A Szlovák Labdarúgó-szövetség Fegyelmi Bizottsága 4500 eurós pénzbírságra ítélte a DAC-ot a Slovan elleni hazai meccsre készített szurkolói koreográfia miatt, továbbá egyéb biztonsági intézkedéseket rendelt el a klubra vonatkozóan.
A mérkőzésen a szurkolók egyszínű színes fóliákat a magasba tartva piros-fehér-zöldre színezték be a B szektort. Ezzel állítólag megsértették a szövetség előírásait, miszerint tilos bármilyen politikai, nemzetiségi és vallási szimbólumok használata. Ez viszont nem az a jogszabály, amit a közvélemény zászlótörvényként tart számon, miszerint a szlovákiai futballstadionokba nem lehet bevinni más ország szimbólumait. Viszont az esettel kapcsolatban Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány már jelezte, hogy büntetőjogi következménye lehet, de a rendőrség még nem döntött, hogy indít-e eljárást. A törvényt 2008-ban hozta a Smer-SNS-HZDS alkotta kormány, a nemzetiek akkori részeges elnökének, Ján Slotának a javaslatára, majd 2014-ben némileg módosították, a lényeg viszont nem változott. Az viszont meglehetősen elszomorító, hogy a DAC-meccseken is fel-felbukkanó hidas képviselők ugyancsak megszavazták a módosításokat.
A klubnak a jövőben egyeztetnie kell a szurkolói csoportokkal a tervezett koreográfiákról, hogy ilyen eset többé ne történhessen meg. Az esetről Miroslav Vlk, a fegyelmi bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy a vizsgálatból kiderült, a klub képviselői tudtak a koreográfiáról, és jóvá is hagyták. Világi Oszkár nem tartja elfogadhatónak a pénzbírságot és méltánytalannak ítéli meg, ezért fellebbezni fognak.
Brazil zászló Szenyicén? Nem probléma!
A vérlázítóan magas büntetés azért is különös, mert ennek a jogszabálynak a megsértésére hivatkozva más klubot eddig nem büntettek meg sem most, sem korábban, pedig a közösségi hálón az egyik DAC-szurkolói csoportban a tagok összegyűjtöttek olyan fotókat, melyeken más országok zászlói díszelegnek több szlovákiai stadionban. A Slovan lelátóján látni például szerb és cseh zászlót is, Szenyicén például brazilt. A Šport nevű sportújság pedig a címlapján közölt olyan fotót, melyen szlovák szurkolók Nápolyban hatalmas szlovák zászlót feszítettek ki a stadionban, nyilván Marek Hamšíknak való imponálás végett.
A fegyelmi bírság mellett pedig a rendőrség a helyszínen is több szurkolót megbüntetett egyenként 100 euróra, közülük hármat egyenesen azért, mert magyar zászlót próbált meg bevinni a stadionba.
A büntetés azért is felháborító, mivel a szlovák első liga mérkőzései konganak az ürességtől, ezzel szemben Dunaszerdahelyen valóságos fociláz uralkodik, és több száz kilométerről járnak szurkolók rendszeresen. Éppen a Slovan ellen abból keletkezett feszültség a szurkolók körében, hogy elfogytak a jegyek és rengetegen kinnrekedtek a meccsről. A fantasztikus hangulatnak pedig nemcsak a magyar és a DAC-hívők járnak csodájára, de egyre több szlovák is. Szakmai berkekből szintén egyre több irigykedő megjegyzés érkezik, hogy ilyen körülményeknek kellene minden stadionban uralkodniuk, mint Dunaszerdahelyen tapasztalható. A Szlovák Labdarúgó-szövetségnek és az egész államhatalomnak viszont meglehetősen kínos, hogy az országban ilyen egyedül magyar részről van, míg a nagy szlovák kirakatcsapatok, mint a Slovan, a Zsolna és a Nagyszombat meccsei sokkal inkább hasonlítanak egy irodalmi felolvasóestre (hogy ne morbid hasonlattal éljünk), mint focimérkőzésre. Így részükről érthető, hogy ha már a DAC kerül így reflektorfénybe, megalázva ezzel a többségi nemzet tehetetlenségét, akkor a magyar jelleg még inkább bosszúságot okoz.
Színes papírok…
Az esetet viszont érdemes lenne jogi szempontból jobban megvizsgálni, ugyanis a szurkolók nem egy összefüggő zászlót feszítettek ki, hanem különálló fóliákból alkottak meg egy mozaikképet. Megkérdeztük ezzel kapcsolatban a témával többször is foglalkozó Nagy Dávid jogászt, aki elmondta:
„A nyilvános sportesemények szervezéséről szóló törvény nem rendelkezik külön a zászlókról, hanem általánosan idegen országok szimbólumairól beszél. Ebbe a kategóriába tartoznak a zászlók is. A törvény értelmében viszont csupán akkor tilos idegen ország zászlaját a mérkőzésre bevinni, illetve azt a meccsen használni, ha az a közrend és biztonság megzavarásához vezethetne. A rizikósnak nyilvánított meccseken ez a kiskapu nem létezik. A rizikós meccseken egyszerűen tilos más országok szimbólumait használni. A novemberi DAC-Slovan meccs viszont nem volt rizikóssá nyilvánítva, így véleményem szerint még a zászlókat sem kellett volna elkobozni. Kérdéses, hogy a magyar zászló alkalmas volt-e a közrend megzavarására Dunaszerdahelyen úgy, hogy vendég szurkolók nem voltak jelen. Ami a szektorban elhelyezett színes papírdarabokat illeti, azok csupán színek és nem minősülhetnek szimbólumnak. Nincs tudomásom arról, hogy a színek, illetve színes papírdarabok használatát bármilyen törvény korlátozná.”
Argentína zászlaja sem gond Rózsahegyen
Ugyanezzel a kérdéssel fordultunk a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő jogsegélyszolgálat két szakjogászához, Lancz Attilához és Horony Ákoshoz, akik a következőket mondták:
„A Szlovák Labdarúgó-szövetség bírsággal kapcsolatos közleményét olvasva mellékesnek tartom, hogy különálló fóliákból vagy egy összefüggő anyagból állt-e össze a magyar trikolór. A közlemény ugyanis a szövetség alapszabályának arra a passzusára hivatkozik, amely a politikai és vallási agitációt tiltja. Személy szerint nem tudom elképzelni, milyen összefüggésben lehet politikai agitációnak minősíteni azt, hogy magánszemélyek egy csoportja szimbolikus eszközökkel, békés módon, nyilvánosan megvallja etnikai, kulturális vagy nemzeti identitását a nemzeti trikolór megjelenítésével – akár egy sportesemény keretében is. Ennek egy jogállamban semmi köze a politikai agitációhoz. Épp ellenkezőleg, a sajátos nyelv, bőrszín vagy etnikai hovatartozás nyilvános felvállalását azokban a rendszerekben szokták politikai agitációnak tekinteni, ahol a más nyelvűek, bőrszínűek vagy nemzetiségűek elnyomása a hivatalos állami és társadalmi norma, pl. apartheid vagy fasiszta ihletésű rendszerekben. Ebben az országban pedig legutoljára a háború utáni kitelepítések, deportálások, jogfosztások időszaka alatt volt ez ennyire nyílt gyakorlat. Én úgy látom, hogy a Labdarúgó-szövetség Fegyelmi Bizottsága súlyos tévedésben van, összekeverte a herpeszt a terpesszel. A döntés értelmezhető úgy, hogy a Labdarúgó-szövetség – közvetve – meg akarja akadályozni, hogy az állampolgárok élhessenek a nemzeti, nyelvi, kulturális identitásuk szabad kinyilvánításának, megvallásának jogával, amit az Alkotmány és Szlovákia által aláírt nemzetközi egyezmények is garantálnak. Bár a bírságot nem csak a „politikai agitáció” miatt szabták ki, nem csodálkoznék, ha ez utóbbi miatt magánszemélyek bíróságon támadnák meg a döntést” – vélekedik Lancz.
Idegen ország zászlaja a Slovan stadionjában. Szót sem érdemel.
„A futballszövetség határozata a szurkolói koreográfia kapcsán teljesen irreleváns pontra hivatkozik, ugyanis a magyar nemzeti színek megjelenítése se nem vallási, se nem politikai „agitáció”, hanem a szurkolók nemzetiségi identitásának kifejezése, megvallása. Ezt pedig maga a szlovák alkotmány biztosítja. Mivelhogy a szlovák nemzeti színek megjelenítését nem tartja elítélendőnek a futballszövetség, ezért a döntése még súlyosan diszkriminatív is, mert az fogalmazódik meg benne, hogy a magyar nemzetiségű polgárok identitásukat nem fejezhetik ki, közösségben nem élhetik meg, csak a szlovák nemzetiségűek.
Ezzel egyébként a futballszövetség még saját alapszabályát is megsérti, hiszen éppen az általuk a koreográfia kapcsán meghivatkozott 6. cikk 4. bekezdésének a) pontja alatti b) pont tilt mindenféle diszkriminációt. Sőt, a c) és d) pontok sérelme is felmerülhet, mivel abból indulnak ki, hogy a magyar nemzeti kisebbség identitásának kifejezése elítélendő, ezzel viszont bátorítják a kisebbségellenes megnyilvánulásokat.
A DAC-nak feltétlenül meg kell támadnia a futballszövetség határozatának ezt a részét, nemcsak azért, mert jogilag megalapozatlan, hanem mert ez messze túlmutat a futballon, hiszen itt egy alapvető kisebbségi jog kriminalizálása zajlik, amely minden szlovákiai magyart érint” – tette hozzá Horony Ákos.
Csak e három szín fáj Szlovákiának… (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
A téma megoldásaként e sorok szerzője egy korábbi publikációban már tett egy javaslatot, amit a Martosi Szabadegyetemen Világi Oszkár fórumán is ismertetett a klubtulajdonossal. A zászlótörvény ugyanis áthidalható lenne azzal, ha a csapat harmadik számú mezgarnitúráját (melyet szinte soha nem használ egy csapat sem, csak vésztartalékként biztosítani kell) piros-fehér-zöldre változtatnák, így e három szín immár hivatalosnak számítana a klubnál, ebből kifolyólag nem számítana már más nemzet színeinek. Akkor a klubtulajdonos nem reagált sem pozitívan, sem negatívan erre a felvetésre. Most a 4500 eurós büntetés után talán átgondolja.
A vasárnapi Nyitra elleni mérkőzésen egyébként kisebb mértékben, de hasonló koreográfia volt ismét, akkor a magyar színeket a B-közép lufikból jelenítette meg.
