Kiss Róbert vikárius, Urbančok Ľubomír diakónus és Bíró András ministráns (Fotó: Zilizi Kristóf)

Június 12-én, a hónap második keddjén immár hagyományosan szemeszterzáró magyar misére, hálaadásra, előadásra és baráti összejövetelre került sor a nagyszombati Fő utcai Szent Ilona-templomban, illetve templomkertben.

A görögkatolikusok szertartása után röviddel vette kezdetét az ebben a tanévben utoljára bemutatásra került szentmise, 2013 februárja óta kereken az ötvenedik. Főcelebránsa Kiss Róbert nagyszombati vikárius, kanonok, komáromi esperesplébános volt. Ugyancsak közreműködött a celebrálásban és szentbeszédet mondott a 2018. január 20-án a nagyszombati Keresztelő Szent János-székesegyházban, egyetemi templomban Orosch János érsek által diakónussá szentelt füleki Urbančok Ľubomír, akit most szombaton pappá szentelnek.

A szentmise résztvevői (Fotó: Zilizi Kristóf)

A zenei aláfestés ezúttal több hangszer segítségével történt: Új Sámuel és Varga Zaránd hegedűjátékával, Fodor Attila pedig szintetizátorkísérettel tette még hangzatosabbá a misét. Az énekeket Új Krisztina és Csámpai Boglárka vezették.

A diakónus hangsúlyozta, úgy kell élnünk, hogy a föld sója és a világ világossága legyünk. A hívek könyörgésében elhangzott, hogy ez alkalommal a már sikeresen levizsgázott, avagy a még megmérettetés előtt álló főiskolásokért, a jegylezárások előtt álló általános iskolásokért és középiskolás diákokért; az alsóbodoki Esterházy-zarándokhely létrehozójáért, az ott működő magán szakközépiskola alapítójáért, Paulisz Boldizsárért nehéz napjaiban a betegsége elviseléséért; Sokol emeritus érsekért, akit pontosan 30 éve szenteltek püspökké; és végül, de nem utolsósorban a diakónus- és papszentelés előtt álló papnövendékekért imádkoztak.

Horbulák Zsolt előadás közben és a figyelmes hallgatóság (Fotó: Zilizi Kristóf)

A misén megjelentek a helybéli és környező települések hívő lakosságán kívül Nagycétényből, Nyitracsehiből, Érsekújvárból, Diószegről, Vágfarkasdról, Nagymagyarról, Dercsikáról, sőt Hainburgból is.

A mise végén Róbert atya megköszönte a diakónus közreműködését, akinek ez volt utolsó diakónusi miséje és azzal a kívánsággal búcsúztatta, hogy ugyanilyen lelkesen végezze majd papi szolgálatát is.

A résztvevők legközelebb négy hónap múlva találkoznak újra, Nagyasszony havának kilencedik napján.