Besztercebányán született, még az Osztrák-Magyar Monarchiában 1893-ban, mégis egy távol-keleti nagyváros, Sanghaj őrzi legjelentősebb épületeit. Nem, nem találós kérdést akarok feltenni, csak egy világhírű magyar építész életrajzát próbáltam egy mondatban összefoglalni. Idén van Hugyecz László (teljes nevén Hugyecz László Ede) születésének 125. és halálának 60. évfordulója.
A Budapesti Műszaki Egyetemen tanult 1911-től 1914-ig, s diplomája megszerzése után a Magyar Királyi Építészkamara tagja lett. Fényes karrier állt előtte, de kitört a háború, és ő megkapta a katonai behívót.
Az előbb magyarnak mondtam Hugyecz Lászlót, mert mi magyarnak tartjuk őt, és büszkék vagyunk rá. Viszont a szlovákok is a magukénak tartják őt, és úgyszintén büszkék rá. Nincs is ezzel semmi baj, ha egy történelmi személyiség így is összeköt két, vagy akár több nemzetet. Ő maga így nyilatkozott erről: „Hogy vajon magyar vagy tót vagyok, én nem tudom, nem is keresem, magamat széjjel nem vághatom, mint szétvágták hazámat, mindig az maradok, ami voltam. Nem kérdezte senki tőlem a régi szentistváni Magyarországon, hogy vajon tót vagyok-e vagy magyar? Szerettem mindkettőt, hiszen anyám magyar, apám tót származású volt, és én is mind a kettő voltam.”
Ennyi bevezető után azonban térjünk rá Hugyecz László életútjának ismertetésére. Elcsépelt fordulat, hogy hollywoodi filmbe illik, de őrá mindenképpen igaz. Mi mást is mondhatnék valakire, aki az első világháborúban esett orosz hadifogságba, és Szibériából kalandos úton Kínába szökött. Hivatását a hadifogságban is gyakorolta, mivel Oroszországban szakemberhiány volt.
Eredetileg az volt a terve, hogy hazatér, és 1921-ben egy rövid időre haza is látogat, de miután látta az otthoni viszonyokat, egy európai tanulmányút befejeztével úgy döntött, visszamegy Kínába. Családját azonban élete végéig támogatta. A német, szlovák, magyar és orosz mellé megtanult még angolul és kínaiul is. A magyar állampolgárságot 1928-ban kapta meg. 1922-ben megnősült, felesége a svájci-angol Gisela Meyer lett.
Sanghajban egy amerikai építésziroda munkatársaként dolgozott, de a legtermékenyebb korszaka önállósodása után következett. Összesen 37 épület megtervezése fűződik a nevéhez, melyekkel otthagyta a keze nyomát Sanghaj arculatán. Minden építészeti stílusban otthon volt, amivel kiemelkedett a riválisai közül, de fő stílusának mégis az art deco számított.
Épített villákat, színházakat, kórházakat. Leghíresebb munkája mégis a Park szálloda megtervezése volt. 1931 márciusában tervezte, építése 1934 decemberére fejeződött be és 1984-ig az egész Távol-Kelet legmagasabb épülete volt, a maga 24 emeletével. Ez az épülete másokra is inspirálóan hatott, például I. M. Pei világhírű kínai építész akkor határozta el, hogy építész lesz, amikor gyermekként elsétált az épülő Park szálloda előtt.
Hugyecz László több felekezet templomát is felépítette Sanghajban, ahonnan szintén kalandos körülmények között kellett szöknie a kommunisták elől. Érdekességként el kell mondani, hogy 1943-tól az 1944-es nyilas hatalomátvételig Magyarország sanghaji konzulja volt. A negyvenes évek végén egy kutatócsoport tagjaként a Szent Péter-bazilikában dolgozott, amely a bazilika névadójának a sírját kutatta.
1958-ban hunyt el, hamvai Besztercebányán pihennek.
