A Csík zenekar még javában húzta a talpalávalót tegnap késő délután a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ előtt, amikor bent a színházteremben már a Hazajárók találkozóra és a városi díjak átadására készültek. Ezek immár nyolcadik alkalommal kerültek kiosztásra, s most először az éppen zajló Szent György Napok során.
Hájos Zoltán polgármester Horváth Zoltán és A. Szabó László alpolgármesterekkel együtt adta át az emlékplaketteket és az emléklapokat azoknak, akik a csallóközi város jó hírnevének öregbítéséért, annak szellemi fejlődéséért sokat tettek.
„Mindig szakítottam időt a szolgálatra”
A város díszpolgárává avatták Zsidó Jánost, aki hét éven át papként szolgálta a dunaszerdahelyi katolikus hívőket, s aki mind a mai napig gyakran visszatér ide, rendezvényekre, vagy meghívásoknak eleget téve.
„Jólesett, hogy a város gondolt rám, hiszen már tizenhét éve, hogy elmentem innét, s bár nem működtem itt sokáig, úgy látszik, ez nyomot hagyott az emberekben. Talán leginkább az ifjúság szervezése és a cserkészcsapat fűződik a nevemhez, de legjobban mégis a szolgálat. Rám úgy emlékeznek az emberek, hogy mindig szakítottam időt a szolgálatra, engem bármikor fel lehetett hívni. Úgy éreztem és érzem, hogy én az emberekért vagyok. Jó tanáccsal, imádsággal segíteni tudok gondjaik-bajaik megoldásában” – nyilatkozta a díjátadót követően.
Mind a mai napig otthon érzi magát Dunaszerdahelyen, támogatja a cserkészcsapatot, a Szent György Lovagrend aktív tagja is és sokat jár-kel a városban. Gyakran megfordul a kórházban is, ahol a váróteremben még ma is sokan megszólítják, szeretettel közelítenek felé.
„Társadalmi témákat szeretnék feszegetni”
Pro Urbe díjjal tüntetették ki Németh Ilona képzőművészt, aki rangos kiállításokon mutatta be már eddig is alkotásait, számos elismerésben részesült, jelenleg pedig már a jövő képzőművész-palántáit is tanítja. A díj átvétele után arról kérdeztük, milyen irányba fordul művészetével, mivel foglalkozik mostanság.
„Az őszi kiállításomra készülök, majd aztán márciusban lesz Pozsonyban, a Kunsthallében egy nagyon nagy kiállításom. Nem életmű-kiállítás, de eddig ez lesz a legnagyobb bemutatkozásom, ahová új dolgokkal is készülök. Egyelőre a koncepció kidolgozásánál tartok. Az biztos, hogy műfajilag maradok az installációnál és társadalmi témákat szeretnék feszegetni”– mondta a díjazott képzőművész, aki számára nagy öröm az is, hogy tehetséges fiatalokat oktathat.
„A sport még ma is az életem része”
A sport területén végzett kiemelkedő munkásságáért a város Németh Jolánnak szintén Pro Urbe díjat adományozott. Valaha aktív és sikeres kézilabdásként tevékenykedett, ma pedig az ifjúság sportra való nevelésében vállal szerepet. Miután átvette a díjat, azt mondta, ennyi ember előtt ő a labdát szokta kergetni, nem pedig beszélni.
„A sport még ma is az életem része. Azóta, mióta befejeztem aktív sportpályafutásomat alapiskolás gyermekeket edzek. Most úgy tűnik, talán elindul valami, több támogatás jut a kézilabdára. Ehhez a sporthoz, a tehetségen kívül, nagy szükség van a szorgalomra és a kitartásra is” – mesélte, nem titkolva, hogy ha a helyzet megkívánja, még mindig szívesen beszáll a játékba, megmutatja a labdakezelést.
„…magyarul beszélő nővérek és orvosok dolgoznak a szerdahelyi kórházban”
Baculák Veronika doktornőt jóformán egész orvosi pályafutása a dunaszerdahelyi kórházhoz köti. Nagyban hozzájárult a kórház fejlődéséhez. A Pro Urbe díj átvételére újra hazatért Dunaszerdahelyre, mivel néhány éve nyugdíjasként már lányával és annak családjával Gödöllőn él.
„Őszintén meglepődtem azon, hogy megkaptam ezt a kitüntetést. Munkám legnagyobb eredményének azt tartom, hogy az egészségügyet átszerveztük, s hogy magyarul beszélő nővérek és orvosok dolgoznak a szerdahelyi kórházban. Ráirányítottam a figyelmet a kardiológiára és a dialízisre, majd az intenzív osztályt és a művese-osztályt – szponzorok segítségével – létre tudtuk hozni” – emelte ki hosszú orvosi pályafutásából az orvosnő. Nem felejtette el hozzátenni, hogy az elmúlt néhány évtizedben szakterülete, a kardiológia hatalmas fejlődésen ment át, aminek köszönhetően ma már rengeteg ember élete menthető meg.
Hat hét Oxfordban
A város, szokás szerint, kiosztotta a Pro Urbe Juvenis díjat is, amelyet olyan tehetséges fiatal kaphat, aki még nem töltötte be 26. életévét, de már komoly sikereket tudhat magáénak. Az idén a magángimnázium végzős tanulója, Szabó Annamária lett a díjazott. S hogy miért? Tavaly benevezett egy magyar gimnazistáknak szervezett ösztöndíjpályázatra, amit meg is nyert. Ennek köszönhetően Somogyi Péter neves professzor mellett dolgozhatott hat hétig, Oxfordban.
„Neurobiológiai témában írtam a pályázatomat arról, hogy a táplálkozás és a szervezetünkben található mikroflóra (baktériumok) hogyan befolyásolják az idegrendszert és az azzal kapcsolatos folyamatokat, s hogy milyen módon lehetne hasznosítani ezt a jövőben, a gyógyítás során” – nyilatkozta portálunknak az orvosnak készülő díjazott. Még nem tudja, jövendő hivatásán belül mire szeretne szakosodni, most az érettségire és az egyetemi felvételire próbál összpontosítani. A prágai Károly Egyetemen szeretne továbbtanulni.
Akik szintén sokat tettek városukért
A Polgármester Díját az idén Bufla Miklós, a hajdani Hviezdoslav utcai magyar alapiskola (ma Vámbéry Ármin Alapiskola) igazgatója, Cseh József ügyvéd, valamint a DAC T1 1976-1977-es csapata kapta. A polgármester emléklappal ismerte el továbbá Garai Lilla nemzetközi jogász és Vími Roland asztaliteniszező munkásságát.
A tegnapi ünnepségen adták át az Év Pedagógusa díjat is, melyet ezúttal Török Mária, az egészségügyi szakközépiskola tanára kapott meg. A legnépszerűbb pedagógus, vagyis közönségdíjas pedig Kapková Dana, a Halpiac téri óvoda óvónője lett.
