Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző az állami informatikai üzletág tisztességtelen praktikáiról ír.
Amikor 2015 tavaszán Jozef Brhel befolyását kutattam az állami informatikai üzletágban, egy dolgon megakadtam. Több emberrel is találkoztam akkoriban a szakmából, ám senki sem akart erről nyilvánosan beszélni. Miközben mindannyian meg voltak győződve arról, hogy Brhel cégei messziről sem tartoznak a legjobbak közé. A rakétasebességű terjeszkedésüket és a piac uralását elsősorban azzal magyarázták, hogy a szóban forgó vállalkozó erős politikai fedezettel rendelkezik. Az egyik ellenfele végül nevén is nevezte a dolgot: „Szlovákia rengeteg pénzt öntött a számítógépesítésbe, így a legtöbb cég igyekszik legalább egy darabot letörni magának ebből a kalácsból. Ezért nem akarnak az olyan emberekkel, mint Jozef Brhel a nyilvános vitába belemenni, mert végül esetleg semmi sem jutna nekik.”
Elég sokáig tartott, amíg valakit sikerült meggyőznöm, hogy diktafonra mondja nekem, hogyan is működik nálunk az állammal folytatott üzleti tevékenység az informatikai üzletágban. Csak Peter Škodný, az Accenture multinacionális cégtől talált magában elszántságot ehhez, akinek a cége néhány éve már nem vesz részt a nyilvános pályázatokban. Körülbelül egy óra hosszat beszélgettünk, sok mindent elmondott nekem feljátszáson kívül is. Az interjút engedélyeztetéshez kötötte, ám nem változtatott benne semmi lényegest.
Többen a nulláról jutottak rakétasebességgel a milliárdos bevételekhez
Ma már aránylag nyíltan beszélnek az állami informatikai üzletág tisztességtelen praktikáiról. A Monopolellenes Hivatal is ellenőrzi a cégek megyei szintű gyanús kartellszerződéseit. 2015 márciusában, amikor a beszélgetést Peter Škodnýval készítettem a.týždeň folyóirat számára, ez még azonban nem volt annyira természetes. Škodný ecsetelte benne Jozef Brhel nem mindennapi helyzetét is az informatikai üzletágban.
2006-ban a Trend hetilapnak azt nyilatkozta, hogy az informatika piszkos üzletág. Még mindig így gondolja?
Bizonyos mértékig igen, mivel az állammal folytatott üzleti tevékenységben ténylegesen nem létezik valós konkurencia.
Az informatikai üzletágban mozgó cégből azonban aránylag sok van.
Ez igaz. A nagy játékosok azonban hosszú évekre be vannak itt betonozva. Az állami szerződések ugyanis úgy vannak beállítva, hogy tulajdonképpen lehetetlen őket lecserélni.
Igaz, hogy a befolyási területek le vannak osztva, azaz az állami megrendelések már előre el vannak döntve?
Ez egy dolog. Az állammal folytatott üzleti tevékenység azonban különleges az ún. szellemi tulajdonhoz, illetve a szerzői jogokhoz való hozzáállásban is. A magánszektorban az ügyfél aszerint használja azokat, amint az neki a legjobban megfelel. Ha egy informatikai rendszert szeretne fejleszteni, bármikor megváltoztathatja a szállítót. Az állam viszont ellenkezőleg, a szerződések kötésekor olyan módon alkalmazza a szerzői jogok fogalmát, hogy egyes cégeknek meghatározott helyük van itt az örökkévalóságig.
Mikor alakult ez ki?
A 90-es évek elején. Pedig az állam bármikor mondhatná, hogy nem fog kereskedelmi tevékenységet folytatni egy konkrét céggel, bár némelyikük bevételeinek több mint a felét a nyilvános megrendelések adják. A hozzáállásban történő változtatáshoz azonban elszántságra van szükség.
Miért nem találtak magukban elszántságot eddig ehhez az államot képviselő politikusok?
Az egyik lehetőség, hogy maguk is motiváltak. Más kérdés, hogy közülük kevesen értenek az informatikai üzletághoz.
Az állami informatikai üzletágat Ön ráadásul a gengszterséghez hasonlította: „Arról az elgondolásról szól ez, hogy ha közfeladatom van, pénzt kérhetek a pártok finanszírozására, illetve saját magam számára”. Valóban így működik ez?
Biztosan nem olyan aranybánya már ez, mint az elején volt, ám tény, hogy ezeket a pénzforrásokat nehéz felfedni. Hiszen minden pillanatban nyilvánosságra kerül, hogy valamilyen üzlet mögött egy postafiókcég áll, illetve hasonlók.
Lehetséges, hogy a politikai pártok a tartozásukat fizetik vissza az állami megrendeléseken keresztül az informatikai üzletágban is a vállalkozóknak, akik pénzelik őket?
Mondogatják, hogy a Smer egy részvénytársaság. Lehetséges tehát, hogy a részvényeseknek, akik valamilyen tőkét fektettek a pártba, ily módon térítik a nyereségrészesedésüket. De ez már egy üzleti modell, amire a politikusoknak nincs befolyásuk. A részvénytársaságban ugyanis nem a vezetés dönt, hanem a részvényes.
Meglepte Önt, hogy az állammal folytatott informatikai üzletágban Jozef Brhel vállalkozói csoportja olyan sikeres?
Ha a cégeit megkérdezné, miért olyan sikeresek, biztosan azt mondanák, hogy ez a mögöttük álló munka eredménye. A megrendelések mennyisége, amit megszereznek, azonban nagyon nagy, miközben nem hiszem, hogy nem lennének itt más cégek, amelyek elbírnának ezekkel a megrendelésekkel. Azok a cégek, amelyek a médiában Brhel úr csoportjának részeként voltak megjelölve, nem különlegesek a külföldi referenciáik tekintetében sem. Ráadásul, eléggé nem szokványos, hogy közülük többen gyakorlatilag a nulláról jutottak rakétasebességgel a milliárdos bevételekhez.
Ráadásul némelyiküknek a tulajdonosi szerkezete sem transzparens. Megszokott ez ebben az üzletágban?
Biztos hogy nem, bár a szállítók átláthatóságának problémája már évek óta megvan. Nagyon kockázatos azonban, ha az állam egy 20 millió eurós megrendelést ad egy olyan cégnek, amelyről nem tudja, valójában ki is a tulajdonosa. Mi lesz, ha nem teljesíti a feltételeket? Kitől követeli majd a büntetést?
Martin Sukupčák vállalkozó, akinek sikeres építési vállalata van, azt állítja, hogy ebben a szektorban szinte minden pályázattal ügyeskednek. Mi a helyzet az informatikai megrendelések esetében?
Nem tudok pontos számokat mondani. Az Európai Unió azonban választ adott azzal, hogy Szlovákiában leállította a pénzforrások nagy részét az informatikai megrendelésekre, illetőleg vizsgálja az egyes pályázatok tisztességességét.
Sukupčák azt állítja továbbá, hogy az építőiparban a győztes pályázatokért 10-től 20 százalékig terjedő jutalékokat kell fizetni. Mi a helyzet az informatikában e téren?
A 90-es évek felében állítólag 20 százalék volt ez. Úgy hallottam, hogy ma 5-től 30 százalékig terjed.
Hogyan lehet ezen változtatni?
Elsősorban is meg kellene nyitni a szerződéseket és módosítani kellene a szerzői jogokat, illetve nem kellene értelmetlen bizonyítványokat és feltételeket kitalálni, amelyek csak arra szolgálnak, hogy kizárják a konkurenciát.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
