A szőgyéni könyvtár „Nomádolás a sivatagban” címmel hívta meg mindazokat, akik már várták Bokor Klára élménybeszámolóját a legutóbbi utazásáról (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)

Szőgyénben minden évben helyet kap a község eseménynaptárában az az úti beszámoló, amikor távoli, egzotikus országokról, különleges és izgalmas utazásról hallgathatnak azok az érdeklődők, akik ismerik és figyelemmel kísérik Klára utazási szenvedélyét.

Ez alkalommal a szőgyéni könyvtár „Nomádolás a sivatagban” címmel hívta meg mindazokat, akik már várták Bokor Klára élménybeszámolóját a legutóbbi utazásáról. Ezúttal marokkói útjáról hallgathattak izgalmas beszámolót, amikor fényképeken és videofelvételeken keresztül szemléltette élményeit és a sivatagban töltött napokat. Mesélt Marrakesch szűk kis sikátorairól, a hangulatos főterek esti kavalkádjáról, a sivatagi, öt napig tartó menetelésről, az ott töltött négy éjszakáról, a homokban sült kenyérről, a meseszerű tájról, a végtelen dűnékről, vezetőikről, és azokról a családokról, akikkel Tagunitban ismerkedett meg.

Hallgatói kérdésre, hogy miért a különleges helyeket választja, Klára ezt válaszolta: „Kíváncsiságból. Csuda sokszínű a világ, és én minél több részletét látni szeretném. A hihetetlen tájakat, a kultúrákat, ezek keveredését, de főleg az embereket és az életmódjukat. E vágy azonban több akadályba ütközik, legfőképpen anyagiba. Ennek okán évente csak egyszer megyek távolabbi útra, ezért gondosan választok úti célt. Azokat az autentikus helyeket keresem, ahol a természettel összhangban élnek az emberek, ahol még nem távolodtak el teljes mértékben az ősi egyszerűségtől, ahol még a hit az élet szerves részét képezi.”

Nomádolás a sivatagban – Boko Klára szívesen megosztja különleges élményeit mindazokkal, akik kíváncsiak bátor vállalkozásaira (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)

Klára gyermekkorától kedveli a kalandot, az utazást. Szívesen olvasta Verne Gyula és Rejtő Jenő könyveit, kalandregényeket, útleírásokat, vadásztörténeteket. A szocializmus korán gátat szabott utazási kedvének, de amióta megnyíltak a határok, egy évet sem töltött utazás nélkül. Kezdetben a családdal, az utóbbi években egymaga, kisebb részben utazási iroda szervezésében, nagyobb részben a világhálón szerveződő csoportokkal kel útra.

A kérdésre, hogy eddig hol, és merre járt, így válaszolt: „Érdekes helyekre jutottam el. Itt talán csak pár rendkívülit említenék. Az Etiópia déli részein élő törzseknél például mellbevágott, hogy a kőkorból átmenet nélkül lépnek a modern világba, aminek meg is fizetik az árát, hiszen az ivók tele vannak részeg férfiakkal és sajnos nőkkel is. A bolíviai fennsíkon rácsodálkoztam az emberek hihetetlen zárkózottságára, amikor az ajtót csak résnyire nyitották és még a kutyát is rám uszították. Feledhetetlen volt szeretetteljes találkozásom az ujgurokkal, Kína Hszincsiang tartományában, akik minket, magyarokat a mai napig rokonoknak tartanak, de órákig tudnék mesélni a Borneó őserdeiben tett éjszakai felfedezőutakról, a Fülöp-szigeteteken dívó híres nagypénteki rituáléról, amikor fröcsög a vér az utcákon, ahogy fiatal férfiak ostorozzák magukat, majd a hihetetlen keresztre feszítésről. Vagy Varanasi Manikarnika Ghatjáról, ahol éjjel-nappal folyik az elhunytak hamvasztása, Kathmandu lüktetéséről, a kicsi mexikói templomokról, ahol a maja rítusok együtt élnek a keresztény liturgiával, a kirgiz pásztorokkal töltött feledhetetlen napokról égi legelőiken, vagy a Dalai Lámával történt véletlen találkozásról Ladakhban. Bár hihetetlenül vonzanak a természeti látnivalók, elsősorban az emberek érdekelnek. Ezért aztán minden országban célom, hogy a helyiekkel tudjak élni pár napig, hogy velük elbeszélgetve kapjak képet az ottani életről. Az is fontos, hogy kis csoporttal keljek útra, mert tapasztalatból tudom, ilyenkor könnyebb az útiterv kibővítése, módosítása a körülményekhez igazodva. Mindenütt igyekszem helyi ételeket enni, az ő italaikat inni. Mindig nyitott szívvel indulok útnak. Az egész utat a Teremtőre bízom, lássam azt, amit látni enged, és nem csalódom. Minden egyes utamon többet láttam, mint amire számítottam.”

A február harmadik hétvégéjén megtartott úti beszámoló alkalmával a régi községház előadóterme színültig megtelt, pótszékekre is szükség volt. Smidt Veronika könyvtáros köszöntője mellett Vígh Gábor polgármester is gratulált Klárának.

Bokor Klára, a felvidéki utazó vetítéssel egybekötött élménybeszámolóit elviszi iskolákba, könyvtárakba, klubokba és szívesen megosztja különleges élményeit mindazokkal, akik kíváncsiak bátor vállalkozásaira.