Az Árpád-ház kihalása után Magyarországon megkezdődött a trónért folytatott harc, amely évszázadokra meghatározta a magyar politikai életet. Több csatározás, vita előzte meg a koronázásokat. Így volt ez II. Lajos halála után is, amikor Szapolyai János bejelentette igényét Magyarország trónjára.
Rajta kívül a Habsburg-házból származó Ferdinánd ugyancsak igényt tartott a magyar trónra. A befolyásos Szapolyai család sarját az 1526-os székesfehérvári országgyűlés választotta királlyá. Szapolyai János 1487. február 2-án született Szepesváron és Szászsebesen halt meg 1540 júliusának közepén, az adatok sajnos nem pontosak a halála napját illetően.
A Szapolyai-család
Szapolyai István, János apja, kisnemesi származású volt, 1492 és 1499 között az ország nádori tisztségét töltötte be. Anyja, Hedvig tescheni hercegnő volt. A Szapolyai-család még Mátyás király uralkodása idején vált befolyásossá, II. Ulászló uralkodása idején pedig tovább erősödött a befolyásuk. A család sziléziai kormányzót, osztrák főkapitányt, nádort is adott az országnak, miközben megszerezték a Szepességet.
A királlyá választás
1526. november 11-én koronázták Magyarország királyává Szapolyai János erdélyi vajdát (1526-1540), a köznemesi párt vezetőjét, hazánk utolsó nemzeti – vagyis magyar születésű – uralkodóját. Szapolyai a II. Lajos (1516-1526) halálát eredményező mohácsi vereség utáni zűrzavarban lépett trónra, az országban dúló káosz pedig uralkodása alatt tovább fokozódott, élete végéig konfliktusban volt a Habsburg-házból származó Ferdinánd osztrák főherceggel (1527-1564) – írja uralkodása kezdeteiről a Rubikon történelmi folyóirat. János az 1505-ös rákosi országgyűlés óta volt a köznemesi párt uralkodójelöltje, 1510-től pedig erdélyi vajda.
Erdélyi vajdaként ő verte le az 1514-es Dózsa-féle parasztlázadást, amivel tovább növelte a köznemesek iránta érzett szimpátiáját. A lázadás leverése utáni években, a Jagelló-kor idején, az ország zavaros állapotát saját javára kívánta fordítani, hogy egyenes út vezessen számára a trónig. „Szapolyai az 1520-as évekre az ország egyik legbefolyásosabb nagyura, a három ütőképes magyar haderő egyikének birtokosa lett, melyet – vajdai kötelességéből adódóan – az oszmánok ellen is bevetett: Nándorfehérvár eleste után például hadjáratot vezetett Bulgáriába, trónra segítette V. Radu havasalföldi vajdát, és számos kisebb csatát vívott a betörő törökökkel” – írja a Rubikon.
1526-ban Mohácsnál számos főúr, főpap és köztük a király, II. Lajos is elesett, a Habsburgok és támogatóik komoly veszteséget szenvedtek. A vajda politikai szempontból megerősödött, ezért országgyűlést hívott össze Fehérvárra. Miután II. Lajost eltemették, november 10-én Jánost királlyá választották és másnap meg is koronázták. A királyválasztó gyűlés ugyan szabályos volt, de annak összehívása a nádor jogköre lett volna. Akkoriban Báthory István látta el ezt a tisztséget. Mivel azonban nem Báthory hívta össze az országgyűlést, a választás legitimációja kérdéses volt. János királlyá koronázásának másik kérdéses momentuma, hogy 1515-ben a Jagelló- és a Habsburg-dinasztia házassági szerződést kötött, ennek okán Ferdinánd osztrák herceg is jogosult volt a trónra.
Egy ország, két király
A nádor 1526 decemberére Pozsonyba országgyűlést hívott össze, ahol megválasztották a Habsburg uralkodót. Miután Perényi Péter koronaőr elpártolt Jánostól, 1527-ben Ferdinándot megkoronázták. A mohácsi vész utáni katasztrófát követően tehát nemcsak a törökök, hanem a belső viszályok is gyengítették Magyarország helyzetét.
Szapolyai János uralkodása egy külpolitikai kudarccal kezdődött: bár a II. Lajos halálával megüresedett cseh trónra bejelentette igényét, a cseh, morva és sziléziai területek Ferdinánd osztrák főherceg kezére kerültek.
Jánosnak európai szövetségesei sem voltak. 1528-ban pedig I. Szulejmán szultán segítséget ígért Jánosnak. A szultán szövetségese számára vissza is szerezte a koronát és a budai várat, de a megegyezésnek ára volt. A szultán Bécs ellen fordulhatott.
A török befolyás
A másik oldalon Ferdinánd állt, aki V. Károly változó intenzitású támogatásával Szapolyai és Szulejmán ellen is harcra kényszerült, harmadikként pedig ott volt a szultán, aki a trónviszályból a gyengébbik fél támogatásával húzott hasznot, és mind nagyobb befolyást szerzett a Duna völgyében. A politikai képletet bonyolította, hogy a két vetélytárs – az ország érdekeitől is vezetve – az 1530-as évek végén már a megegyezésre, Magyarország újraegyesítésére is lépéseket tett, ám az 1538-as váradi békét egyikük sem tartotta be, sőt, Ferdinánd a megállapodást arra próbálta felhasználni, hogy – a titkos egyezség elárulásával – I. János helyett ő férkőzhessen a Porta kegyeibe – írja a Rubicon.
Szapolyai János és Ferdinánd az egyezményben kölcsönösen elismerték egymás királyságát. Abban is megállapodtak, hogy mivel Jánosnak nincsenek utódai, trónját a Habsburgok öröklik. Szapolyainak azonban 1540-ben fia született Jagelló Izabellától. A gyermeket János Zsigmond névre keresztelték. Apja a korábbi megállapodás ellenére úgy rendelkezett, fia örökli a trónját.
János hatalma csak az ország keleti részére és Erdélyre terjedt ki. Királysága nagy szerepet játszott abban, hogy utóda, János Zsigmond uralkodása alatt kialakulhatott az Erdélyi Fejedelemség. Az államalakulat ugyan a török vazallusa, de belpolitikailag szinte teljesen önálló fejedelemség volt.
(Forrás: wikipédia, Rubicon, Magyar Kódex)
