Az utóbbi időben ismét többször szembesültem a kétnyelvűséggel kapcsolatos problémákkal. Nekem személy szerint a legtöbb problémát a kérdés felületes kezelése és az ebből eredő gondok megoldatlansága, illetve a félresikerült félmegoldások okozzák.
Úgy tűnik, hogy a hivatali beosztásuk alapján ebből eredő feladatok megoldására hivatottak nincsenek tudatában annak a ténynek, hogy a kétnyelvűség egy olyan állapot, melyben különböző szintek vannak és ebből eredően léteznek ezeknek az igényességi szinteknek megfelelő eljárások, illetve létezik az a tény, hogy ami megfelel és alkalmazható mondjuk a konyhanyelvi, vagy hétköznapi szinten, az szakismereti szinten már a felkészületlenség, a nemtörődömség, a hanyagság és a bunkóság legbiztosabb jele.
Első „élményem” még valamikor a hetvenes évekre tehető. Egyszer úgy hozta a sors, hogy egy Galánta környéki kisvárosba vetődtem és egy találkozóra való várakozás közben unalmamat egy helyi hetilap olvasgatásával próbáltam elűzni. Eltartott egy ideig, míg rájöttem, mi az oka annak, hogy a számomra legérdekesebb sporthírek olvasásától is szinte felfordult a gyomrom. Hogy egyszerűen és érthetően fogalmazzak, azt kell mondanom, hogy a kellemetlen érzésem abból fakadt, hogy bár az olvasott szöveg szinte kizárólag magyar szavakat tartalmazott, és azok alakjai a szavak nyelvtani szabályok szerinti módosításainak szabályai szerint voltak a szövegbe beépítve, az így alkotott mondatok ennek ellenére a legkevésbé sem tűntek magyar nyelvű mondatoknak. Csak az időfeleslegemnek köszönhetően olvastam el a hetilap sportrovatában ugyanazt a híradást szlovák nyelven is.
Amikor a két hírt, illetve ugyanannak a hírnek két különböző nyelven közölt leírását összevetettem, akkor jöttem rá a magyarnak feltételezett fércmű alapvető hibájára. Történt ugyanis, hogy a nyilván szlovák nyelvű szerző által leírtakat valaki „lefordította”, vagy legalábbis ezzel a szándékkal átírta magyar nyelvre. Csupán annyi hiányossága volt az illetőnek, hogy nyelvismeretében nem jutott el arra a szintre, hogy tudatosította volna, minden nyelv alapeleme valóban az adott nyelvű szó, de sosem szavakat tartunk a gondolataink alapelemeinek, hanem sokkal inkább az ismert szavakból összeállított mondatok a gondolataink alapelemei. Sajnos a mondatoknak viszont van egy adott nyelvre jellemző szórendje, amit egy fordítónak ismernie kell, sőt még az ismeret sem elég, ezt az ismeretet alkalmazni is kell. Vannak azonos szórendű szlovák és magyar mondataink is, mint a „Dobré ráno!” azaz „Jó reggelt!” és hasonlók, de az ennél kicsit bonyolultabb szerkezetű mondatok egészen más szórend szerint épülnek fel az egyik nyelvben, mint a másikban, s ha a másik nyelv szavait az egyik nyelv szórendje szerint rakjuk össze, akkor a lefordítandó mondat helyett egy másik nyelven előadott zagyvaság kerekedik ki írószerszámunk mozgatásának eredményeképpen.
Ráadásul ezt a szórendi csemegét még fűszerezik az egyes fogalmak megnevezései, mert a legtöbb fogalomnak, főleg az ismereteinkben később keletkezett fogalmaknak a korábbiak és azok jelölésére kitalált/alkalmazott szavaink segítségével alkotunk új szakkifejezéseket.
Ezzel kapcsolatos a fizikai olimpiával összefüggésben már többször és több helyen leírt esetem, amikor a versenyfeladatok magyar tannyelvű iskolák számára kiadott füzetecskéjében a képzetlen „szakfordító” az egyszerű gépek sorába tartozó mozgócsigát a helyes magyar nyelvű megnevezése helyett szabad csigának nevezte, komoly gondot okozva ezzel, mert a fizikai feladat megoldása helyett egy nevezéktani problémával szembesítette a versenyzőket.
A felkészítő tanároknak talán nem okozott gondot helyre tenni a képzetlen fordító baklövését, viszont ez a baklövés arra mindenképpen jó és megfelelő volt, hogy rávilágítsunk arra a tényre, miszerint ha valaki a hétköznapi megnyilvánulásokban elfogadható szinten kétnyelvű (vagyis magyar nyelven a magyar szórendnek megfelelően alkot mondatokat és ugyanilyen szabály szerint jár el más általa ismert nyelvek esetében is) az még nem jelenti azt, hogy az illetőt alkalmazni és jutalmazni lehet például tudományos, vagy bármilyen szakismeretet igénylő területen való szakfordítások végzésére.
Részemről ennyit a kétnyelvűség szócikk kapcsán.
