Öt esztendővel ezelőtt ott voltam Nagy János kiváló szobrászművészünk megrázó alkotásának, az Esterházy János a Gulágon című művének budapesti avatásán a Gesztenyéskertben, ahol a Magyar Köztársaság elnöke, Áder János is beszélt. Lehet, hogy Paulisz Boldizsár szívében már akkor fellobbant a szándék: saját birtokán nem rancsot alakít ki, hanem Esterházy-emlékhelyet?
És most, félévtized múltán, Áder János, a magyar nemzet legfőbb közjogi méltósága ismét beszédet mondott Esterházyra emlékezve, de immár az időközben megépült, világraszólóan szép zarándokközpontban.
Miközben alsóbodoki magánlátogatása mozzanatainak tanúja lehettem, végig az járt a fejemben, mit érez itt ez a világot járt politikus, aki végzettségét tekintve ugyan jogászember, ám a természetvédelemnek is élenjáró harcosa; aki megjelenik a csíksomlyói búcsún, s aki általában a feleségével együtt képviseli a hazáját, hogy jelezze: szívügye a családok boldogulása? Vajon mi jár a fejében zoboraljai testvéreivel, lassanként a csángók sorsára jutó magyarokkal ismerkedve; mit érez, mit tapasztal a legészakibb Kárpát-medencei magyar népcsoport egyik falujában, ahol vértanúnk gyakran megfordult, akinek a szülőföldjén jár?
És ugyanígy foglalkoztatott az is, hogy vajon mit gondol az emlékhelyépítő Paulisz Boldizsár, miközben minden elismerésnél és kitüntetésnél nagyobb megbecsülésben és tiszteletben részesül: eljön hozzá, hogy művét megismerje, Magyarország államfője; beszédet mond, megtekinti az emlékmúzeumot, koszorút helyez el a mártír gróf urnájánál, és együtt imádkozik vele a kápolnában? Megsimogatja-e a szívét ez a szép gesztus, hogy erőt merítsen belőle?
Az ünnepség befejeztével az elnöki pár, a szervezők, és a zarándokközpont népszerűsítését segítő vendégek együtt ebédeltek, majd, hogy emlékezetessé tegyék az eseményt, megajándékozták egymást.
A jeles nap érzelmi csúcspontját én itt éltem meg: egymás szándékáról mit sem sejtve, Áder János is, és az alsóbodokiak is egy-egy gyönyörű kereszttel lepték meg egymást. Az elnöki pár Petrás Mária csángó keramikusművész alkotását ajándékozta, a helyiek az alsóbodoki kézimunkázó asszonyok horgolt remekével kedveskedtek. Csodaszámba megy: a két tárgynak még a méretei is egyeztek! Mindkettő üveg alá helyezve, bekeretezve várja, hogy méltó helyre kerülhessen. Ritka pillanat, amikor „két fél” így „vált jegyzéket” egymással!
Számomra ez a jövőbe mutató, Esterházyhoz legméltóbb jelzés egyértelmű – a magyarság lelki nemzetegyesítése a kereszt jegyében valósul meg.
Hiszem, hogy így történik majd.
