Pogány Erzsébetet a Magyarok Nagyasszonya szoborral kapcsolatos személyes élményeiről kérdeztük.
A királyfiakarcsai Magyarok Nagyasszonya szobor ünnepélyes átadására augusztus 19-én került sor. A helyi szervezők külön kiemelték és megköszönték Pogány Erzsébetnek, a Szövetség a Közös Célokért igazgatójának, a Szoborbizottság felvidéki társelnökének jelentős szerepvállalását és személyes elhivatottságát a siker érdekében.
Megkeresésünkre a személyes vonatkozásokról, a motivációról, az összefogásról, valamint a számára kedves felvidéki Mária zarándokhelyekről nyilatkozott portálunknak:
„Véleményem szerint a Csallóközben az utóbbi évek legjelentősebb közösségi eseménye volt augusztus 19-én, Királyfiakarcsán Rieger Tibor Magyarok Nagyasszonya szobrának felavatása. Elsősorban azért, mert figyelemreméltó Rieger Tibor gesztusa, hogy a gyermekkora boldog éveit idéző kis csallóközi falunak a szobrot ajándékba adta. Másrészt példaértékű az az összefogás, amellyel a szobor bronzba öntését és az ünnepség megszervezését előkészítették a helyi szervezők, magyarországi és felvidéki széleskörű segítséggel.
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány ügyvezető kurátora múlt év decemberében bevont a munkába, és arra kért, a Szövetség a Közös Célokért társulás is álljon a helyi szervezők, a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás mellé, hogy közösen állítsuk fel Rieger Tibor Magyarok Nagyasszonya szobrát a csallóközi településen.
Bocsánat, ha kissé személyes leszek, de nem hallgathatom el, hogy Bakos Istvánnal több évig együtt dolgoztunk a Magyarok Világszövetségében, ő főtitkárként, én felvidéki tanácsnokként, 1995-től, az MVSZ legeredményesebb időszakában, Csoóri Sándor elnöksége idején. Eredményes, de nagyon bonyolult időszak volt, megtépázott és megedzett sokunkat, akik teljes hittel a nemzeti összefogás ügyét szerettük volna szolgálni. Bakos Istvánnal nagyon sok emlékezetes és jelentős felvidéki program megvalósítása köt össze ebből az időszakból.
Az utóbbi években pedig a Bethlen Gábor Alapítvány tevékenységével összefüggésben újra többször dolgoztunk együtt, például 2015-ben a kolozsvári Bethlen Gábor szobor avatásakor.
Rieger Tibort is a Bethlen Gábor Alapítványnak köszönhetően ismertem meg, ő készítette a Teleki Pál Emlékérmet, egy gyönyörű kisplasztikát, amely kitüntetést a Felvidék.ma hírportál alapításáért és működtetéséért én is megkaptam 2010-ben. A közösségi célokon túl ez az én személyes motivációm, amiért a Magyarok Nagyasszonya Szoborbizottság munkájának szervezésébe boldogan kapcsolódtam be.
Be kell vallanom, hogy engem nagyon meglepett, amikor arról értesültem, hogy a szobor bronzba öntése évekig váratott magára. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy 2015-ben a királyfiakarcsai Szent István Napok idején Rieger Tibor bemutatta a szobor gipsz változatát és jelképesen átadta a falunak. De ahhoz, hogy a szobor elkészüljön, és méltó helyre kerüljön, az ajándékot fogadó királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás ereje kevésnek bizonyult. Nagy örömmel számolhatok be arról, hogy a Szoborbizottságba felkért közéleti, köztiszteletnek örvendő személyek mind első szóra vállalták a feladatot. Királyfiakarcsán a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett helyi ünnepségen jelentettük be, hogy közadakozást hirdetünk a szobor felállítása érdekében.
A budapesti Bethlen Gábor Alapítvány és a Szövetség a Közös Célokért társulás összefogásával könnyebb volt a támogatók felkutatása. A legjelentősebbek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Lakitelki Népfőiskola, a Rákóczi Szövetség, a magyar kormány által működtetett Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Együttműködés Alap, az Alapítvány a Közjóért és Csáky Pál jóvoltából az Európai Néppárt. Hosszú a sor, számos más szervezet, intézmény és magánszemély segített, erről a szobor felállításakor adtunk számot egy ún. Szíves kalauzban.
A Bethlen Gábor Alapítvány kurátorai és a Szoborbizottságban tevékenykedő budapesti barátaimnak nagyon hálás vagyok, hogy elfogadták a javaslatunkat, és az ünnepség megszervezését teljesen ránk bízták, és mi igyekeztünk felvidéki szereplőket választani az ünnepségre.
Hiszen a célunk az, hogy láttassuk Királyfiakarcsát, a Csallóközt és a Felvidéket, ide irányítsuk a figyelmet. Ránk fér ugyanis egy kis ébresztgetés. A közéletben eltöltött több évtizedes tapasztalatom mondatja velem, hogy mi, csallóköziek nagyon elkényelmesedtünk, az önfeladásra hajlamosak vagyunk. Nagyon szeretem a szülőföldemet, éppen ezért rémít meg, ha látom, hogy velünk sok olyan gazemberséget meg lehet tenni észrevétlenül, amire az Ipolytól keletebbre sokkal vehemensebben reagálnának a magyarok. A tömbben élő csallóköziek védekezési reflexei kevésbé működnek.
Szükség van hát a Magyarok Nagyasszonya oltalmára. A királyfiakarcsai szobor szinte tündököl a falu közepén a kultúrház előtt, ahol egykor Riegerék háza állott. Jó szívvel biztatok mindenkit, hogy keresse fel a helyet, nézze meg a szobrot.
Amikor felmerül, hogy vajon zarándokhely lesz-e a királyfiakarcsai Magyarok Nagyasszonya, akkor a számomra legkedvesebb Mária zarándokhely, a Bacsfa-Szentantal-i Könnyező Szűz Mária kép tiszteletére tartott búcsú jut először az eszembe, ami immár több mint 300 éves. És hogy Pozsony mellett a Máriavölgyben éppen a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére érkeznek minden év október 8-ához közel eső szombaton a zarándokok. Esterházy János, ha tehette, minden évben részt vett a búcsújárásban, ő volt a férfizarándokok vezetője. Erre is emlékeztet bennünket a most ajándékba kapott Magyarok Nagyasszonya szobor. Hogy éltessük, töltsük meg a meglévő Mária zarándokhelyeket, és mutassuk meg, valóban Mária tisztelő nép lakja a Csallóközt. És hogy számítunk az oltalmára” – mondta Pogány Erzsébet.
