Hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegség után, életének 58. évében az éjjel elhunyt Paulisz Boldizsár, aki Esterházy János végakaratát teljesítve, hatvan évvel halála után hazahozta szülőföldjére a mártír gróf hamvait. Végső búcsút június 18-án hétfőn, délután 5 órakor vesznek tőle az alsóbodoki temetőben.
A Paulisz Boldizsár alsóbodoki birtokán megépült Szent Kereszt felmagasztalása kápolna felszentelésére és az Esterházy János végakaratának teljesítését magába foglaló kegyeleti megemlékezésre 2017. szeptember 16-án került sor. E nap arany betűkkel került be a felvidéki magyarság történetébe, s ebben elévülhetetlen érdemei vannak Paulisz Boldizsárnak. A kegyeleti emlékhely szinte azonnal zarándokhellyé vált – épp a múlt szerdán, június hatodikán járt a Vatikánban az alsóbodoki küldöttség, amely elvitte az Esterházy János Zarándokhely harangját, hogy pápai áldást kérjen rá. Ferenc pápa a kihallgatást követően megáldotta a harangot. Ezen az úton Paulisz Boldizsár súlyos betegsége miatt már nem tudott részt venni.
A Ferenc pápa által megáldott új harang Esterházy János temetésének első évfordulóján, a szeptember 15-i ünnepi szentmisén kondul meg először – most már emlékezve az emlékhely alapítójára, Paulisz Boldizsárra is…
Esterházy végső nyughelyének építtetője 2017. október 20-án Pető Tibor nagykövettől vette át a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója a következő szavakkal méltatta a kitüntetettet:
Mert aki egyszer az eke szarvára tette a kezét, az többé nem tekintgethet visszafelé, Paulisz Boldizsár pedig előre néző ember, olyan, aki engedi, hogy szívét, eszét és kezét a Gondviselés vezesse egyre nagyobb kihívások irányába és útjára
Nyugodjék békében.
