A Nagytúron lelkiatyaként tevékenykedő esperes-plébános megható gondolatival ajándékozta meg a nyárasdiakat (Fotó: Laky Erzsébet/Felvidék.ma)

Szemében hit, remény és erő. Kedvessége mindent felülmúl annak az embernek, akit az adventi várakozásról, valamint a csallóközi és az Ipoly menti karácsonyról kérdeztünk. Álmait valóra váltja példaértékű kitartása, szavaival a megfáradt lelkek gyógyírja Nagy János esperesplébános, aki éveken át a Csallóközben szolgált, majd a Hont vidékére került.

Adventet írunk. Esperes úr, ön szerint az emberek mennyire tudnak ebben a rohanó világban lelkileg is felkészülni Jézus születésére?

Az adventi időszakban bemutatott szentmiséken az olvasmányok, az igeliturgia és a homíliák Jézus születéséhez vezetnek bennünket. Örömre ad okot az Isten oly mértékű megalázkodása, hogy kisdedként „érkezik” hozzánk: „Isten gyermek, kit irgalmad közénk lehozott” – énekeljük ezt a karácsonyi énekben is. Minden kisbaba kivétel nélkül hatalmas boldogságot hoz nekünk. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta nekünk, hogy mindazok, akik hisznek benne, el ne vesszenek, hanem éljenek. Az a keresztény, aki szereti az Istent, a tökéletesség felé halad a hit örömében, a remény erejében, az Istenszeretet megélésében. Ő végtelen, mi viszont emberekként véges lények vagyunk és ezért soha nem tudjuk Isten bőségét teljesen magunkba fogadni. Ezért olyan szép a hívő ember élete, mert az Isten békéje, irgalmasságának megtapasztalása boldogságot ad neki. A hívő ember lélegzik az Istennel, s ez a megistenülése: most adventben, s a legszebb ünnepünkön, karácsonykor különösen megtapasztalja az angyalok énekét: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek”.

Hogyan hangolódnak a karácsonyra az Ipoly mentén? Mi a tapasztalata, az adventi időszakban többen járnak templomba, mint a Csallóközben?

A csallóközi Nyárasdon tapasztalatom szerint jószándékú emberek élnek. A szentmiséken rendszeresen részt vevők és kivétel nélkül a többiek is szívükben megélik az Isten szeretetét és jóságát. Azok, akik a szentgyónáshoz, szentáldozáshoz járulnak, megélik, hogy az Oltáriszentség által az élő Jézus különösen testük, lelkük tápláléka: az örök élet záloga. Az Ipoly mentén, a palóc világban 500 emberből 250-en elvégzik a szentgyónásukat és szentáldozáshoz járulnak karácsony ünnepén. Vannak falvak, ahol 350 lakosból mind a 350-re érvényes ez…

A csallóközi Nyárasdon ön élesztette újra a betlehemezés hagyományát. Nagytúron ápolták-e ezt a hagyományt, mikor ön odakerült?

A betlehemezés hagyományát a szülők segítségével a Palócföldön is felélesztettük, bár annyival élethűbben, hogy az édesanyák is járnak házról házra a fiatalokkal, gyermekeikkel. S ez fontos, életreszóló lelki élmény a fiataloknak és az embereknek egyaránt.

Az Ipoly mentén is adnak december 26-án karácsonyi műsort a diákok a templomban?

Igen, a gyermekek hasonlóan, mint a Csallóközben, betlehemi játékkal kedveskednek a kis Jézusnak és a templomban lévőknek a szentmisét követően, amikor zsúfolásig megtelnek a templomok.

Az előadásra ön készítette fel a tanulókat?

A sok lelki teendőm miatt az elején a szülőket rávezettem, hogy segítsenek a felkészülésben. A hívek vagy maguk a középiskolások gyakorolják be a játékokat a fiatalokkal.

Látjuk a rengeteg csillogó ünnepi világítást, a hatalmas karácsonyi díszeket, míg a kis Jézus egyszerű szegény családba, de hatalmas szeretetbe született. Ön szerint ezek a külsőségek nem válnak-e az igazi szeretet kárára? A díszítésre helyezett hangsúly mellett nem feledkezünk-e el a szeretetről?

Minden jó a Csallóközben is, amely karácsony ünnepéhez készül, s Istentől való, mert a szeretetet viszi az emberek életébe közvetve vagy közvetlenül. Ez vonatkozik a szebbnél szebb karácsonyi megvilágításokra is, valahol a tudat mélyén minden jószándékú emberben az Isten jóságának megélését és az emberek szeretetét mozdítja elő.

Mi lenne a karácsonyi üzenete a Felvidék.ma olvasóinak?

Jézus Krisztus születésének isteni öröme és jósága töltse be minden kedves olvasó életét.