Pályatársai, kortársai, barátai köszöntötték a kilencvenéves Vadkerty Katalint, aki a hontalanság éveinek kutatójaként hiánypótló alapműveket adott ki a kilencvenes években. A Reszlovakizáció, a Deportálások és A belső telepítések és a lakosságcsere című könyvek részletesen taglalták az 1945 és 1948 közötti eseményeket.
A kitelepítéstől a reszlovakizációig, Trilógia a csehszlovákiai magyarság 1945-1948 közötti történetéről címmel egy kötetben is megjelentek Vadkerty Katalin munkái, majd annak szlovák fordítása is napvilágot látott.
A Pozsonyi Magyar Intézetben április 20-án megtartott ünnepség után Vadkerty Katalin kérdésünkre elmondta: „Olyan családban nőttem fel, ahol közösség volt, ahol megtanítottak arra, hogy együtt megyünk moziba, színházba. Az volt az első kérdésük ebédnél a szüleinknek, mi volt az iskolában? Érted a dolgokat? Elengedtek bennünket olyan közegbe, olyan társaságba, ahol biztosítva volt, hogy 12-13 évesen erkölcsileg is, nézetekben is, érzésekben is biztos helyen vagyunk. A szülők kötelességüknek tartották, hogy akkor is szem előtt legyünk, akkor is gondoskodjanak a gyerekek mentalitásának kialakításáról, az érzelmeink irányításáról, amikor nem voltunk testközelben.”
Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma
https://www.facebook.com/pg/felvidek.ma/photos/?tab=album&album_id=1850248558330785
