A novemberben megvalósult és a napokban nyilvánosságra hozott felmérések eredményei jobbak, mint az egy esztendővel korábbiak voltak. Ha tehát csak a számadatokat nézzük, akár elégedettek is lehetnénk ötödikeseink teljesítményével. A számok mögé tekintve viszont van néhány zavaró körülmény.
Mindjárt az első az, hogy a városi iskolák, tehát a nagyobb létszámú iskolák jobban teljesítettek. Ez így volt egy évvel ezelőtt is, és megmutatkozott ez a különbség a Tesztelés 9 és a PISA felméréseknél is. Jó lenne ezzel a ténnyel kezdeni valamit, mert ez is csökkenti a vidéki kisebb létszámú iskolák, illetve az oda járó tanulók esélyegyenlőségét. Lehet, hogy mégis el kellene gondolkodni a kistérségi iskolák létjogosultságán?
A felmérésekből az is kiolvasható, bár erről nem illik beszélni, hogy a magyar iskolák tanulói több mint 12%-kal gyengébben teljesítettek matematikából, mint a szlovák iskolák diákjai. És ez így volt egy esztendővel korábban is. Lehet ezt persze azzal magyarázni, hogy a felmérésben 45 ezer diáknál is több vett részt, míg a magyar tanítási nyelvű iskolákból alig több mint 2 800, de akkor sem ártana a számok mögé nézni.
Már évek óta mondogatjuk – és ezt igazolják a Tesztelés 9 és a PISA felmérések eredményei is – hogy a hátrányos szociális környezetből érkező gyerekek szignifikánsan gyengébben teljesítenek, mégsem történik semmi. Ennek a problémának a kezelése viszont nem tűr halasztást, mert a romák és nem romák, a szegények és gazdagok között a teljesítménykülönbségek a tanulási idő alatt tovább nőnek és ez már az iskola felelőssége. Az olló mind tágabbra nyílik, az egyre mélyülő szakadék lassan már a társadalmi kohéziót is veszélyezteti. Ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek.
Az oktatási tárca vezetője a regionális különbségek felszámolásának, tehát a hátrányos szociális helyzetű családokból érkező, többnyire roma gyerekek felzárkóztatásának lehetőségét a délutáni foglalkozásokban, a napköziben látja.
Kétlem, hogy ez lenne a megoldás. Kutatások bizonyítják, hogy a tanítási idő meghosszabbítása nem eredményez jobb diákteljesítményeket. Európában a finn gyerekek töltik a legkevesebb időt az iskolában, a teljesítményük alapján viszont a legjobbak közé tartoznak.
A megoldást valószínűleg az oktatás módszereiben és a személyre szabott oktatási programokban kell keresni.
