A régmúltat megidéző kiállítás nyílt április 29-én a lévai Reviczky Házban, Fekti Vera, székesfehérvári festőművésznő alkotásaiból, aki az 1990-es évektől kezdve számos egyéni kiállításon mutatja be gyönyörű alkotásait.
Kiállított már többek közt Budapesten, Gárdonyban, Tatabányán, Szigligeten, Balatonalmádiban, Veszprémben, Paloznakon, Siófokon és Székesfehérváron, több alkalommal is. Emellett több csoportos kiállításon is részt vett. A balatoni tárlatnak és a székesfehérvári Fehérvár Szalonnak az utóbbi években állandó visszatérő kiállítója.
Olajképei egyedi, szűrt fénnyel megjelenített lenyomatok. Tükrözik a korábbi generációk által megélt kort és hangulatot, éppen ezért ezek a lenyomatok arról a korról árulkodnak, amikor a pesti kávéházi együttlétek után a költők, írók nyárra leköltöztek a Balatonhoz és itt töltötték alkotó napjaikat.
A lévai kiállítás témája Székesfehérvár és a Balaton volt. A kiállított olajfestmények a Balaton és Székesfehérvár városi, polgári múltjáról vallanak. Elfeledett hangulatokat, eseményeket, embereket, épületeket, utcákat és újságok, levelezőlapok szövegtöredékeit vetítik egymásba. A régi Balatont idéző képek segítségével az 1900-as évek hangulatát érzékelhetjük. Olyan, mintha mi magunk is a Balaton partján lennénk, ott sétálnánk a parton. Elénk tárul, hogy milyen is volt egy igazi fürdőház. Ha a székesfehérvári olajfestményeket nézzük, mintha ott lennénk a város utcáin, sétálnánk a járókelők között.
Ahogy a tárlaton a múltat ábrázoló olajképektől indulva fokozatosan haladunk a jelent ábrázoló képek felé, változik a technika is. Az akvarell technikával készült alkotások érzékenyek és tünékenyek: leheletszerű, a nedves papírra lazúrosan felvitt lírai vallomások, érzékeny tájélmények, tájimpressziók. Az alkotások a Balaton varázsáról, a folytonos ihletőről vallanak, az öreghegyi házról, vagy annak meghitt nyugalmú udvaráról.
A rendezvényt Bohák Emese népdalcsokra nyitotta meg, majd Péter József, a Reviczky Társulás kiállítások szakfelelőse üdvözölte a vendégeket. Ezután a rendezvény Vajda János Balaton című versének szavalatával folytatódott, Sál Attila, a Czeglédi Péter Református Gimnázium diákjának előadásában.
Ezt követően a művésznőt Kertész Csilla, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa mutatta be: „Fekti Vera érzékeny művész, aki festményeivel a múlt századba repíti vissza azt, aki képeit nézi. A művész eleinte ikonokat másolt. Egészen fiatalon, 29 évesen vesztette el szüleit, ekkor fordult, a szülei és nagyszülei világa felé, kezdte el feldolgozni a kort, amelyben ők éltek. Innen jutott el munkáinak egyik megihlető témájához: az idő nyomait magukon viselő régi családfotók, képeslapok, újságok inspirálják.”
Ezután a művésznő személyes élményeinek a megosztásával, az egyes képek történetét elmesélve mutatta be alkotásait a nagyközönségnek. Megosztotta a jelenlévőkkel, hogy édesapja a fronton az édesanyja fényképét mindig a mellényzsebében hordta, amíg szolgált. Ez a fénykép inspirálta, hogy megfesse édesanyját, a Honvéd menyasszonya című képét. A honvéd – édesapját ábrázoló festmény ezután született meg.
A művésznő zárszavaiban megköszönte a Léván töltött idő alatt a segítséget, szeretetet, amit kapott, és ígéretet tett, hogy a jövőben visszatér Lévára, egy újabb kiállítással, melyen a régi Lévát akarja bemutatni.
Az ünnepség végén Wirth Jenő, a társulás elnöke megköszönte Fekti Verának és férjének, Békefi Győzőnek, hogy elhozták a kiállítást a városba. A tárlat május 24-ig tekinthető meg a lévai Reviczky Házban.
