A szegedi Simoncsics Sára a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként tavaly szeptember óta a Nagykürtösi járás magyar közösségeiben tevékenykedik. Munkájával a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányt segíti. Sárát az elmúlt közel fél év tapasztalatiról, további terveiről, a járásbeli szórvány magyar közösségekről is kérdezte a Felvidék.ma.
Milyen céllal jelentkeztél a programba?
Nagyon szerettem volna külhoni magyar közösségben dolgozni. Szakmai tapasztalatom és a családi kötöttségeim is lehetővé tették a programra való jelentkezésemet. Második programidőszakot töltöm ösztöndíjasként.
Az erdélyi ösztöndíj után érkeztél a Felvidékre.
Az előző programidőszakban az erdélyi válaszúti Mezőgazdasági Szakiskolában tevékenykedtem. Ez a tanintézmény a Kallós Zoltán Alapítvány működteti, ez az alapítvány volt a fogadószervezetem. Itt kamatoztathattam a táncpedagógia, rendezvényszervezési tapasztalataimat.
Milyen feladatokat látsz el a jelenlegi fogadószervezetedben?
Elsősorban a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának rendezvényein működök közre, segítem a lebonyolításukat, végzem az adminisztrációt. A Kürtös című regionális közéleti és társadalmi havilap megjelenését segítem. Cikkírások mellett a havilap járásbeli terjesztését is segítem. Ezáltal havi szinten bejárom a járás magyar lakta területeit. Emellett folytatom elődeim munkáját a Felvidéki Magyar Értéktár bővítésében. A járás falvait járva kutatom és dokumentálom az egyes települések értékeit. A teljesség igénye nélkül az elmúlt hónapokban megfordultam Kelenyén, Csábon, Dacsókeszi, Ipolykéren, Bussán, Galábocsony, Csalárban. A napokban készülök Leszenyére illetve Ipolyharasztiba.
Magyarország Pozsonyi Nagykövetségén 2017 decemberében, balról Murányi Veronika, Baranyai Kinga Anna, Szabó József (Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének tanácsosa), Martin Vivien, Bodó Renáta, Simoncsics Sára, Rákos Ágota, Endrődi-Mike Attila, Gráf Dóra és Bedi Katalin (Fotó: Simoncsics Sára, facebbok)
Melyek voltak számodra a legkülönösebb értékek a gyűjtés során?
A felsorolt települések mindegyike bizonyos szinten kis ékszerdoboza a térségnek. Szerencsére a járás bővelkedik irodalmi és történelmi nagyságokban. Itt járva ugyanazt a földet tapossuk, mint egykoron Kéri János, vagy Mikszáth Kálmán, avagy Madách Imre. A gyűjtés során egyrészt megismerem a környéket, másrészt fantasztikus emberekkel találkozok.
Milyenek a benyomásaid a Nagykürtösi járás településeit járva?
Azt látom nagyon összetartó, a magyarságát őrző s aktív magyar közösségek lakják a vidéket. A kulturális és közösségi élményekben gazdag térség. Tán egyedüli hátrány a közlekedés minősége és az infrastruktúra fejletlensége. Ez hatással van az itteniek mobilitására.
Huszonöt éve néptáncolsz, Budapesten néptáncszakon végeztél, tudod ezt kamatoztatni a Felvidéken?
Az erdélyi ösztöndíjprogram során napi szinten alkalmaztam a megszerzett ismereteimet. Felvidéken e tekintetben kicsit más a helyzet. Az értéktár gyűjtésben közvetett módon hasznosítottam a népművészeti, a történelmi-irodalmi tapasztalataimat. Közvetlenül a néptáncoktatással nem foglalkoztam eddig.
Az ösztöndíjasok 2017 szeptemberében Alsóbodokon (Fotó: Simoncsics Sára, facebbok)
Még bő két hónapig tart az programidőszak. Mik a terveid május végéig?
A Csemadok jövőre ünnepli megalakulásának hetvenedik évfordulóját. Ehhez kapcsolódóan a Kürtös havilap archív lapszámaiból gyűjteni kezdjük a területi választmány által szervezett rendezvények sorát. Összeállításhoz most kezdjük gyűjteni az anyagot. Nagyon széleskörű a fogadószervezetem tevékenysége, így sok anyag vár feldolgozásra. Folytatódik az értéktár bővítése, s előttünk áll még jó pár rendezvény megszervezése s lebonyolítása is.
A Csemadok által milyennek látod a felvidéki magyar közösséget?
A Csemadok működése az ilyen szórvány területen nagyon fontos és értékes dolog. Összefogja az embereket, lehetőségeket kínál a magyar közösségeknek. Fontos a folytonosság, ez a fiatalok bevonásával lehetséges. A településeken hatalmas lelkesedéssel végzik munkájukat a Csemadokosok. Belülről jövő motiváció vezérli őket, ez egy plusz bennünk, s ebben is különböznek az anyaországiaktól.
