Nagy Dávid, Érsekújvár nemrégen megválasztott fiatal alpolgármestere a Pro Probitate díjátadó ünnepségen köszöntötte a megjelent vendégeket és találó szavakkal mutatta be az érsekújvári magyar közösség mai életét. Beszédét az alábbiakban közöljük:
Nagy szeretettel köszöntöm Önöket városunkban. Köszönet és hála a szervezőknek, hogy idén Érsekújvárt érte az a megtiszteltetés, hogy helyt adhat ennek a jeles eseménynek.
Szimbolikus maga a helyszín is. Az érsekújvári Csemadok nagytermében üdvözölhetem ugyanis a tisztelt jelenlevőket. Abban az épületben, amelyet nagyapáink és dédapáink önerőből, együttműködve és közösen építettek fel. Tégláról téglára épült ez az épület számunkra. Igen, számunkra is, akik ma itt összejöttünk. A jólelkű érsekújvári magyar emberek összefogásának gyümölcsét élvezzük ebben az épületben immár több, mint hatvan éve. E jeles összefogás viszont sajnos idővel megcsorbult. Ennek eredményeként hanyatlott is az érsekújvári magyarság. Mindezt legjobban a számunk sínylette meg. Mára már csak a város negyede vallja magát magyarnak. Meggyőződésem viszont, hogy többen vagyunk!
A szükség törvényt bont, tartja a mondás. Az érsekújvári magyarság fogyása által megérezte az egymásra találás szükségességét. Összefogtunk és büszkén mondhatom, hogy egyre gyakoribb a magyar szó az utcán, vagy az üzletekben. Nőtt a magyar iskolákba íratott gyermekek száma. Újból megjelentek a magyar feliratok. A jóakaratú érsekújvári magyarok összefogtak a közösség érdekében, a közös akarat érdekében. Az öncélú és rosszakaratú hátráltatóink lemorzsolódtak, vagy visszavonulót fújtak. Megjegyzem, hogy itt nem csupán politikai összefogásról beszélek. Örvendetes, hogy a városi testületben is jelen van a valódi magyar érdekképviselet. Fontosnak tartom viszont azt is, hogy közel tízévnyi civakodás után megbékélés született a kulturális szervezeteink között is. Végre újból együtt ünnepeljük nemzeti ünnepeinket. Szebben, tisztábban cseng a magyar nóta Érsekújvárban. Vallási felekezeteink is gyakorta tartják közösen szertartásaikat. Az esetlegesen felmerülő ügyes-bajos dolgainkat is próbáljuk magunk közt megoldani, az erre a célra létrehozott Érsekújvári Civil Fórum keretein belül.
Példaértékű változások tanúi lehettünk az elmúlt évek során városunk társadalmi életében. Ennek ellenére úgy érzem, kevés figyelem irányul Érsekújvárra. Ezért is örülök rendkívüli módon annak, hogy a Pro Probitate díjátadó ünnepségnek otthont adhatunk. Ezáltal ugyanis, ha csak egy vasárnapnyi időre is, de egész Felvidék városunkra figyel. Láthatják tehát a hasonló cipőben járó települések a jólelkű igaz magyar emberek összefogásában rejlő erőt. Másrészt viszont példát mutathatunk a magyar többségű helységeinknek, ahol nem ritka jelenség, hogy magyar magyarnak farkasa.
Tégláról téglára épült ez az épület. Tégláról téglára kell, hogy újraépítsük a közösségünket is. Ma viszont azért jöttünk össze, hogy leleplezzük annak egyik tartópillérét. A minap a rádióban hallgattam, ahogy az élete derekán járó sikeres művészt megkérdezték, hogy mi motiválja őt az életben. „Minden nap kicsit jobban megismerni önmagam” – szólt a válasz. Tovább gondolván ezt a feleletet, jutottam el ahhoz a véleményhez, hogy kimagasló egyéniségeink által tudjuk csak igazán megismerni nemzetünket, tudjuk csak igazán megválaszolni a kérdést, hogy kik is vagyunk mi, felvidéki magyarok. Az összefogás és közös akarat mellett ugyanis fontosak a vezető egyéniségek. Akik tartják a lámpást, mutatják az utat vagy épp megmondják, hogy melyik téglát hova tegyük, amikor építkezünk. Kellenek a példaképek, akiknek tanácsaiból, bölcs gondolataiból erőt meríthetünk és táplálkozhatunk. Ezért fontosak az ilyen nagyszerű események, mint a mai. Meg kell adnunk a tiszteletet azoknak, akik helytálltak; azoknak, akik által megismerhetjük magunkat, megismerhetjük a felvidéki magyarságot.
