Maglód testvértelepülésük után Gömörhosszúszón is esőben avatták fel Attila szobrát, melynek alapjául a hosszúszói erdő mintegy háromszáz éves tölgyei szolgáltak. És már készül a harmadik szobor is, amelyet az ezeréves Hármashatáron helyeznek majd el.
„Két évvel ezelőtt, 2015 őszén közös turisztikai rendezvényen vettünk részt a maglódiakkal, majd vasárnap reggel kimentünk a környező erdőbe, ahol felfigyeltünk két hatalmas tölgyfára. Enes Nagy Sándor szobrász állapította meg, hogy ezekből lehetne kifaragni az Attila-szobrot, mindkét mindkét település számára. Ekkor döntöttük el azt is, hogy testvértelepülési szerződést kötünk” – tudtuk meg Novák Tamástól, Gömörhosszúszó polgármesterétől.
Az evangélikus testvérgyülekezeti kapcsolat felvételét követően 2016 februárjában megkötötte a két község – Maglód és Gömörhosszúszó – a testvértelepülési szerződést is. Az egyre szorosabbá váló kapcsolatok, a gyakori látogatások eredményeként szeptember 23-án leleplezésre került az Attila-szobor is.
„Úgy érzem, hogy mélyülnek a kapcsolatok. Egyre több olyan rendezvény, ünnepség van, amelyeken közösen veszünk részt valamelyik településen. Voltunk itt falunapon, voltak nálunk a Kárpát-medencei Magyar Találkozón, és júliusban felavattuk az Attila-szobrot, abból az egyik tölgyfából, amely Hosszúszóról került hozzánk. Flander Zoltán hosszúszói lakos és Vasko József, a Maglódi Polgári Kör elnökhelyettese között szoros barátság szövődött. Kettejük agyából pattant ki az az ötlet, hogy Hosszúszóról fát adományoznak nekünk, mi pedig vállaltuk, hogy egy helyi szobrászművésszel megfaragtatjuk a szobrokat, melyek egyikét Maglódon, a másikat pedig Hosszúszón állítjuk fel. Most visszahoztuk a másikat Hosszúszóra. A nyári vendégtúrán, Gyimesbükkön, az ezeréves határ mentén pedig egy ottani magyar ember, Gyáki András megrendelte a harmadik Attila-szobrot. Ehhez Maglódon van a nyersanyag és a jövő nyáron már Gyimesbükkön is áll majd az Attila-szobor” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Tabányi Pál, Maglód polgármestere.
„A mi feladatunk nem a hamu őrzése, hanem a láng táplálása”
Az élettelen fába Attila alakjának megformálásával lehelt lelket Enes Nagy Sándor maglódi szobrászművész. „Szobrászművészként már régóta foglalkozom Attila alakjával. Lassan kiforrott bennem egy Attila-kép. Az első Attila-szobor egy mellszobor volt, amely terrakottából készült, tehát teljesen más technológiával, mivel mást enged meg az anyag is. Itt viszont a fával más lehetőségek adódtak, és másképpen fogalmazódtak meg ezek a szobrok. A fa megmunkálási sajátosságai meghatározták, hogy milyen irányba tudok elmenni. Ennek alapján egy markánsabb, erőteljesebb megfogalmazása született meg Attilának” – nyilatkozta Enes Nagy Sándor.
A szoboravató ünnepség áhítattal vette kezdetét a helyi evangélikus templomban, majd Kalapács József adott koncertet. Ezt követően került sor a szobor felavatására. Az ünnepségen közreműködött a helyi Bíborka népdalkör. Ünnepi beszédet mondott Flander Zoltán, a tölgyfák adományozója. Beszédében azt taglalta, miért kerül az Attila-szobor Hosszúszóra, majd a magyar történelmi kitérő után kijelentette: „Mi nem vagyunk hálátlan sarjai nemzetünknek, ezért avatunk ma itt, Hosszúszón Attila-szobrot. Felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy mi ennek a szobornak az üzenete a felvidéki magyarság számára. „Tamási Áron írja egyik művében: …a madárnak szárnya van meg szabadsága. Az embernek egyetlen szülőföldje és sok kötelessége… És eme kötelességek egyike, a legfontosabb: őseink hitének és magyar nyelvének a megőrzése. A mi feladatunk nem a hamu őrzése, hanem a láng táplálása. És a parázs, mely bennünk izzik, idővel hamuvá lesz, de az utánunk jövőknek kötelességük új fát tenni a tűzre, hogy szívükben soha ne hunyjon ki a magyarság lángja” – mondta Flander Zoltán.
A kinti esős időt a kultúrház melege váltotta fel a következő program szerint. Obrusánszky Borbála történész, néprajztudós a hun-magyar kapcsolatokról tartott előadást. Véleménye szerint eléggé negatív képet alakítottak ki Attiláról. Előadása Attila újraértékeléséről szólt. „Én a magyar történeti források, hagyományok alapján szeretném újraértékelni Attilát, aki egy nagy államférfi és kiváló katona volt. Emberként is rendkívül kegyes, jóindulatú volt, viszont szigorú a katonáival, tisztségviselőivel. Mint minden nagy férfi, szerette a szebbik nemet. Köztudott, hogy korának szokása szerint több felesége és ágyasa volt, ami azt a célt is szolgálta, hogy minél több utód szülessen. Azt mondják, a nászéjszakáján érte a halál, ez az állítás azonban eléggé vitatott. Már csak ezért is újra kell értékelni Attilát” – fejtette ki véleményét az előadó.
