(Cikkünket folyamatosan frissítjük) Felvidék-szerte megemlékezéseket tartottak a nemzeti összetartozás napja alkalmából. A kilencvennyolc évvel ezelőtti békediktátumra emlékeztető események az államhatárok feletti összetartozást, az egységes magyar nemzetet hirdették.
Ünnepi hangverseny Ipolyszalkán
Ipolyszalkán, ezen a határ menti kis településen első alkalommal emlékeztek, ünnepeltek a nemzeti összetartozás napja alkalmából. A Nagyboldogasszony-plébániatemplomban Vanda Károly plébános üdvözlő szavaival kezdődött a megemlékezés, aki fontosnak tartja a múltra való emlékezést, valamint a magyarság összetartozásának erősítését. Köszöntötte az ez alkalomból fellépő budapesti Ad Libitum Kamaraegyüttest, melynek tagjai csaknem egyórás programjukkal elragadtatták a közönséget.
A kamaraegyüttes mind az öt tagja hivatásos zenész, az Operaház, illetve más budapesti szimfonikus zenekarok tagjai. Sokoldalúságukat bizonyították a magyar rádióban, de ugyanakkor a szlovák és a cseh rádióban is. Szerepeltek már a szomszédos államokban is, nálunk többek között Léván, Dunaszerdahelyen, Pozsonyban és másutt.
A szalkai hangverseny repertoárján olyan ismert egyházi és világi művek szerepeltek, amelyeket kamarazenei kivitelben e tájon ritkán hallani. Műsoruk nagy élményt nyújtott a közönségnek. A közönség a műsor végén hosszasan, állva tapsolva köszönte meg a produkciót. A hegedűre, klarinétra, csellóra és zongorára, valamint énekre feldolgozott művek között felhangzottak a legszebb és legnépszerűbb dallamok, így a Szent István király himnusza, Üdvözlégy kegyes Szent László király, Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, Koltai Gergelytől a Kell még egy szó…, továbbá ismert Bartók- és Kodály-dallamok.
A kamaraegyüttes valamennyi tagja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott, s körükben ott találjuk a berencsi Kazán Péter klarinétművészt is. Az ünnepi esten részt vett Bolya Szabolcs megyei képviselő. Az est szervezői a Csemadok alapszervezet, a helyi önkormányzat és a plébánia voltak. Szőcs Fruzsina a Csemadok nevében mondott köszönetet az est szereplőinek és a közönségnek. (Dániel Erzsébet)
***
A magyar nemzet ébredéséért mikor imádkoztál?
Berzétén június 4-én istentisztelet keretében a szégyenteljes trianoni békediktátum 98. évfordulójáról emlékeztek meg a református templomban. A rendezvény végeztével a 98 darab emlékgyertyából kirakott Nagy-Magyarország határainak tüzei lobogtak a valóságban és az összegyűltek lelkében.
Az istentiszteleten igét hirdetett Nt. Mudi Róbert, aki hálát adott a nemzeti összetartozás napja alkalmával megélt egységért: „Köszönjük neked mennyei atyánk az egységet. Köszönjük neked Urunk, hogy ma oly sok helyről összegyűjtöttél bennünket, ide az ősi falak közé, az ősi templomba, amelyek dicsőséges letűnt korról beszélnek, ahol egyfajta szellemiség uralkodik. Egység van ma Berzétén. Bár sok helyről jöttünk, de szívünkben, vérünkben egyek vagyunk” – adtak hálát az egybegyűltek.
Trianon kése rozsdásodik
Az istentiszteletet követően a Berkő népdalkör és Bánhorváti testvértelepülés képviselőinek szavalata emelte a rendezvény fényét. Őket Bánhorváti polgármesterének, Földvári Istvánnak az emlékező szavai követték, majd Mihályi Molnár László pedagógus, költő, publicista, a Magyar Kultúra Lovagja tartott előadást „Trianon bennünk élő sebei” címmel. Végül a templomkertben meggyújtották az erre az alkalomra készült, gyertyákból kirakott Nagy-Magyarország határait jelképező gyertyákat, ahol Tóth Zoltán, a Kerecsen Motoros Egyesület elnöke tartott ünnepi beszédet.
Kiemelte: „Azok a magyarok, akiket elszakított ez a döntés, mind a mai napig félárvaként élik az életüket. Egy döntést hoztak ott, nem törődve azzal, hogy az ember érző lény. Nem csak határai vannak, nem csak szülőföldje, de otthona is és anyanyelve. Fontos, hogy az anyának az ajka magyarul teremje a gyermeknek az ige virágát, hogy a lelkébe beleültesse a magyar szót, azt, hogy mit jelent a szülőföld, mit jelent a földhöz való ragaszkodás. Ezért sanyarú az árváknak a sorsa. Ezért érezzük naponta, hogy valójában 1920. június 4-én, amikor ezt a számunkra rettentő döntést aláírták, árvákká tették a székelyeket, a palócokat, a Kárpátalján élőket, s minden elszakított magyart.”
A résztvevők a gyertyafénynél kézen fogva együtt mondtak imát nemzetünk ébredéséért. A megemlékezést Kőrös testvértelepülése, Nagybarca polgármesterének, Vadnai Zoltán Gézának a szavai zárták, majd az Andrássy Dénes férfikar előadásában felhangzott a Szózat. A gyertyákat adományért lehetett megváltani, és az így befolyt összegből idén a hagyományőrző lovasíjász- és barantatábort tartják majd meg Berzétén. (Beke Beáta)
***
Somorján együtt emlékeztek a katolikusok, reformátusok, evangélikusok, csemadokosok, emkápésok, via novások és a vármegyések
Somorja Főterén, a Mária Mennybemenetele szoborcsoport előtt gyűltek össze a helyi és környékbeli magyarok a trianoni békediktátum 98. évfordulóján, akik úgy érezték, ennyi év után is fel kell emelniük szavukat e gyalázatos és igazságtalan döntés ellen. Jó látni, hogy ezeken a megemlékezéseken évről évre többen vannak.
A szervezést a Via Nova somorjai szervezete vállalta magára, amely a két és fél évvel ezelőtti megalakulása óta aktív részese az ilyen rendezvények szervezésének is. A műsor a székely himnusszal kezdődött, majd Czédl Emese Pósa Lajos: Magyar vagyok című versét szavalta el. Méry János, a Via Nova helyi elnöke idézte a magyar országgyűlés által 2010-ben Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánított gyásznap elfogadásáról szóló törvényt, mely szerint „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Ezután Hamar Márk következett, aki Móra Ferenc: Nem kell gyászt ölteni című írásából idézett, majd Mezei Attila énekelte el a Horthy Miklós Katonája vagyok című katonadalt.
Ezt követően a felvidéki megemlékezéseken méltatlanul keveset hallott szónok, Dobay Gergely lépett mikrofon elé, aki a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom felvidéki elnöke, s aki Jókai városából, Komáromból látogatott el a csallóközi végvárba.
Beszédében kifejtette, hogy a trianoni diktátum lassan egy évszázada mérgezi életünket. 98 éve hordozzuk az akkori nagyhatalmak igáját. Akkor vetették el a gyűlölet magjait, amelyeknek a mai napig súlyos következményei vannak. Ezen azonban nem keseregni kell! Hívő emberként rá kell bíznunk magunkat az isteni gondviselésre, hinnünk kell benne, hogy ez egy isteni terv része, amely megerősít minket. A történelemben több, talán még ennél is nehezebb helyzetben kellett a magyarságnak helyt állnia. Ezek az alkalmak mindig megacélozták nemzetünket. Így kell ennek most is történnie, s ebben a mai ifjúságnak sorsdöntő szerepe van.
A szónoklat után a történelmi egyházak képviselői, Myjavec Pál, Fördös Jana és György András osztották meg gondolataikat, Méry János pedig a megemlékezés végén elmondta, hogy azért kell emlékeznünk, hogy még unokáink is átérezzék azt a fájdalmat, melyet nagyszüleink és dédszüleink éreztek a 98 évvel ezelőtti igazságtalan döntéskor, viszont felhívta a figyelmet, hogy siránkozás helyett nekünk erőt kell merítenünk ebből, s tenni azért, hogy jobb legyen.
A megemlékezés után a résztvevők együtt énekelték el a Himnuszt, gyertyát gyújtottak a Mária Mennybemenetele szoborcsoport előtt, majd pedig az emlékezők a somorjai református gyülekezet meghívására szeretetvendégségen vettek részt a református templom udvarán. (MJ, somorja.hu)
***
Nagymegyeren a Szent István emlékparkban emlékeztek
NÖN Nagymegyeren (Fotó: Sipos Katalin/Felvidék.ma)A megemlékezést Csémi Andrea szavalata nyitotta meg, aki a Trianon című verset adta elő. Majd Petőcz Petra és Kovács Barbara duó énekes összeállítását hallhatták a jelenlévők. Ezt követően Somogyi Alfréd esperes-református lelkész osztotta meg gondolatait. Lapos Ildikó önkormányzati képviselő is szólt a jelenlévőkhöz. A megemlékezés a Himnusz énekléssel fejeződött be (Sipos Katalin)
***
NÖN Gútán
Gútán a nemzeti összetartozás napján, június 4-én tartották meg a Trianoni megemlékezést az I. világháborús szobornál. Mayer János, a VMK igazgatója a város önkormányzata és mellette működő Kultúra és Kulturális Örökség Bizottságának a nevében köszöntötte a résztvevőket. Az 1920-ban történt szomorú és tragikus eseményekre koszorúzással és gyertyagyújtással emlékeztek a város polgárai.
Ünnepi beszédet mondott Gőgh Mihály, az MKP képviselője, aki évekkel ezelőtt a rendezvény kezdeményezője volt. A történelmi tények összefoglalása mellett kihangsúlyozta, hogy minden eddiginél példátlanabb módon büntették, csonkították meg Magyarországot, amely ítélet előtt még a néhány nyugati politikus is értetlenül állt. (HA)
***
Komáromban fáklyás felvonulással emlékeztek
A nemzeti összetartozás napja alkalmából 1 város, 2 ország – 98 év, 98 fáklya elnevezésű rendezvénnyel közösen emlékezett Észak- és Dél-Komárom városa kettészakadásának és a trianoni békediktátum aláírásának 98. évfordulójára.
A református parókia udvarán összegyűlt megemlékezőknek Vidnyánszky Attila, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, a Nemzeti Színház igazgatója mondott beszédet az istentiszteletet követően. A beregszászi születésű rendező, akinek szűkebb családjában van székely, kárpátaljai, felvidéki, de amerikás magyar is, éreztette hallgatóságával, hogy többszörösen is érintett Trianon által.
Trianon a határ
„Nekem Trianon a határt jelenti. Aki a határ mellett nő fel, az egy életre szorongást kap ajándékul” – fogalmazott keserűen. De ez a megalázó határ még mindig ott van kárpátaljai testvéreinknél és belátható időn belül ez nem fog változni ‒ jegyezte meg. A szombathelyi nagyszülőket csak kétévente tudták meglátogatni ‒ idézte fel emlékeit Vidnyánszky. „Hosszú ideig vágyakoztunk, hogy átköltözünk. Nem értve azt, hogy ahova születtünk, az kötelez az ottmaradásra. Mert a kő marad.”
Trianon lehetőség
Bár a szolgálat Budapestre szólította, mégis úgy gondolja, az elszakítottság egyben lehetőség is. Úgy fogalmazott, az elszakítottság kapcsán nem lehet nem gondolni Trianon okaira, a hibáinkra. Ezeket keresve el kell fogadni azt, hogy mindennek van oka és értelme. Sok dolgot már másként lát az évek múlásával ‒ tette hozzá. „Azt gondolom, nem lehet tőlünk elvenni a hegyeinket, a folyóinkat, földjeinket. Mert ha ott lakunk, oda temetjük halottainkat, az ott termesztett szőlő levét mi isszuk, a vizéből mi halászunk, a földet mi műveljük, termését mi esszük, akkor fusson bármerre a határ, azok a hegyek, földek, folyók a mieink.”
Trianon átok és istencsapás
Tovább folytatva azt mondta: átok és istencsapás Trianon. Ám Vidnyánszky mégis úgy gondolja, ez a trauma véste a magyarokba a haza eszméjét, fogalmát. „Olyan nemzet vagyunk, akik még tudjuk, hogy mi a haza. Tudjuk azt, hogy mit kell megvédeni és mit kell félteni mindenekelőtt és mindenekfelett“ ‒ fogalmazott. Az Egri csillagokat rendezve döbbent meg, hogy a 120 éve íródott regényben nem tudja a magyar, mitől kell jobban félni: a keresztény némettől, vagy a muzulmán pogánytól. Gárdonyi Buda elfoglalását is részletesen leírja a műben: a janicsárok úgy nézelődnek, mint a turisták ‒ idézte fel a rendező. „Egyre többen, majd nagyon sokan lesznek. Végül kürtszóra előkapják kardjaikat, a keresztény oltárokat szétverik, és lekerülnek a harangok a templomtornyokból. Ezt mi már megéltük egyszer” ‒ figyelmeztetett.
Magyarságunk állandó felvállalását adta Trianon
Vidnyánszky Attila beszédében hangsúlyozta, a trianoni határok állandóan szembesítenek bennünket magyarságunkkal. „Az állandó felvállalását magyarságunknak adta nekem Trianon, és a határon túl élő magyaroknak“ ‒ fogalmazott. A magyarságunkat pedig nap mint nap vállalni kell. „Az is vállalás, mit adunk át a gyerekünknek, mit mesélünk el neki, hova visszük el, miket mutatunk meg neki” ‒ összegezte.
Ébresztői vagyunk Európának
A Nemzeti Színház igazgatója szerint a magyarok azok, akik most kongatják a harangot, és tisztábban látják, honnan is jön a veszély és mire kell vigyáznunk ahhoz, hogy megmaradjunk. „Ilyen értelemben kiválasztott nép vagyunk. Az a dolgunk, hogy a világ felé is képviseljük ‒ nem méretarányosan, de sokkal bátrabban ezeket az elveket, eszméket, a hitünket. Megmaradásunk szorosan összefügg hitünk megmaradásával. A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen“ ‒ fejezte be ünnepi gondolatait Vidnyánszky Attila, aki ezt követően a hagyományoknak megfelelően követ helyezett el a komáromi Trianon-emlékműnél.
A látás- és mozgássérült tiszavasvári kisfiú, Kóti János énekével kezdődő megemlékezésen fellépett Korpás Réka, és a szervezők nevében Feszty Zsolt köszöntötte a jelenlévőket. Az ünnepi beszéd után a megemlékező közönség égő fáklyákkal átsétált a trianoni határon, ahol a városrészek összetartozását jelképező Turul-emlékműnél koszorúztak. Beszédet mondott Tóth Tibor, Jászai Mari-díjas színművész, a Komáromi Jókai Színház igazgatója.
A rendezvény szervezői voltak: Endresz Csoport; T(e).Ü.(gyed) KÖR Polgári Társulás; Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás; Komáromi Erődök Barátainak Egyesülete (KEBEL); Vitézi Rend; Tolma Baranta Csapat; Kárpátia Sport Polgári Társulás; Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesülete; valamint a Szent György Lovagrend. (Szalai Erika)
***
Dunaszerdahely: Csak az nem lesz soha a miénk, amiről mi magunk lemondunk
A Pázmanuem Társulás és a Magyar Megmaradásért Polgári Társulás szervezésében került sor június 4-én, hétfőn 19 órai kezdettel a trianoni békediktátum 98. évfordulója alkalmából szervezett, gyertyagyújtással egybekötött megemlékezésre.
A rendezvényen Karaffa Attila köszöntötte a jelenlévőket Dunaszerdahely város emléknapja alkalmából. „Ez a mai nap gyásznap, de gondoljunk arra is, hogy a jövőt kell építenünk” ‒ mondta mindnyájunkat tettre és cselekedetre ösztönözve.
A megemlékezésen beszédet mondott Fehér István, a komáromi Selye János Gimnázium tanára. Hangsúlyozta, otthonról haza jött, Felvidék számára a szülőföld és otthon van mindenütt a Kárpátok koszorúiban. Kijelentette, a magyar nép tervez és belenyugodni sosem fog, hogy ezen változtatni nem lehet, mert csupán a sajátját akarja visszakövetelni. Az igazságtalanságba belenyugodni nem lehet, erősítette meg, s ennek kapcsán megemlítette Koszovót és a Krím-félszigeten történő népszavazást. Ez a nap a történelemben egy gyalázatos diktátum napja és nem ünnep, hiszen a nemzet leggyászosabb tragédiájára emlékezünk. Az Európai Unió pedig számunkra, magyarok számára nem jelent támaszt.
Egyházmegyei kórustalálkozó és koszorúzás Léván
Léván június 3-án, vasárnap délután tartották meg a nemzeti összetartozás napi megemlékezést. Az alkalmat a Barsi Református Egyházmegye Kórustalálkozója tette emlékezetessé. A megemlékezés a református templomban rövid igeszolgálattal kezdődött, s a gyülekezeti kórusok fellépésével folytatódott.
A Reménység Szigete udvarán a lévai magyar szervezetek és intézmények képviselői megkoszorúzták, illetve nemzeti színű szalagokkal díszítették gróf Esterházy János emléktábláját.
Az alkalom után szeretetvendégségre került sor a Czeglédi Péter Református Gimnázium kollégiuma épületében a Lévai Református Egyházközség, illetve a Barsi Református Egyházmegye jóvoltából. (WJ)
***
Megemlékezés Nánán
Nánán 2010-ben a Csemadok alapszervezete emlékkövet állított a főutca mellett lévő emlékparkba, ahol ma már a történelem jeles eseményeinek emlékjelei láthatók.
A Csemadoknak nem volt rá anyagi fedezete, hogy egy nagyobb emlékművet állítson, ezért úgy döntöttek, hogy az ott lévő kőtömböt (mert a kő marad…) formálják, teszik „emlékezetessé“ a magyarság legtragikusabb történelmi mementójaként.
Mivel a kőtömb szilárdsága miatt nehezen volt faragható, formálható, így Győrfi Lajos püspökladányi szobrász (a párkányi Sobieski-szobor alkotója) a kő talpra állításakor az egykori Nagy-Magyarország formát adta neki, s erre alkotott egy kettétört csiszolt márványkeresztet. Az emlékjel hátsó falán egy kis tábla hirdeti, hogy mikor, ki és milyen alkalomból állíttatta.
Az első megemlékezés alkalmával csak a Csemadok vezetősége jött össze, hogy gyertyafénynél, imával emlékezzen június 4-én.
Ám 2011 óta minden évben egyre többen jönnek el, nemcsak helyből, hanem Párkányból és Esztergomból is, hogy jelezzék: „Nem feledjük a múltat, s bízunk a jövőben“. Idén a Csemadok, a helyi MKP, a LIMES-ANAVUM Regionális Társulás és a Szülőföldért PT szervezésében került sor a megemlékezésre.
Az ünnepi szónok Popély Gyula történész volt, de szerepelt kisiskolás, érettségizett diák, a helyi éneklőcsoport, Dorna Mónika tanítónő, Pálmai József Dömösről és Vecserka Péter tárogatós Párkányból.
Popély Gyula történész idézve a múltat, reményt keltően szólt a jelenről, jövőről: „Komoly előrelépésnek tarjuk, hogy a Magyar Országgyűlés 2010. május 31-én megszavazta a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslatot, amely ellen csak az MSZP képviselői voksoltak. A törvényt az államfő június 2-án írta alá, mely ezt követően a trianoni békediktátum aláírásának 90. évfordulóján, 2010. június 4-én jelent meg a Magyar Közlönyben mint a 2010. évi XLV. számú törvény. E törvény megszavazásával a nemzet törvényhozása ‒ az MSZP képviselőinek kivételével ‒ őszintén szembe kívánt nézni Trianonnal és annak következményeivel. Nem vitás, hogy ez egy célirányos és megfontolt lépés volt egy pozitív nemzetstratégia megvalósítása felé, de mi nem elégedhetünk meg csupán ennyivel. Nekünk végig kell mennünk az úton, és nem állhatunk meg az első vagy a második lépés megtétele után. A magyar politikai elitnek, de a nemzet összességének is állandóan tanújeleit kell, kellene adnia, hogy bízunk önmagunkban, és nem vagyunk egy megfélemlített szolganép, és nem tanultunk meg kicsik lenni. Ha ennek jegyében éljük nemzeti életünket, akkor a XXI. században tettre kész cselekvőképességünk birtokában újból mi lehetünk a Kárpát-hazában lévő új viszonyrendszerek kezdeményezői és irányítói, valamennyi itt élő nép javára és hasznára. Jól jegyezzük meg a költő Zrínyi Miklós által hirdetett igazságot: Mi magyarok egyetlen más nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!” ‒ zárta szavait.
A megemlékezésen jelen voltak az MKP megyei képviselői, nevezetesen Farkas Iván, Bolya Szabolcs és Molnár Dezső polgármester, valamint a helyi iskola pedagógusai is.
Június 4-én egri diákok érkeztek a párkányi szaktanintézetbe, s mivel sem a városban, sem a környéken nincs trianoni emlékmű, így hétfőn a nánai emlékműnél tették tiszteletüket, koszorúikkal emlékeztek a 98 évvel ezelőtti eseményre. Itt a helyi kisiskola tanulói műsorral fogadták őket, a Csemadok nevében Morvai Barbara szavalt, Molnár Dezső pedig a község képviseletében köszöntötte őket. (Dániel Erzsébet)
***
Rendhagyó történelemóra a határon, a nemzeti összetartozás napja jegyében
A sátoraljaújhelyi határátkelő magyar oldalán lévő trianoni határkőnél rendhagyó történelemórát tartottak a nemzeti összetartozás napja jegyében. A június 4-én délelőtt megvalósult rendezvényt Sátoraljaújhely önkormányzata, és a Zempléni Fiatalok Határok Nélküli Együttműködéséért Egyesület szervezte. Már hagyománynak számít, hogy a sátoraljaújhelyi és felvidéki magyarok minden évben ezen a helyszínen is közösen emlékeznek meg egy rendhagyó történelemóra keretében a trianoni tragédiáról.
Emlékbeszédet Kalinák Norbert, a Bodrogszerdahelyi Alapiskola történelemtanára mondott. A rendezvény az iskola tanulóinak műsorával vette kezdetét. Az iskola kórusa zenés-táncos emlékműsorral tette meghitté az emlékezést.
A rendezvényen megjelentek Sátoraljaújhely város tisztségviselői, a helyi oktatási intézmények diákjai és pedagógusai, valamint a határon túlról érkező emlékezők, és a Bodrogszerdahelyi Alapiskola diákjai, valamint pedagógusai.
Kalinák Norbert tartalmas emlékbeszédében a következőket foglalta össze: „Trianon. A szó, amely minden magyar emberben feltépi a múlt sebeit. A békediktátum léte és továbbélése a mementója az európai demokráciadeficitnek. Ez a történelmi esemény nem csak a XX. század egyik mozaikdarabkája. Számos előzménye és máig ható következménye van. Egy példátlanul kegyetlen világháború egyik terméke, amely elvetette a magvait egy még nagyobb világégésnek. A Trianonhoz vezető okok számosak. Sokáig csak Magyarországot okolták a veszteségekért, amely tipikus áldozathibáztatás, csak országnyi léptékben. Szerepe volt a hagyományos nyugati Habsburg-ellenességnek, a magyarellenes angolszász és román propagandának, az antant politikai elitje Kárpát-medencét megosztó hatalmi törekvéseinek és a kisantant országai területi követeléseinek. A veszteséget megalapozta Károlyi Mihály inkompetens bolsevik kormánya, amely nyíltan nemzetellenes politikát folytatott. A következmények ismertek. Az elvesztett világháborút nem Magyarország robbantotta ki, de Magyarország lett a legnagyobb vesztese, hiszen példátlan módon a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, lakosságának több mint a felét, hadseregét 35 ezer főben határozták meg a győztes hatalmak, korszerű nehézfegyverzet nélkül. A Magyar Királyságot feldarabolták, de a nemzet él, mert a víz szalad, de a kő marad!”
Az iskolások papírcsónakokat és nemzeti színű szalagot hoztak magukkal, hogy szimbolikusan hajózhatóvá tegyék a Ronyvát, a nemzeti színű szalagot pedig a hídon helyezzék el. A Ronyva, mint „határfolyó“ egy várost választott szét 1920-ban. Így lett két település Sátoraljaújhely, és a szlovák (egykori csehszlovák) oldalon Slovenské Nové Mesto (Újhely).
Az emlékezés keretében a papírhajókkal arra a legendára utalnak, miszerint azért húzták meg 1920-ban ezen a helyen a magyar-szlovák határt, mert a Ronyva-patakot hajózható határfolyónak nyilvánították.
A nemzeti összetartozás napjának szimbólumaként vízre bocsátott papírcsónakok és nemzeti színű szalagok a magyarság együvé tartozásának üzenetét kívánják közvetíteni. A közös emlékezés minden bizonnyal hozzájárul a nemzeti identitástudat erősítéséhez. (Tökölyi Angéla)
***
Kövér László és Semjén Zsolt kezdeményezésére a nemzeti összetartozás napját a magyar Országgyűlés 2010-ben fogadta el emléknapként. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
