétben a Példakép Alapítvány az idén külhoni vállalkozók között osztotta ki díjait – jelentette ki Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár Budapesten.
A civil kezdeményezésre létrejött alapítvány az idén öt olyan magyar vállalkozót díjazott a Pesti Vigadóban a határon túlról, aki tevékenységével példa lehet a kortársai számára – tette hozzá az államtitkár. A Heineken Hungária mintegy félmillió forintos fenntarthatósági különdíját például a felvidéki Keszeli Ákos, a furbify alapítója kapta.
Potápi Árpád János hangsúlyozta, hogy a Példakép Alapítvány idei kiadványába harminc külhoni magyar fiatal vállalkozó került be, akiknek munkája és életútjuk egyértelműen megmutatja, hogy a szülőföld termékeny talaj, hiszen olyan fiatal magyar vállalkozók élnek és dolgoznak a határokon túl is, akik szülőföldjükön szeretnének boldogulni. „Azért is fontos példájuk, mert hitelesen szemlélteti, hogy a Kárpát-medencében ugyancsak lehet boldogulni. Önfoglalkoztató létük pedig egyfajta részvényesi státusszal ruházza fel őket. Tevékenységük támogatása során a mi legfontosabb eredményünk, hogy hozzásegítjük őket, hogy megtalálják az utat egymáshoz és felismertetjük velük, hogy meg tudják sokszorozni erőforrásaikat” – jelentette ki az államtitkár.
Számarányukhoz képest a példaképek között az idén felülreprezentáltak a felvidékiek, hiszen a harminc határon túliból kilenc – felvidéki.
Potápi Árpád János a Felvidék.ma-nak elmondta, ez lehet, hogy tudatos, lehet, hogy a véletlen műve. “Ha a régi Magyarország térképét és gazdasági fejlettségének a fokát megnézzük akár a 20. vagy most a 21. század elején, akkor sok hasonlóságot láthatunk. E terület legfejlettebb régiói mindig az északnyugati területek, illetve az ország közepe volt. A többi régióban csak egy-két terület emelkedik ki. Gazdasági fejlettség szempontjából ma is hasonlóképpen állunk, mint akár kétszáz évvel ezelőtt. A legfontosabb feladat, hogy a többi régiót is ezekhez a legfejlettebb területekhez tudjuk hozzáemelni” – nyilatkozta.
Négy éve alapították a Példakép Alapítványt. Potápi Árpád János szerint a külhoni fiatal magyar vállalkozók felkutatásával egyrészt erősíteni kívánják a magyar egybetartozás-tudatot, másrészt pedig a Kárpát-medencei gazdasági tér egységét szeretnék e kezdeményezéssel elősegíteni. Továbbá arra is rávilágítanak, hogy ezek a fiatal vállalkozók sok szempontból előrébb is lehetnek magyarországi társaiknál.
Valentinyi Katalin, az alapítvány létrehozója kiemelte, egyik legfontosabb céljuk vált valóra azáltal, hogy a magyar sikertörténeteket már nemcsak Magyarország határain belül, a magyarországi fiatal vállalkozók, hanem a Kárpát-medence minden magyarja között keresték.
A 2016-os Év Példaképe ötmillió forintos fődíját Weber Tibor Rudolf romániai magyar építési vállalkozó, a Weberbrau S.R.L. tulajdonosa vehette át. Az MKB Bank által támogatott fődíj mellett az alapítvány különdíjasa lett az erdélyi Esztány István, az Esztány Táska alapítója. A Magyar Turisztikai Ügynökség turisztikai különdíját a vajdasági Csikós Árpád biokertész kapta. A Magyar Nemzeti Bank különdíjasa pedig az erdélyi Pillich-Wright Gyöngyvér, a Bridge Language Study House Egyesület vezetője lett.
Összesen 177 vállalkozás jelentkezett a felhívásra, 78-an küldtek be pályázatot. A pályázatok 87 százalékát mikrovállalkozások, 12 százalékát kisvállalkozások nyújtották be. A legtöbb pályázatot, összesen 38-at Romániából, Szlovákiából 18-at, Szerbiából 13-at, Ukrajnából 6-ot, Horvátországból és Szlovéniából pedig 2-2 pályázatot küldtek be. A pályázatok közül neves gazdasági szakemberekből és ismert vállalkozókból álló zsűri választotta ki azt a harminc példaképet, akiket a kiadványukban bemutattak. A harmincból összesen kilencen felvidékiek.
Bauer Ildikó a borfesztiválok és a gombaszögi nyári tábor szervezésével vívott ki elismerést – most a Művészetek völgye mintájára nagyszabású felvidéki borfesztiválon és a U2 koncertkörútján töri a fejét – a megszokott és bejáratott programokon kívül.
Csémy Krisztián, aki nem annyira vállalkozóként, sokkal inkább építészként jellemzi magát – Komárom építészet-tájképi fellendítésére törekszik, ettől nemcsak a saját, hanem városa felvirágzását is reméli.
Halász Attila rimaszombati étteremtulajdonos a lakótelep szélén nyitott olasz éttermet családi vállalkozásban, amely tucatnyi ember számára biztosít munkát. Elégedett, mert teljes kapacitáskihasználással tud dolgozni és közben a rendezvényszervezésbe is beletanult.
Kovács Péter nemcsak gyorsulási versenyeket rendez, hanem szlovák nyelvű autós magazint is kiad, amely szerinte nem is annyira vállalkozás, sokkal inkább hobbi.
Az informatikus Németh Nikolas a közgazdasági egyetemet is elvégezte, könyvelőcég alapítása után most mégis inkább panziót és böjtházat vagy tisztítókúrás meditációs központot működtet.
Néveri Varagya Szilvia dunaszerdahelyi központú marketing és reklámtevékenysége a homoktövis szlovákiai meghonosításától a Nemzeti Vágta felvidéki népszerűsítéséig terjed.
Papp Vargha Katalin a fizika-matematika szaktól a nemzetközi kapcsolatokon és a politológián keresztül ért el a marketingen át Brüsszelbe és mára a csokoládénál kötött ki annyira, hogy alapvetően ebből él.
Szabó Rudolf pedig egy multinacionális vállalat érintésével a retrókocsis minőségorientált kávészolgáltatásig jutott, és konszolidáltan állja a Strarbucks konkurenciáját.
Keszeli Ákos számítógép-kereskedő volt az egyetlen a felvidékiek közül, aki félmillió forintos különdíjat is kapott. Vele készült beszélgetésünket ITT olvashatják.
