A Vág bal partján fekvő községet 1968. július 1-jén hozták létre a szétszórt tanyavilág közigazgatási egyesítésével. Ekkor csatolták hozzá Kingyest és Agyagost. A község önkormányzata az idei, sorrendben 19. falunapi ünnepséget a település fennállásának 50. évfordulója jegyében szervezte meg.
A kétnapos rendezvény első napján került sor a Feszty Árpád emlékének szentelt ünnepségre a helyi parkban, mivel Kingyes, ahol a festő nagyon sokat tartózkodott és alkotott, Vágfüzeshez tartozik.
Kingyesen Feszty Árpád gyakran fogadta budapesti művésztársait, akik igen jól érezték magukat a varázslatos tanyavilágban. Életében fontos helynek számított Kingyes, a mocsarakkal körülvett, eldugott helyen lévő parasztházat Tündértanyának is nevezték varázslatos fekvése miatt. Feszty ide szeretett elvonulni, ha kikapcsolódásra, pihenésre, nyugalomra volt szüksége. A körkép megfestése után is heteket töltött itt. 1894-től barátai is többször meglátogatták, erről részletesen ír Gárdonyi Géza Kingyes című novellájában. Bársony István is vadászott a Levelesi-tó környékén.
A kingyesi parasztházban berendezett műteremben a barátok fel-felvéstek pár emléksort a tetőt tartó gerendákba. Ezeket ma Ópusztaszeren őrzik kegyelettel, Feszty Árpád fő művének, a Magyarok bejövetele körképnek az épületében.
Feszty egyszer kijelentette, sehová se vigyék, egyetlen hely van a világon, mely őt meggyógyíthatja, s az Kingyes. Komáromban megkereste az egyetlen fuvarost, aki ismerte az ingoványos, mocsaras réteken át az utat Martoson keresztül a kis tanyára, Kingyesre, ahová szíve-lelke vágyott. Egyenesen kiment a nádas partjára, a bükkfák alá. Leterítette pokrócát a magas, puha fűbe és lefeküdt. Bámulta a fákat, a lombokat, az eget, hallgatta Kingyes rengeteg madarát.
Gyermekkora óta sokszor volt boldog Kingyesen, de sohasem annyira, mint akkor; még talán akkor sem, amikor a nászút után idehozta feleségét, és mint a mesebeli lények, úgy éltek hetekig a kicsi nádfödeles kunyhóban. Újabb és újabb szanatóriumokat ajánlottak neki, de ő hajthatatlan volt. Mit sem törődve a bölcsek tanácsaival, Kingyest választotta. Ez volt az a hely, ahol igazán otthon érezte magát.
Az ünnepségen a község polgármestere, Ilcsík Péter köszöntötte a megjelenteket. „Évfordulót ünnepelni sokféleképpen lehet, de igazán csak egyféleképp érdemes: büszkén. Mi ezt Vágfüzesen ma nyugodtan megtehetjük. Az efféle ünnepek valódi fénye, izgalma az ünnepi pillanat varázsában rejlik. S ez a varázs nem más, mint a múlt, a jelen és a jövő találkozása. Ma, amikor Vágfüzes alapításának 50. évfordulójára emlékezünk, egy ilyen pillanat részesei lehetünk. A jubileum megünneplésén túl egy magasztos esemény részesei is lehetünk: Feszty Árpád emléktáblája leleplezésének és avatásának. E hagyományteremtő célzatú rendezvénnyel csatlakozni kívánunk a Feszty Árpád emlékét ápoló kezdeményezésekhez, melyeknek élén az ópusztaszeriek, az ógyallaiak és a martosiak állnak követendő példaként. Ez az alkalom az első lépés a vágfüzesi Feszty-kultusz megteremtéséhez, melyet – terveink szerint − egy jövőbeni állandó kiállítás létrehozása gyarapít majd. Nagy öröm mindannyiunk számára, hogy számtalan nehézséget leküzdve, sok-sok viszontagság után ma Feszty-emléktáblát avathatunk Vágfüzesen. Egy miénkhez hasonló fiatal község életében különösen nagy jelentőséggel bír egy ilyen esemény. Sok-sok munka, küzdelem és áldozat árán valósult meg mindez. Sok akadályt kellett leküzdeni, és sok ember munkája kellett mindehhez. Legyünk tehát rá büszkék, becsüljük meg, hogy a jövő nemzedékének is például szolgálhasson” – mondta a polgármester.
Ezt követően Görbe Márk budapesti művészettörténész előadása révén megismerhettük a kingyesi Feszty-tanya rejtett életét és egykori neves vendégeit is.
Majd a festőművész emléktáblájának felavatása és megszentelése következett, mely Kovács István Feszty-kutatónak, az emlékmű tervezőjének, valamint Ladislav Macejko és Slavomír Macejko szlovák származású kingyesi lokálpatriótáknak köszönhető, akik anyagilag is támogatták a megvalósítást. Az emlékművet Szénási Szilárd martosi református lelkész és Kiss Róbert kanonok, komáromi esperesplébános áldották és szentelték meg.
Az ünnepség az óvoda épületében folytatódott, ahol megnyitották a Feszty Árpád alkotásaiból összeállított vándorkiállítást. A tárlatot Kovács István, Vrábel Sándor és Görbe Márk állította össze.
A kiállítást részét képezte két reprodukció is, a „Temetés után” és a „Barsszentkereszti püspöki park” című képek, melyek a község tulajdonába kerültek, ezzel is gazdagítva a majdani Feszty Árpád-emléktermet. Ezek érdekessége, hogy az eredeti képeket az esztergomi Keresztény Múzeum őrzi, amely megengedte a reprodukciók készítését, s azok kiállítását. Továbbá látható volt a kingyesi Tündértanya méretarányos makettje is, amelyet Vrábel Sándor készített.
Az ünnepség kultúrműsorral folytatódott, amelyen a magyarországi Hosszú Marika énekes és a búcsi Felvidéki Rockszínház tagjai léptek fel.
Másnap kora reggel a kingyesi tavon horgászversenyt rendeztek, amelyen 25 elszánt horgász próbált szerencsét a hőségben. A horgászversenyt Mészáros Zalán nyerte, aki 5,7 kg halat fogott, második lett Gyenes Zoltán 5,4 kg, a harmadik pedig Bugris Adorján 5 kg zsákmánnyal. A legnagyobb halat, egy 80 cm–es amúrt Mészáros Zalán fogta.
A kispályás focitornán öt csapat: a naszvadi, ímelyi, udvardi, komáromi és vágfüzesi öregfiúk mérkőztek. A focitornát a vágfüzesi csapat nyerte, második lett Udvard, harmadik Ímely. A legjobb játékosnak az ímelyi Kovács Kamillt választották, legjobb kapus pedig Dovalovsky Dominik lett.
Amíg a szomszéd pályán rúgták a gólokat, az óvoda udvarán bemelegítettek a főzőverseny résztvevői. A benevezett 5 csapat mindegyike más-más étellel rukkolt elő, ezzel is megnehezítve a zsűri dolgát az értékelésnél. A főzőversenyt az agyagosi vadászok nyerték, aki vaddisznóhúsból készítettek pörköltet, a második helyen a Parasztkonyha csapat végzett parasztlecsóval, harmadik helyen pedig a Körmösök csapata körömpörkölttel. Közben a gyerekek szórakozásától volt hangos az óvoda udvara. Az arcfestés és a bohócműsor mellett ügyességi vetélkedők, egyéb gyermekprogramok szórakoztatták a legkisebbeket.
Kora délután a volt iskolaépületben „A község múltja és jelene” címmel fotó- és tárgykiállítás nyílt meg. A bejáratnál az agyagosi vadászok trófeakiállításában gyönyörködhettünk. A sportpályán rendőrségi, egészségügyi, tűzoltó- és kutyabemutatót tartottak. A Szent Gellért-templomban megtartott szentmise után a község polgármestere hivatalosan is megnyitotta a falunapi ünnepséget.
Ilcsík Péter köszöntőjében elmondta, nagy előny, hogy a munkában a falu vezetése, képviselő-testülete nincs magára utalva, hiszen civil szervezetek sora, lelkes lokálpatrióták és az elszármazottak egyaránt szívügyüknek tekintik a falu fejlődését.
Habardík Zsuzsanna beszédében felelevenítette Vágfüzes múltját. Területe már az ősi időkben is lakott volt, ezt bizonyítják a feltárt edénytöredékek. Agyagos első írásos említése 1386-ból származik, majd az következő 1439-ből, ahol az esztergomi káptalan birtokaként említik. Az 1075-ben említett Gég falu nevét Gegpart dűlőnév őrzi. Sziget és Kingyes nagyrészt a 19. század második felében népesült be. A századforduló körüli években végzett belvízelvezetések azonban új gazdálkodási lehetőséget nyújtottak az embereknek. Megélhetésük alapja az eke alá fogott föld lett. Ennek következtében egyre többen költöztek ki földjeik közelébe a határba. Így jöttek létre a szétszórtan álló magányos mezőgazdasági telepek, a tanyák.
Kora estétől gazdag kultúrműsor szórakoztatta a közönséget. Fellépett a helyi nyugdíjasok Fűzfa énekkara, az ímelyi Csemadok énekkara, a helyi fiatalok csoportja, az Ógyallai Művészeti Alapiskola tánccsoportja, Szvrcsek Anita és Derzsi György, a Martosi Hagyományőrző Együttes, az Oucha fúvószenekar és a Crystal mazsorettcsoport, majd a két sztárvendég, Dred és Doris.
