A 75. évforduló alkalmából gyertyagyújtással emlékeznek a II. világháborúban elesett, elhunyt hősi halottakra a nagykéri Új-temető I. és II. világháborús hőseink 2015-ben kiegészített, 2017 őszén – nagyon szépen – újjáépített emlékműve előtt.
1943 január 12-én kezdődött a II. világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, melynek következtében a 207 ezer fős 2. magyar hadsereg mintegy 100 ezer katonája vesztette életét.
A háború nem kímélte Nagykér katonaköteles fiataljait sem. A bevonulási parancsnak eleget téve a 2. magyar hadsereg, pécsi IV. hadtest osztálya 7. és 13. hadosztálya kötelékében lévő zászlóaljakban teljesítettek szolgálatot. A hely, melyet e zászlóaljak elfoglaltak a Don partján lévő Uriv, Korotojak és Scsucsje szakasz volt. Ide jöttek 1942 nyarán, s itt érte őket 1943 január 12-én és 14-én az orosz áttörés.
A Nagykérről származó honvédjeink teljesítették a parancs általi kötelességüket, sokan kitűntek bátorságukkal. Nem egy nagykéri katona volt tizedesi vagy szakaszvezetői rangban. Neveik ismertek.
A januári áttörés után sokan meghaltak a harcokban, vagy fogságba estek. Volt akinek sikerült átélni a visszavonulás szörnyűségeit, s a háború végére hazajutni. Volt aki átélte a fogság nehezen elviselhető körülményeit, s a háború befejezése után lassan hazaengedték őket. A legutolsó nagykéri fogságot átélő katonák 1948 szeptemberében érkeztek vissza szülőfalujukba, szeretteikhez.
Ismert a II. világháborús katonáink névjegyzéke azokról, akik a harcok folyamán elestek, illetve a fogságban meghaltak. A katonai jelentések alapján a helyek is, ahol elhaláloztak, s a végső nyughelyük, ahol örök álmukat alusszák, idegen földben, messze hozzátartozóiktól, rokonaiktól, szeretteiktől.
