Sajó Sándor halálának 85. évfordulója alkalmából szervezett a Palóc Társaság megemlékezést Budapesten. A február 2-ai esemény a Sajó Sándor-emlékév nyitánya volt.
„Sajó születésének 150. évfordulója egy jelentős alkalom, melyen a költészetére irányíthatjuk a figyelmet. Kora hazafias költészetének lángoszlopa volt, a mai világban is példaként szolgál, érdeklődésre tart számot” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke. Mint hozzátette, legutóbb tíz évvel ezelőtt szerveztek hasonló, nagyobb szabású megemlékezést Budapesten.
Az alkalomra a Felvidékről egy autóbusznyi megemlékező érkezett, nagy részük ipolysági volt. Diákok, tanárok, honszerető és az irodalmat kedvelő felnőttek, a Honti Múzeum és Galéria Baráti Kör tagjai szintén ott voltak a soraikban. Emellett a szobi, illetve a váci múzeumbarátok körének tagjai is tiszteletüket tették a Fiumei úti sírkertben.
Sajó Sándor sírhelyénél a szülőváros nevében Pálinkás Tibor, az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője beszédében elsősorban Sajó Sándor Hont megyei éveiről szólt. Mint kiemelte, a trianoni fájdalom költője pezsgő társadalmi közegbe született, ifjúkorának élményei visszaköszönnek későbbi költeményeiben. Szívében őrizte a tájat – mondta.
A megemlékezés résztvevőinek egy csoportja (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Cságoly Péterfia Béla, a Szózat című elektronikus folyóirat főszerkesztője elsősorban Sajó Sándor költői munkásságára hívta fel a figyelmet, de szólt az utókor általi megbecsülés hiányáról is. „Sajó poézisében fájdalmas hang, amikor az elveszett hazát siratja” – hangsúlyozta a méltatásban.
A sírkertbeli megemlékezés a tisztelet koszorúinak az elhelyezésével ért véget. A felvidéki megemlékezők a nap folyamán felkeresték a Kőbányai Szent László Gimnáziumot, melyet egykoron, 1917-től 1933-ig bekövetkezett haláláig Sajó Sándor vezetett.
Részben a költő intézménybeli szerepéről is szólt Sárkány Péter, a gimnázium jelenlegi igazgatója. Az oktatási intézményt bemutatva kifejtette, fontosnak tartják az elszakadt nemzetrészekkel ápolt kapcsolatot. Több külhoni magyar intézménnyel kötöttek már testvériskolai szerződést. Emellett közös táborozásokkal és diákcsereprogrammal is segítik a Kárpát-medencei magyar diákokat.
A Palóc Társaság tavaly novemberben Ipolyságon hirdette meg az idei Sajó Sándor-emlékévet. „Már összeállt az emlékév műsora. A megemlékezések mellett két helyszínen tervezünk emléktáblát állítani, két kötetet is kiadunk, irodalmi vetélkedőt és tudományos emlékülést ugyancsak szervezünk” – avatta be Z. Urbán Aladár a részletekbe a Felvidék.ma-t.
Mint mondta, a budapesti III. kerületben lévő Árpád Gimnáziumban már folyamatban van a táblaállítás. A költő utolsó lakhelyén, a XII. kerületbeli Csörsz utcában is emléktáblát helyeznének el.
Már megjelent a költő életét és munkásságát összefoglaló kis füzet, mely az őszre tervezett irodalmi vetélkedő résztvevői számára jó szolgálatot tesz a felkészülés folyamán. „Továbbá nyomdában van összes verseinek második átdolgozott kiadása, mely az elkövetkező hetekben kerül az olvasók elé. A kötetet Felvidék-szerte és az anyaországban is bemutatjuk” – folytatta Z. Urbán Aladár.
Pálinkás Tibor és Z. Urbán Aladár a Fiumei úti temetőben megtartott megemlékezésen (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az alap- és középiskolások részére rajz- és mozgóképpályázatot hirdetnek. Közreadott Sajó-versek várnak majd illusztrációkra – magyarázta. A Magyar Írószövetség támogatásával, Csáky Pál EP-képviselő védnökségével november 10-én tudományos konferenciát szerveznek Ipolyságon.
Az emlékévvel kapcsolatban végezetül Z. Urbán Aladár kifejtette: „Célunk, hogy ébren tartsuk Sajó Sándor emlékét, új intézmények és szervezetek bevonásával kutathassuk tovább életútját és költészetét.”
További felvételek a megemlékezésről ITT láthatóak
