Pünkösd az egyház eljövetelének ünnepe, a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük. Korábban nagyon sok búcsújáróhelyen ezen a napon ünnepi misét tartottak, népi hagyományok, szokások is fennmaradtak.
„Amikor a Római Birodalom romjain Európa kereszténnyé lett, új népei kialakították életformájukat, az egyház az ősi hagyományokat igyekezett keresztény tartalommal megtölteni. Így kapcsolódott a tavaszünnep szokásköre pünkösd ünnepéhez, amelyet a Szentlélek eljövetelének szentel az egyház. Változó ünnep ez is, húsvét után számított ötvenedik napra, a május 10-e és június 13-a közötti időszakra esik. Így aztán a régi, a görög-latin, illetve a germán, szláv hiedelmek és szokások közül nemcsak a tavaszünnep, hanem az évkezdő márciusi ünnepek és a nyárkezdő júniusi ünnepek is e naphoz kapcsolódtak a kialakuló európai kultúrkörben” – olvasható Bogdán István Régi magyar mulatságok című művében.
A 325-ös niceai zsinat határozott a mozgó ünnepekről, és pünkösdöt is ide sorolta, hiszen a húsvétot követő ötvenedik napon ünnepeljük. A népi kalendáriumban májust pünkösd havának is nevezik. Az ünnep görög nevének jelentése ötven, azaz a magyar pünkösd megnevezés a görög pentékoszté szóból származik.
Sátoros ünnep volt és egy hétig tartott, de csak két napját tartjuk meg, hasonlóan a húsvéti ünnephez.
A népi hagyományokban keverednek a keresztény és az ősi pogány szokások. Az ókori Rómában Florália-ünnepeket tartottak májusban. Flóra a római mitológiában a növények és virágok istennője. Ezért vannak termékenységi szokások is jelen az ünnepben.
Pünkösd a tavasz megújulása, ilyenkor a szent helyeket és a házakat zöld ággal, fűzzel, bodzával díszítik, hogy ezzel elűzzék az ártó és gonosz szellemeket. Van egy mondás is, amely szintén a termékenységre utal, de nem a női, hanem a természetbenire: májusi eső aranyat ér, de a pünkösdi eső ritkán hoz jót.
A pünkösdi rózsa szirmától maradunk egészségesek
A pünkösdi rózsa ilyenkorra virágba borul, s aki ennek szirmából a mosdóvízébe tesz, az egészséges lesz, tartja a néphagyomány. De másra is használták a virág szirmait: a legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.
Pünkösd szombatja csak félig volt ünnep. A múltban ezen a napon még általános volt hajnalban a Tiszában való fürdés, hogy a fürdőzőt minden betegség elkerülje. Se menet, se jövet, se fürdés közben egy szót sem szóltak, abban a hitben, hogy így nem fog rajtuk semmiféle rontás.
Pünkösdkor volt szokás a májfa kitáncolása, eltávolítása is. Voltak viszont olyan települések, ahol a szerelmi ajándéknak szánt fát pünkösdkor állították fel.
Pünkösdi királyság, királynéjárás
A legismertebb szokás ilyenkor a pünkösdi királyválasztás. „A pünkösdi király választása szintén a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. Már a XVI. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. A XVI–XIX. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. A XVI. századi észak-magyarországi zsinati határozatok többször is megtiltják, hogy régi szokás szerint királyt válasszanak, táncoljanak pünkösd napján. E tilalmakból kiderül, hogy magyaroknál és szlovákoknál egyformán népszerű volt a szokás (…) a XVIII. század végétől kezdve, mikor a királyválasztás mellett a királynőválasztás szokását is emlegetik. A XIX. században mindkettőről egyformán szólnak forrásaink. A XX. században azután úgy változott a helyzet, hogy csak a kislányok királynőválasztása maradt fenn az ország egyes vidékein élő gyakorlatként” – írja Dömötör Tekla néprajzkutató a régi szokásról.
Marczell Béla Naptár és néphagyomány című művében megemlékezik a királynéjárásról. „A csallóközi pünkösd egyik legrégebbi emléke a pünkösdi királynéjárás, valamint a pünkösdölés, ez az énekkel, tánccal tarkított adománygyűjtő szokás. Balonyban fehér ruhába öltözött pünkösdölő leányok választott királynőjük vezetésével királynőnek öltöztettek fel egy bábut, s azt házról házra járva körülhordozták a faluban. Rendszerint öten öltöztek fel, egyikük volt a királynő, akit menyasszonynak is neveztek. A másik leány kis virágos kosarat vitt a karján, ebbe rakták a kapott adományt, amin a szertartás végén megosztozkodtak.” A lányok minden ház előtt megálltak és énekeltek, majd körtáncot járva elvonultak egy másik ház elé. Királynéjáráskor több éneket is elénekeltek, az egyik így hangzott: „Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Mink is meghoztuk a királykisasszonykát, Nem anyától lettem, rózsafán termettem, Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”
A többi csallóközi faluban is volt pünkösdölés, több helyütt szokás volt a felöltöztetett bábut tánc közben jó magasra emelni, miközben azt kiáltották: a kendteknek kendere ilyen nagyra nőjön!
Közismert az alábbi pünkösdölő versike is: Mi van ma, mi van ma / Piros pünkösd napja /
Holnap lesz, holnap lesz / a második napja. / Andreás, bokrétás / feleséges, jó táncos, / Jól megfogd, jól megfogd / a lovad kantárját, / ne tipesse, ne tapossa / a pünkösdi rózsát.
Marczell Béla forrásai alapján Medvén és Nyáradon a lányok pünkösdhétfőn bált szerveztek, az előbbiben pöttyös, a másodikban rózsás ruhát vettek ilyenkor a lányok. Gútán sortáncot jártak pünkösdkor, ez a szokás még az ötvenes években is elevenen élt, a huszonegyedik században pedig újra felélesztették azt. Szapon ezen a napon tartották a legényavatást. Minden tizennyolcéves fiúnak meg kellett magát kereszteltetnie. Minden ilyen legény 5-10 liter bort fizetett és szimbolikusan leöntötték a fejét egy kevés borral. Aki nem vállalta a keresztelőt, nem mehetett be a kocsmába.
