A Kassán született felvidéki magyar vállalkozó, Mede Ferenc naponta bizonyítja, hogy a pénz nem lehet cél, csupán eszköz, és a lényeg, hogy meg kell találni azokat, akik együtt tudnak gondolkodni. Embereknek ad munkát, alapítványokat támogat, alapítója a Baranta völgy közösségnek, s megálmodója a magyar Szent Koronát ábrázoló hőlégballonnak, mellyel augusztus 20-án Debrecenben két alkalommal is bemutatót tartott.
A sikeres felvidéki vállalkozóval és mecénással ifj. Tóth György, a Kossuth Rádió riportere beszélgetett az Arcvonások című műsorban. Ebből kiderül, hogy Mede Ferencet mindig is a fantáziája segítette céljai elérésében. Egy pihenőnapon merült fel benne a kérdés, hogy vajon a ballon kupolájának a felső részén hogy mutatna a Szent Korona mása? S mindjárt egy másik kérdés is, vajon ez méltó dolog lenne, vagy pedig nevetséges giccs csupán?
A gondolatot csakhamar tett követte. Az első érdemi lépés akkor történt meg, amikor véletlenül Budapesten összefutott egy régi barátjával, aki történetesen egy hőlégballongyártó cég kereskedelmi igazgatója is. Egy ebéd alkalmával vetette fel neki a kérdést, vajon az ő szent koronás elképzelése megvalósítható-e. Válaszként már egy hét múlva megkapta az első formatervezett grafikát. Ez kellemesen meglepte, hiszen már az első verzió sem mutatott rosszul.
A történet folytatásaként megkereste Papp Gábor művészettörténészt, aki a Szent Korona egyik legszakavatottabb kutatója és ismerője, hogy ő is mondjon véleményt. A szakértő először kicsit meghökkent, de mikor rájött, hogy ezzel megvalósítható lenne az angyalok általi égből ajándékozás láthatóvá tétele, akárcsak a korona Szűz Máriának való adományozása, hajlandónak mutatkozott a segítségre, annak érdekében, hogy a Szent Korona a hőlégballon által méltóképpen legyen láttatva.
Miért éppen a Szent Korona? – tette fel a kérdést a riporter.
„Nem kutatom, nem vagyok kutatója, viszont annál inkább érdekel” – válaszolta Mede Ferenc. Majd rátért arra, hogy a felvidéki Kassán nőtt fel, ahol már tulajdonképpen csak szórványban él a magyarság, és bizony ide sem jutott el kellően, hogy a Szent Korona az nem egy tárgy, hanem személyisége és misztériuma van, homály fedi már a keletkezése történetét is. Reményét fejezte ki, hogy talán a szülővárosa magyar polgárai is megértik egyszer, miért is jó nekünk, hogy mindannyian a Szent Korona oltalma alá tartozunk.
Elszántság és a hit
„Számomra a magyarság megtartása sosem volt kérdés, annak ellenére, hogy az utcán, Kassán az ember már akkor, a hetvenes években is, főként csak tót szót hallott ” – mondta arra vonatkozóan, hogyan élte meg magyarságát a kassai szórványban. Sokat segített neki ebben, hogy otthon és az iskolában is – alap- és középfokon – magyarul beszélt és a magyar gondolkodásmód volt jellemző rá. Kötelességének érzi, hogy mivel magyarként született, annak meg is maradjon, s megtegyen mindent azért, hogy magyar ember lehessen.
Mede Ferenc (Fotó: mediaklikk.hu)
Arra a kérdésre, hogy miért lett vállalkozó, Mede Ferenc azt felelte, ez több döntés eredménye, amihez persze nagyban hozzájárult gazdag fantáziája, szárnyaló képzelete, amit munkavállalóként nagyon nehezen tudott volna kordában tartani. Azzal, hogy a maga ura, meg tudja valósítani mindazt, amit szeretne.
Szerinte egy vállalkozás indításánál nagyon fontos az elszántság és a hit, főleg ha az ember kevés kapcsolati tőkével és szerény anyagi háttérrel indul. Ilyen volt ő is, nagyon kevés pénzzel kezdett, amiből egy mobiltelefont, egy másológépet és egy számítógépet vett, s a pincében berendezett egy kis irodát. Utána már csak az volt a dolga, hogy egy-két üzleti partnerét meggyőzze arról, hogy legalább egy évre részben megfinanszírozzák neki a tevékenységét, ami nekik később majd megfelelő hasznot fog hozni, és abból ő esetleg tudjon lízingelni egy kisautót. Így indult el ezen a kacskaringós úton, s örömmel számolt be arról, hogy azokkal az üzleti partnerekkel, akiket sikerült neki annak idején – 1998-ban – meggyőzni, mindmáig együttműködik.
Jelenleg ott tart, hogy több cégben érdekelt a határ innenső és túlsó oldalán, de fő tevékenységként kassai kereskedőcégét említette, ahol 7-10 alkalmazottat foglalkoztat, 1-1,5 milliárd forintos éves forgalmat produkálva. Ezen kívül Magyarországon van egy energiaipari sodratokat gyártó üzeme, félmilliárd forintos éves forgalommal és emellett sok civil aktivitása is van.
Kell egy csapat
„Nem én vagyok a fontos annyira, mint egyén, hanem sokkal inkább a csapat” – mondta annak margójára, hogy vállalkozói tevékenysége mellett még sok egyébre is futja az idejéből. Szerinte a siker akkor garantált, ha a csapat az adott gondolatot, ami lehet vállalati vagy jótékonysági, civil elképzelés, magáévá tudja tenni, s olyan emberek alkotják, akik motiváltak, vagy motiválttá lehet tenni őket.
Mindig csapatmunka eredménye a végeredmény. Aki nem tud csapatban gondolkodni, méghozzá az élet minden területén, aki nem tud közösséget létrehozni, az az ember nem tud alkotni sem, véli.
Pihenésre, nyugdíjra még egyáltalán nem gondol, bár megtehetné. Krédója is lehetne, hogy rendszerben és csapatban gondolkodva, a Jóisten segítségével minden elképzelés valóra válhat. Két házasságából négy gyermeke van, s fontosnak tartja, hogy nekik is megadja a kreativitás lehetőségét. Láttatja velük, amit ő csinál, s felveti annak lehetőségét, hogy ehhez ők is tudjanak kapcsolódni, de a döntést meghagyja nekik.
A beszélgetés végén kiderül az is, hogy Mede Ferenc hívő emberként él, de már harmincéves elmúlt, amikor tudatosan azzá vált, amihez olyan események is hozzásegítették, amik az élet értelmének átgondolásához vezettek: autóbaleset, komoly egészségügyi panaszok. Ma már csontkovácsként is szívesen segít barátainak, közeli hozzátartozóinak. Az Istenben való bízást és a hitet, valamint a puskapornak a szárazon tartását szerinte nem igazán lehet egymástól elválasztani, ezek szerves egységek. Úgy véli, azokkal a lehetőségekkel, amelyek számunkra, felvidéki magyarok számára adottak, élnünk kell. Azért, hogy túléljünk.
