Az emberi lélek bugyrai olykor a legváratlanabb pillanatokban tárulkoznak fel. A politikusi bugyrok is. Mert nem csupán a választópolgárokkal van itt baj. Sőt, elsősorban nem bennük keresendő a baj, hanem a hiú hatalomittas törpékkel, akik felfelé alázatosan hajbókolnak, lentről meg maguknak követelnének behódoló, kritikátlan alázatot.
Pártok és választók
A Szlovák Tudományos Akadémia és a Comenius Egyetem alapos felmérésben vizsgálta, hogyan változik az ország népességének viszonya a társadalom állapotának megítéléséhez. A legutóbbi parlamenti választások eredményeit vették górcső alá, azt vizsgálva részletesen: a törvényhozásba bejutott pártoknak kik a szavazói, miről milyen véleménnyel vannak. A szakemberek vizsgálták a radikális nézeteket, az elégedetlenséget a politikai korrupcióval, az Európai Unióval és általában véve a demokrácia pillanatnyi megítélését.
Amit leszögeztek: a demokrácia jelen állásával legkevésbé a Kotleba-párt és a Magyar Közösség Pártjának szavazói elégedettek. Magam csak annyit jegyeznék meg: mindkét csoport másként adja ezt a társadalom tudtára. Kotlebáék támogatottsága egyre nő, a magyar választókban meg az apátia és a passzivitás növekszik. Oľga Gyárfášová szociológus a közrádióban azt mondta: a leginkább elégedetlenekből verbuválódnak azok, akik nem járnak szavazni, mert teljesen kiábrándultak a politikából. Tapasztalataik alapján meggyőződésükké vált, hogy semmilyen politikai erő, semmilyen politikai változás nem hozna tényleges változást a társadalomban, mert a politikusok csak magukkal törődnek, csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. A demokrácia működésével elsősorban azoknak vannak komoly problémáik, akik elégedetlenek életszínvonalukkal és gazdasági helyzetükkel, s úgy látják, hogy az elkövetkező évtizedben sem kerülnek jobb helyzetbe.
Illusztráció az MKP és a Most-Híd választási eredményéről
Magyar szempontból az a tény, hogy Szlovákiában az MKP szavazói azok, akik a demokrácia jelen állapotát a végtelenül rossznak látják, párhuzamosan pedig esélyét sem érzik a jobb irányba történő változásnak, nem sok jóval kecsegtet a párt kilátásait – országos politikai szerepét – illetően, de a szlovákiai magyar jövő vonatkozásában sem. A magyarok soraiban egyre romló választói részvételi hajlandóság javítása sziszifuszi munkának ígérkezik, ha egyáltalán lehetséges. Az országos társadalmi tendenciákat is számba véve pedig még sötétebb.
Mert magyar szempontból nincs sokkal jobb helyzetben a Most-Híd sem, melyről mint parlamenti pártról a részletes vizsgálat többet árul el. E szerint a Most-Híd választója konzervatív jobboldali ideológiát vall, a múlthoz képest azonban már kevésbé meggyőződéses híve az európai integrációnak. A szavazótábor elsősorban az erős személyiségű pártvezérre szavaz, 43 százalékuk magyar nemzetiségű, tehát a parlamentbe jutott pártok közül neki van a legtöbb magyar választója. Programjából a legtöbb megkérdezett az egészségügyi és a kisebbségi programot említette vonzónak. A választóinak 52,9 százaléka nő, 47,1 százaléka férfi. A Most-Hídra főként az idősebb korosztályok szavaznak, 41-60 közötti a választóinak 42,2 százaléka, nyugdíjaskorú a 27,4 százalékuk. Foglalkozásukat tekintve a legtöbben a szakdolgozók – 27,4 százalék – és a nyugdíjasok – 21,5 százalék – vannak.
A felmérés hozadéka, hogy rávilágít: a Most-Híd szavazóbázisa nemzetiségileg megváltozott, most már a szlovák nemzetiségűek kerültek többségbe. Ráadásul: az elmúlt évben a párt parlamenti képviselete is szlovák személyiségekkel erősödött, ami a jövő vonatkozásában további ilyen jellegű eltolódást jelezhet. Mára tehát szlovák-magyar párt lett a Most-Híd, és bár Bugár Béla pártelnöki posztja sziklaszilárd, politikai lavírozási lehetőségei változófélben vannak. Erősíteniük – ha parlamentben gondolkoznak – a szlovák fiatalok felé kell. Ezt ők is tudják. Elsősorban abban mutatkozik ez meg, amikor a magyar-magyar összefogás kérdését feszegetik náluk. A mostani felmérésből kirajzolódó tendencia szerint ugyanis az ábrándozás kategóriájába utalható az az elképzelés, hogy a legközelebbi parlamenti választásokon koalícióban mérettesse meg magát a Most-Híd és az MKP. Bár van ennél súlyosabb érv is.
Bugár nem felejt
A pártszakadást követő parlamenti választások idején még lehetett hallani olyan ajánlatokat, hogy a Most-Híd listáján esetleg indulhatna MKP-s képviselő is, de ez volt a maximum. Jelenleg még csak a célzás szintjén sem hallani ilyen szavakat. Ha Bugár Bélát kérdezik, nagyon visszafogott. Pillanatnyilag az ősszel esedékes megyei választásokról beszél csupán, s különböző koalíciós lehetőségekre utal, mert tisztában van vele – ezt állítja –, hogy egyedül nem tud győzni a pártja, azt pedig, hogy az MKP-val milyen kapcsolatot fog kialakítani, lebegteti. „Kérdés, hogy meg tudunk-e állapodni” – ez a szokásos válasza, melyhez az utóbbi időben még hozzáteszi, megállapodást más pártokkal is megkísérelhetnek.
A szlovák hírtelevízióban legutóbb az MKP és a Most-Híd viszonyáról kifejtette: „…nem csinálhatja az MKP pár hónappal a parlamenti választás előtt, hogy gyerünk, tárgyaljunk az együttműködésről. Mert hogy például a megyékben erősebbek vagyunk. Igen, igaz, hogy erősebbek. De ami az önkormányzatokat illeti, ott már egyenlőek vagyunk. Ez azt jelenti, hogy ha meg akarják győzni az embereket, hogy valóban szeretnének együttműködni, akkor itt vannak a megyei választások, itt vannak az önkormányzati választások és természetesen még az európai parlamenti választások is. És ha ezeken együtt fogunk működni, akkor majd mindenki elhiszi, hogy az együttműködés valós, nem csak megjátszott, és akkor majd persze együttműködhetünk a parlamenti választásokon is.”
Bugár Béla és Menyhárt József a dunaszerdahelyi Magyar-Magyar Párbeszéden, 2016. novemberében. Fotó: archív
A szlovákiai magyar-magyar együttműködés szempontjából eddig ez volt a legegyértelműbb üzenet a Most-Híd elnökétől. Illetve volt még valami, ami jócskán túlmutat a két párt együttműködési lehetőségeinek keretein és egyenesen lehetetlenné teszi azt. Bugár ugyanis egy tíz éve tartó – máig be nem gyógyult – személyes sérelmet/sértődöttséget állít kiemelt helyre a Most-Híd és az MKP viszonyában mindent meghatározó elemként. A fentebb idézettek mellett, feltételei sorában ezt is elmondta még a szlovák hírtelevízióban: „Volt egy első szakmai találkozónk Dunaszerdahelyen az MKP-val. (Ez így nem igaz, de ettől most tekintsünk el.- a szerk. megj.) Rögtön utána különböző bíráló hangok jelentek meg az MKP berkeiből. Az Országos Tanács elnöke csatlakozott ahhoz, amit a magyar parlament elnöke mondott, hogy a Most-Híd szlovák párt, melynek tagjai tudnak magyarul és árulók. Az MKP ifjúsági szervezetének az elnöke meg olyanokat írt, hogy szívesen látna lógva stb. Ez azt is jelenti, hogy amíg az MKP-ból ezt nem fogják tudni kirekeszteni, addig mi nem is fogunk tudni együttműködni, mert az a gyűlölet bennük van. De lesz egy megbeszélésünk valamikor februárban az MKP vezetésével éppen arról, hogy képesek-e ezt kizárni a pártból vagy nem. Mert az együttműködés, ahogyan azt Komáromban megpróbáltuk az önkormányzati választáskor, (úgy sült el – a szerk. megj.), hogy valaki a soraikból kilépett és függetlenként indult és nyert. Csupán azért, mert egyeseket utálnak a Most-Hídból, merthogy állítólag elárulták a saját pártjukat, és megcsinálták ezt.”
A riporter kérdésére, hogy nem használ-e túl erős szavakat, s hogy az elmondottak alapján nem tartja-e elképzelhetetlennek Bugár Béla az együttműködést az MKP-val, a Most-Híd elnöke még kifejtette: „Nem, mert a vezetőség, vagy legalábbis annak egy része együtt akar működni, csak ezt az együttműködési szándékot meg is kell valósítania. Ez azt jelenti, hogy ha nálunk esne meg, hogy megállapodunk az MKP-val valamiben, mint az Dunaszerdahelyen történt a kultúra, az oktatás tekintetében, s utána valaki közülünk megtámadná az elnököt vagy az MKP-t, akkor én leállítanám. Ez viszont a másik oldalon nem történt meg. S ez azt jelenti, hogy ezt (a problémát – a szerk. megj.) tisztáznunk kell.”
Nem két párt ügye, Bugár ügye az MKP-val
Nem véletlen, hogy magyar-magyar politikai együttműködés és összefogás kérdésében szlovák Most-Híd-politikus nem nyilvánul meg. Az ugyanis nem két politikai párt kapcsolatának a kérdése, hanem Bugár Béla személyes ügye egykori pártjával. Ettől válik egyre érthetőbbé minden megnyilatkozása, melynek mélyén az a megemészthetetlen sérelem húzódik meg, hogy annak idején leváltották pártelnöki tisztségéről. Mert bárhogy csűri-csavarja is a szót, a végén mindig ott köt ki: amíg az MKP meg nem követi őt a pártütés elítélése miatt, és amíg nem zár ki mindenkit a soraiból, aki az árulást árulásnak nevezi, a pártütést meg pártütésnek, sőt: amíg meg nem szakítja baráti-emberi-politikai, hazai és nemzetközi kapcsolatait mindazokkal, akik úgy érzik, Bugár személyében húsz éven át kígyót melengettek a keblükön, addig nincs együttműködés.
És azt követően is csak akkor, ha minden úgy lesz, ahogyan ő azt diktálja. Azaz: gyakorlatilag amíg vissza nem veheti az uralmat a Magyar Közösség Pártjában (is).
