Felvidék-szerte kezdetüket vették az aradi vértanúk emléknapja alkalmából rendezett megemlékezések. Cikkünket folyamatosan frissítjük.
***
Az aradi vértanúkra és a komáromi vár hőseire emlékeztek Komáromban
Komáromban a Klapka téren kezdődött az aradi vértanúk és a komáromi vár hősei tiszteletére rendezett megemlékezés. A megemlékezés a Ghymesi Igricek dalával indult, majd őket követte Dráfi Mátyás, Jászia Mari-díjas színművész, aki Petőfi Sándor Az apostol című elbeszélő költeményének egy részletét adta elő.
Az emlékező közönséget Farkas Adrianna tanárnő a következő szavakkal köszöntötte: „Azért jöttek ma el, hogy emlékezzenek a hősökre, akik végigküzdötték a szabadságharc csatáit és babérkoszorú helyett bitófára, vagy enyhébb büntetésként, golyó általi halálra ítéltettek” – mondta.
Majd Katona István koreográfus-dramaturg mondta el az ünnepi beszédét, amelyben felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon több mint 300 évig nemtelen ember fegyvert nem foghatott, ha ezt mégis megtette, akár halálos büntetéssel is felelhetett a tetteiért. Az 1848-as szabadságharc során minden megváltozott. Kossuth Lajos azt üzente: elfogyott a regimentje, és megtörtént a jobbágyfelszabadítás.
Katona István gyönyörű allegóriának nevezte a következő gondolatot: „Jézus a Golgotára meghalni ment értünk, ez a 13 ember és Batthyány gróf meg kellett, hogy haljon azért, hogy mi jobb sorsra jussunk”. Ünnepi beszédét a következő gondolattal zárta: „Egyszer a tanítványok megkérdezték Konfuciuszt, mester, meddig kell még nekünk várnunk, hogy jobb legyen. A mester körbenézett és szólt, fiaim, még nagyon sokáig, hogyha csak vártok”.
A megemlékezés következő részében, az ünnepi szónoklatot követően a város elöljárói, a politikai és civil szervezetek és az oktatási intézmények képviselői elhelyezték a hála koszorúit Klapka György tábornok szobránál. A megemlékezés első része a nemzeti himnusz közös eléneklésével zárult.
Ezt követően közösen az Anglia parkba, az aradi vértanúk emlékoszlopához vonultak a megemlékezők.
Az ünnepi megemlékezés második felét Bajcsy Tündének, a Selye János Gimnázium diákjának éneke nyitotta, majd Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke mondta el ünnepi beszédét. Többek között feltette a kérdést, vajon gondolunk-e arra, hogy az aradi tizenhármak utódjaiként milyen lelkiismerettel nézhetünk tükörbe és a jövőbe? Hozunk-e áldozatot, mutatunk-e példát fiataljainknak, teszünk-e eleget a mai kor kérdéseinek megválaszolásában, megoldásában?
Továbbá felhívta a figyelmet a döbbenetes kárpátaljai történésekre, melyek a magyar nyelv és az ottani magyar közösség ellen irányulnak. Keszegh Margit szerint „tudatosítanunk kell, hogy nagyon sok a tennivaló. Feladatunk van itt, Komáromban és a Kárpát-medence minden országában, ahol magyarok élnek. Meg kell mutatnunk, hogy van bennünk elkötelezettség, összetartás. Erős hittel, történelmi múltunkba, mint egy erős gyökérbe kapaszkodva, azon kell munkálkodni, hogy egymást segítve tegyük a dolgunkat és kitartsunk.”
Ezt követően Wass Albert Üzenet haza című versét hallhattuk Oláh Kálmán Pro Urbe díjas tanár előadásában. Az ünnepi megemlékezés a mártír hősök emlékoszlopának a koszorúzásával, majd a Szózat közös eléneklésével végződött. (Kiss Márton)
***
Lekenyén is megemlékeztek a hősökről
Lekenye községben „Kultúránk és történelmünk” címmel szerveztek megemlékezéssel és könyvbemutatóval egybekötött kiállításmegnyitót a Csemadok alapszervezetének újraalakulását bemutatva.
A kiállítás megnyitójának azért választották október 6-át, hogy a községben is megemlékezési ünnepséget szervezzenek az aradi vértanúk tiszteletére. A megemlékezés keretében Veszelovszky Erik szavalata hangzott el és felléptek a Kecsői Hagyományőrzők. A történelmi visszatekintés és az ünnepi gondolatok Nt. Szaszák Malvina előadásában hangzottak el, aki felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a szabadságért folytatott harcot nem önmagukért és nem egyedül vívták, hanem másokkal, s elsősorban Istenben bízva az elítéltek. „Isten áldjon meg bennünket, emlékezésünket, és kérem azt, hogy ne csak emlékezés legyen, hanem az ő nyomdokaikban mi is tudjuk folytatni mindazt, amit ők elkezdtek” – zárta megemlékező beszédét Nt. Szaszák Malvina.
A történelmi visszatekintést követően rövid részlet hangzott el Damjanich gyóntatópapjának naplójából, majd mécseseket gyújtva egyperces néma csönddel adóztak a hősök emlékének.
A rendezvény következő részében Kozsár Miklós „Nyitnikék” című könyvének a bemutatójára került sor, végezetül pedig a Csemadok Lekenyei Alapszervezetének tizenöt éves tevékenységét bemutató kiállítás megnyitójára. A délután családias hangulatban, kellemes találkozásokkal és kötetlen beszélgetésekkel zárult. (Beke Beáta)
***
Mindenkit megérint az aradi 13 üzenete
Gútán, a Szent Rozália park kápolnája mellett emlékeztek meg az aradi hősökről.
A megemlékezésen Madarász Róbert, a Magyar Közösség Pártja képviselőcsoportjának tagja osztotta meg a jelenlévőkkel gondolatait: „Az aradi vértanúk gyásznapja van ma. Egy megemlékezés, egy alkalom, mellyel (bevallom) gyermekkoromban nem tudtam mit kezdeni. Az ifjú szívhez közelebb áll március 15-e pezsgése, augusztus 20-a magasztos komolysága, vagy október 23-a világrendmozdító ereje. Ez a nap azonban az elmúlásról, a dicstelen halálról szól – gondoltam akkor –, s nem rajongtam érte. Idővel azonban engem is megérintett az aradi tizenhárom üzenete” – mondta.
Az ünnepi beszédet követően a jelenlévő megemlékezők főhajtással helyezték el a tisztelet és emlékezés gyertyáit és közösen énekelték a Himnuszt. (ET)
***
A magyar szabadságvágy örök és eltiporhatatlan
Nyárasdon szentmisével és koszorúzással emlékeztek meg az aradiakról október 6-án a község temetőjében a Honvéd-emlékműnél. A szentmisét Bíró Sándor plébános celebrálta. Ezt követően az emlékezők a temetőben dr. Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének ünnepi beszédét hallhatták.
Kövér László elmondta, a magyar szabadságvágy örök és eltiporhatatlan. „Az emlékezés felemeli lelkünket, ezért is kell, hogy minden évben megemlékezzünk róla” – mondta.
A magyarság elleni fegyveres harcot 1849. október 6. után felváltotta a magyarság ellen folytatott kultúrharc, amelyet az idegen politikai önkény kísért és segített, és tapasztalható napjainkban is – tette hozzá Kövér László.
Kifejtette, ebben a kultúrharcban legelőször azt támadták meg, ami szellemi kovásza volt az 1848-as forradalomnak: a magyar nyelvet és annak gyökereit. Hozzátette: a magyarság elleni tudatos kultúrharc változó eszközökkel és módszerekkel végig zajlott a 20. században és tapasztalható napjainkban is.
Kövér László szerint mindig azokat támadják, akik a magyarság öntudatát akarják erősíteni, akik meg akarnak maradni keresztényeknek, magyaroknak, férfiaknak és nőknek és egy olyan Magyarországot akarnak, amely magyar ország marad, olyan Európát akarnak, amely az európai embereké marad az eljövendő nemzedékek számára is.
Az Országgyűlés elnöke szerint az aradi vértanúk kivégzése utáni megtorlással a magyarságot szerették volna megfosztani nemzeti büszkeségétől, mert akit alattvalónak szánnak, annak nem öntudatosnak kell lennie, hanem bűntudattal és identitászavarral kell küszködnie.
Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja országos elnöke beszédében azt hangsúlyozta, hogy ma nemzeti gyásznapot tartunk, de ez a nap inkább ünnepnapnak számít. A magyarság dereka megroppant, megtört a térde, de el nem fogyott, mert itt vagyunk és megmaradtunk. A hős férfiak itt élnek köztünk. A hitet a nemzetben az édesanyák viszik tovább, mivel a férfiak vértanúk lettek. Van folytatás, dolgunk van a világon. Rájár a rúd a magyarságunkra, de nem vesztünk el, mert feladatunk van. Szívünkben él a szeretet, mert az anyaország nem engedte el a kezünket – mondta Menyhárt.
Bacsó László polgármester köszönettel illette azt a törődést, amire mi, magyarok számíthatunk a Felvidéken. „A nemzetért keményen dolgozunk együtt, és az erősödő Magyarország ebben támogatja a külhoni magyarságot” – szögezte le.
A megemlékezés rövid műsorral zárult, majd koszorúzással tisztelegtek a harcok hősei előtt. (Bölcskei Tímea)
***
Emlékezni kötelességünk
1849 óta október 6. a magyar nemzet gyásznapja, és az is marad, amíg a nemzet él. Nem feledhető az a szégyenteljes tett, hogy bitófán vagy golyóáltali halállal végeztek a magyar szabadságharc 13 hős tábornokával és előttük majd utánuk még számtalan honvéddel és civillel.
Pozsonyban, a Kecske-kapui evangélikus temetőben zajlik évek óta a megemlékezés, mert itt, a családi sírboltban nyugszik báró Jeszenák János és a szabadságharc másik mártírjának, Rázga Pálnak ugyancsak itt van a sírja.
Az idei esemény hivatalos meghívottjai és a pozsonyi emlékezők bensőséges ünnepség keretében idézték fel a mártírok sorsát. Az ünnepség szónoka Pröhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője volt, aki beszédét személyes elemmel kezdte, elmondta, hogy különös érzésekkel jön Pozsonyba, ugyanis családja innen származik és dédapja szintén ebben a temetőben nyugszik. Majd Jeszenák János tiszteletet érdemlő életét idézte fel, hiszen az uralkodóhű családban született Nyitra megyei főispán felismerve a szabadságharc értelmét, a forradalom mellé állt és életét adta azért az ügyért, amit mindenekfelett állónak tartott – a szabadságért, a nemzetért, a hazáért. Ezt példázza, hogy amikor menekülhetett volna, életét menthette volna, akkor sem tagadta meg önmagát, azt mondta: nem bírok megválni hazám földjétől, akármi is történjék velem.
Jeszenák mindig a haladás híve volt, már az 1800-as évek elején a minőségi oktatást szorgalmazta, ezért alapított és működtetett saját pénzén evangélikus iskolát. Legfőbb erényei pedig a tisztesség, a lelkiismeretesség voltak, munkájában, életében egyaránt. Halála óráján is azt hangoztatta, hogy amit tett, nem bánta meg, gyerekeinek is azt hagyta örökül, hogy őrizzék meg lelkük nyugalmát.
Jeszenák János példakép lehet ma is életével, munkásságával, mártíromságával, ezért kell rá emlékezni és soha nem feledni. A vértanúra és a pozsonyi emlékezőkre Fabiny Tamás magyarországi evangélikus elnök-püspök mondott áldást, kérve mindenkit, hogy a széthúzás helyett az összefogás legyen életünk vezérfonala.
Jeszenák János végső nyughelyén koszorút helyezett el Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Pozsony Magyar Intézet nevében Molnár Imre és Vida Csaba, a Magyar Közösség Pártja nevében Menyhárt József, a Pozsonyi Casinó képviseletében Gémesi Irén, a Ligetfalusi Polgári Társulás képviseletében Dunajszky Géza, a Csemadok Országos Elnöksége és Pozsonyi Választmánya nevében Bárdos Gyula, Görföl Jenő, Jégh Izabella, a Pozsonyi Duna utcai Iskola képviselői, Pfundtner Edit az igazságügyi minisztérium államtitkára. A Szövetség a Közös Célokért Társulás koszorúját Duray Miklós elnök és Hideghéthy Andrea megbízott ügyvivő helyezte el. Majd Neszméri Tünde, a rendezvény moderátora felolvasta valamennyi pozsonyi származású vagy Pozsonyhoz kötődő, a szabadságharcban résztvevő és kivégzett hős nevét, Molnár László pedig elszavalta Gágyor Péter Imre Arad című versét.
Ezután a résztvevők Rázga Pál evangélikus lelkész sírjához vonultak, ahol a püspök úr ugyancsak áldást mondott, és az intézmények, valamint társulások képviselői az emlékezés koszorúival és néma főhajtással tisztelegtek a vértanú lelkész emléke előtt. Fájó pont volt a pozsonyi magyarság számára, hogy Rázga Pál özvegyének, aki férje kivégzése után sanyarú sorsra, teljes létbizonytalanságba jutott, sírja lassan az enyészeté lesz.
A Pozsonyi Casinó néhány tagja összefogásának, a közadakozásból összejött pénznek és a Magyarországi Evangélikus Egyház nagylelkű támogatásának köszönhetően sikerült a sírt és a síremléket rendbetenni, felújítani, most pedig a püspök úr áldásával felszentelni. A pozsonyi megemlékezés a Himnusz eléneklésével ért véget. (Benyák Mária)
***
Arad szimbólum lett
Boldogfán a hősök szobránál emlékeztek az Aradon kivégzett vértanúkra. A Szenczi Molnár Albert Napok keretén belül megtartott megemlékezés a templom előtti téren vette kezdetét, ahol Szabó Erika beszédében elmondta: a magyar történelem egyik legismertebb gyásznapja október 6-a.
„Az augusztus 13-i világosi kapitulációnál is jobban emlékezünk Aradra, mert e város szimbólum lett, a hősi küzdelem utáni megtorlás jelképe. Ma nem annyira a harag, mint a dac és mindenekfelett a mártíroknak kijáró tisztelet kifejezője. Haláluk szimbóluma annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak, amelyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlensége megteremtéséért, a társadalmi haladásért. Emléke nem lesújt, vagy megfélemlít, hanem bátorít, ösztönöz” – mondta Szabó Erika.
A hősi halottak szobrának megkoszorúzása után Derzsi György énekelt, majd a megemlékezés után a helyi katolikus templomban Derzsi György és Medveczky Szabolcs Töltsd meg szívem fényeddel címmel adtak koncertet. A hangversenyen szimbolikusan tizenhárom dal hangzott el, köztük számos magyarságtudatot erősítő dallam is. A koncert végén a művészek és a közönség együtt énekelte el a Boldogasszony anyánk kezdetű imánkat. (NT)
***
„Magyarnak lenni nem csak vér és nyelvtudás”
Bősön folytatódott a felvidéki megemlékezések sorozata október 6-án, ahol Fenes Iván polgármester az aradi vértanúkra emlékezve, történelmi eseményeket felelevenítve beszélt a tizenhárom Aradon túli vesztőhelyről, a lakosokat érintő kijárási tilalomról és magáról a magyar veszteségről.
Október hatodikán sorban gyúlnak a fények és nem csak a mécseseken, hanem a szívekben is, Felvidék így emlékezik a hősi halottakra, és egyben a nemzeti gyásznapra. Az aradi vértanúk története egy valódi Kárpát-medencei passió. Világosnál a magyar főtisztek letették ugyan a fegyvert, de a muszka cártól reméltek oltalmat.
„Magyarnak lenni nem csak vér és nyelvtudás. A magyar nemzeti egzisztencia spirituális, szinte ezoterikus szubjektum. Megszállja, és megnemesíti az embert. Erről tanúskodik a tizenhárom aradi tábornok sorsa is, akik közt németek, örmények, osztrákok és szerbek egyaránt voltak. Mégis mind egyetlen ügy miatt vállalták a rájuk mért sorsot: ez pedig a magyar szabadság volt!” – fűzte hozzá a polgármester.
Hogy mi az aradi vértanúk öröksége napjainkra, azt látjuk, érezzük, ünnepeljük.
Ha azonban példájukat személyes életünkre alkalmaznánk, talán ezt a tanulságot vonhatnánk le: aki békében és jólétben sokat vállal, annak számolnia kell azzal is, hogy harcban és nyomorban nagyobb felelősséget is vesz a nyakába – s ennek formája akár kötél is lehet! – mondta. (BT)
***
„A mindenkori hatalom gyakorlóinak semmi sem elég drága”
Léván az aradi vértanúkra és a nemzeti gyásznapra október 6-án a hősök emlékművénél, a temetőben emlékeztek. Ünnepi beszédet Őry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke mondott.
Ez a nap nem csupán egy gyásznap. Október 6-a egy olyan eseménysorozat lezárását jelentette, melynek eszméi a későbbiekben valósultak meg és teljesedtek ki. A forradalmat és szabadságharcot bár fizikai mivoltában – mint tudjuk – az osztrák és orosz seregek leverték, a hitet és az igaz eszmét azonban nem tudták sem a golyók, sem a kötelek megállítani – mondta Őry Péter. Hozzátette, az egyenlőség, a közös teherviselés, a nemzeti bank, a politikai jogok kiterjesztése mind-mind olyan eszmék, melyek magjait pont a forradalom vetette el.
Felmerülhet a kérdés, hogy milyen üzeneteket hordozhat az aradi vértanúk emléke a mai kor emberének. Látjuk, érezzük: a történelem során számtalanszor kellett a közép-európai népeknek – így a magyaroknak is – az aktuális politikai, hatalmi központokkal szembe szállniuk.
Aradnak, és a szabadságharcnak van egy másik történelmi tanulsága is. Magyarország függetlenedésének folyamatában az első lépésnek az 1848-as, modern – polgári alkotmány elfogadását tekinthetjük. Kossuthék a békés együttélés hívei voltak, nem mások ellen fogalmazták meg önmagukat, hanem együtt akarták a népek szabadságát biztosítani.
Ma már történelmi tényként kezeljük azt, hogy a forradalom és a szabadságharc meghozta az eszme győzelmét.
„Tanulságos a mai kor emberének is, hogy a mindenkori hatalom gyakorlóinak semmi sem elég drága, még az sem, ha hosszútávon önmaga ellen dolgozik. Ma különösen aktuális az 1848-49-es történelmi hagyaték: mert térségünkben a mai kor embere sem követhet más eszmét, mint azt, amiért Aradon hőseink a halálba mentek” – tette hozzá Őry. (BT)
***
„Az aradi vértanúk fényesen ragyogó példaképet adtak”
Rimaszombatban a Csemadok alapszervezete rendezésében a köztemetőben felállított kopjafánál emlékeztek október 6-án három órakor. Szavalattal a diákok, énekekkel pedig Arany Niki örvendeztette meg a résztvevőket. Díszőrséget a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat tagjai és az öregcserkészek álltak. A műsort Mács Zoltán vezette.
„Emlékezünk, hogy fejet hajtsunk hőseink előtt, s emlékezünk, hogy erőt meríthessünk bátor helytállásukból” – mondta a rimaszombati koszorúzáson Sebők Valéria, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának a tagja.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legfontosabb, és mindenki által talán legismertebb eseménye kapcsán kifejtette, hogy a miniszterelnök és a tizenhárom, Aradon fogva tartott tiszt kivégzését Haynau szándékosan október 6-ra, a bécsi forradalom és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának évfordulójára időzítette, amivel egyértelművé tette, hogy az eljárások célja a bosszú és nem az igazságszolgáltatás volt.
Felhívta a figyelmet, hogy az aradi vértanúk sora sokkal hosszabb, s megemlített párat. A hóhérok nemcsak Aradon dolgoztak, Pesten, Pozsonyban, Kőszegen is hazafiak vére folyt 1849 véres őszén. Pesten több mint harminc embert végeztek ki 1848-50 között, ugyanebben az időszakban Pozsonyban tizenkettő, Kőszegen pedig nyolc mártírja volt a magyar küzdelemnek.
„S rengeteg a névtelen hős is, akinek a bujdosás vagy az osztrák hadseregbe való kényszerű besorozás jutott osztályrészül. Mindegyikük egyformán megérdemli a tiszteletet. Az aradi vértanúk fényesen ragyogó példaképet adtak az utókornak. A bátorság, a hűség, a hazaszeretet és a mérhetetlen szabadságvágy példaképét. Emléküket a jövőbe vetett hittel őrizzük, és múltbeli nagyjaink példájából erőt merítve munkálkodjunk, hogy sikeres magyar közösséggé váljunk szülőföldünkön” – zárta gondolatait Sebők Valéria. (HE)
***
A helyi hősöket is keresni kell
Nemesradnóton október 6-án délelőtt a frissen alakult Csemadok alapszervezet hívta az emlékezni vágyókat. Az aradi vértanúk tiszteletére rendezett összejövetel előtt előbb az MKP nemesradnóti képviselőjelöltjei üléseztek, s alkották meg a programjukat a közelgő önkormányzati választásokra, majd a Csemadok vezetősége ült össze, és választotta meg elnökét Dobos Ilona személyében.
„Munka és feladat vár ránk. Akár a tábornok példájából is meríthetünk erőt, s elszántnak kell lennünk, s egymást kell támogatnunk” – mondta beszédében Pósa Dénes, az MKP Nemesradnóti Helyi Szervezetének az elnöke. Kifejtette, továbbra is azon dolgoznak, hogy megtegyenek mindent annak érdekében, hogy a falu fejlődjön, hogy meg tudják őrizni magyarságukat.
Felidézte, hogy amellett, hogy fejet hajtunk a vértanúk emléke előtt, fontos megemlékezni a helyi hősökről is. Mint mondta, az egyházi anyakönyvet lapozva bukkant rá Varga Mihály nevére, aki 1914-ben hunyt el, s a lelkész bejegyzése szerint 1848-as honvéd volt. Érdekesség, hogy Varga Antal temette el. „Feladatunk, hogy őróla is megemlékezzünk” – szögezte le Pósa Dénes.
A Csemadok Nemesradnóti Alapszervezetének vezetősége úgy határozott, hogy jövőre, az aradi vértanúk emléknapjának 170. évfordulójára emlékoszlopot állít a községben. A szervezet munkáját a Szövetség a Közös Célokért Rimaszombati Területi Irodája is segíti. (HE)
***
Nemzeti gyásznap – megemlékezés Dunaszerdahelyen
Dunaszerdahely önkormányzata szervezésében október 5-én került sor a nemzeti gyásznap alkalmából rendezett megemlékezésre az 1848-49-es emlékműnél. Az összejövetelen nemcsak az aradi vértanúkról emlékeztek meg, hanem minden magyarról és a magyarság veszteségéről.
Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere köszöntőjében a történelmi tények feltárása után elmondta, az egész magyar nemzet gyászol. Az aradi vértanúkról ma már nemcsak az iskolákban, hanem a köztereken is megemlékeznek.
„Erkölcsi kötelességünk leróni kegyeletünket és megemlékezni az aradi vértanúkról” – fűzte hozzá a polgármester.
Csáky Pál EP-képviselő ünnepi beszédében a magyarság veszteségét hangsúlyozta. Mint mondta, a múltbeli eseményekről lehet és szabad, de a hűségről csak azok tudnának beszélni, akik ma már nem élnek. A magyarok letették a fegyvert. Emelt fővel adták meg magukat, s méltósággal vállalták a sorsukat. Elemi érdekünk, hogy magyarnak maradjunk a szülőföldünkön, s ezáltal megfeleljünk a kihívásnak. Nemcsak a magyar történelem eseményei, hanem a folytonosság is kell, hogy vezéreljen minket, hogy elkötelezetten megmaradjunk magyarnak.
„Okunk van a nemzeti gyásznapra, de ez a nap a helytállás nemzeti ünnepe, hiszen a magyar történet nem ért véget”
– hangsúlyozta a képviselő.
Ezt követően az önkormányzat, a városi intézmények, politikai és a civil szervezetek képviselői helyezték el a gyász és emlékezés koszorúit az 1948-49-es emlékműnél.
A megemlékezés a himnusz eléneklésével és Vadkerti Imre zenés előadásával zárult. (Bölcskei Tímea)
***
Megemlékezés Nánán
Nánán a templom előtti Minden Magyar Hős Keresztjénél emlékeztek a Csemadok, a helyi kisiskola diákjai, pedagógusai, az MKP, a nyugdíjas klub éneklő csoportja és a polgármester az aradi vértanúk kivégzésének 169. évfordulóján.
Dorna Mónika tanítónő, a kisiskolások versei és énekei után Popély Gyula történész mondta el gondolatait a nemzet hőseiről. Kiemelte a hősök hűségét a hazához, nemzethez, hitükhöz mindannak ellenére, hogy az aradi vértanúk között több nem magyar nemzetiségű volt. Érdekes epizódokat mondott el életük utolsó óráiról, arról az emberi magatartásról, melyek még ma is, s főleg ma – példaértékűek lehetnek számunkra.
Magyarságunkat, csak erős akarattal, kitartással, kiállással tarthatjuk meg. S idézte Orbán Viktor nemrég elhangzott kijelentését, hogy az a magyar, akinek unokája is magyar.
A megemlékezés koszorúzással, imával, mécsesek meggyújtásával, és a himnusz eléneklésével ért véget. (Dániel E.)
***
Megemlékezés Szőgyénben – Mártírhaláluk jelképpé vált
Felvidéken az iskolákban ugyancsak megemlékeztek az aradi vértanúk halálának 169. évfordulójáról. Így volt ez a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskolában is.
„Az 1848/49-es év mérföldkő a magyar nép történelmében. Boldogság, szenvedés, remény.1849. október 6-án végezték ki Pesten Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány volt miniszterelnökét, Aradon pedig a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát. Mártírhaláluk azóta jelkép lett. Annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak a szimbólumává váltak ők, amelyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlensége megteremtéséért, társadalmi haladásáért”– így kezdődött az emlékműsor a művészetek termében, melyet az iskola minden diákja és pedagógusa megtisztelt.
Az iskola ötödik osztályos tanulói, az Iglice Néptáncegyüttes tagjai mutatták be azt a zenés, verses összeállítást, melyen keresztül végigvezették az 1849-es esztendő történéseit, egészen az aradi golgotáig. Felidézték a hős tábornokok utolsó mondatait, melyek a történetírásoknak köszönhetően fennmaradtak. Üzeneteik, melyekkel a világtól búcsúztak, példaként fénylenek ma is, mindannyiunk számára.
Az emlékműsort Molnár Skronka Anita pedagógus vezette, hegedűn kísért Alt István tanár és Forró Lilla diák. (Berényi Kornélia)
***
Megemlékezés Nagyölveden – Dicső ősök utódai vagyunk
A Nagyölvedi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Óvoda tanintézményben már napokkal ezelőtt elkezdődött a készülődés a nemzeti megemlékezés alkalmából. Az óvodás és az alsótagozatos diákok képzőművészeti kiállítást készítettek, megörökítve az aradi vértanúk arcképeit, elkészítve, megalkotva a nemzeti jelképeket, az emlékezés virágait és gyertyáit.
Az ünnepség a Himnusz eléneklésével és a folyosón elhelyezett kiállítás megnyitásával vette kezdetét, ahol felidézték 1849. október hatodikát, a vértanúk neveit, énekekkel és versekkel emlékeztek, majd a diákság megcsodálhatta az alkotásokat.
Ezt követően a díszteremben folytatódott az emlékezés, amikor az iskola vendége volt az Esztergomból érkezett Tóth Renáta énekesnő. A koncerten elhangzottak az ismert Kormorán dalok, valamint Nagy László és Kányádi Sándor megzenésített versei.
„ Az emlékezéssel nemcsak a hősöknek állítottunk emléket, de jó volt a dalokat együtt énekelve érezni az összetartozást, a büszkeséget, az erőt, és azt, hogy dicső ősök utódai vagyunk. Mindnyájunkban erősödött az érzés és értékrend, mellyel nem hagyjuk feledésbe merülni elődeink áldozatát és igyekszünk méltóak lenni az ő emlékükhöz” – mondta Cseri Kinga az iskola igazgatója. (Berényi Kornélia)
***
Az aradi vértanúk kivégzésének 169. évfordulója, október 6. alkalmából pénteken délelőtt számos iskolában emlékeztek. Számos településen már október 5-én este fejet hajtottak a hősök emléke előtt. A legtöbb helyen a megemlékezés virágait szombaton és vasárnap helyezik el.
Magyarországon a nemzeti gyásznapon a központi rendezvények szombaton reggel a budapesti Kossuth téren kezdődnek, ahol Áder János köztársasági elnök jelenlétében, katonai tiszteletadás mellett felvonják, majd félárbócra engedik Magyarország lobogóját. Áder János Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Kemecsén mond emlékbeszédet az aradi vértanúk mártírhalálának évfordulója alkalmából tartott rendezvényen.
A Fiumei úti sírkertben a Batthyány-mauzóleumnál koszorúzást tartanak, emellett egész napos rendkívüli történelemórával várják a megemlékezőket.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Felvidéken, Nyárasdon mond beszédet az aradi vértanúk tiszteletére rendezett megemlékezésen.
***
Október 6-i megemlékezés Somorján
Szívhez szóló megemlékezésnek lehettek a résztvevői, akik október 6-án, az aradi vértanúk gyásznapján ott voltak a református templom kertjében. A somorjai Csemadok és a Via Nova szervezte által megrendezett megemlékezés rövid műsorral kezdődött, amelyben az előadók felelevenítették a kivégzés drámai pillanatait. Ezután a három somorjai felekezet jelenlévő képviselői vették át a szót, akik megosztották gondolataikat a közönséggel, valamint elmondtak egy rövid fohászt.
A református lelkész mellett beszéde alatt végig egy megfakult zászló volt, mely csak később került a figyelem középpontjába, amikor elmondta a történetét. Mint fogalmazott, ez egy negyvennyolcas lobogó, mely a rajta látható golyónyomok tanúsága szerint csatát is megjárt. A zászlóra a templom felújítása közben bukkantak rá, százhatvankilenc évig elfalazva várta, hogy előkerüljön.
A résztvevők ezt követően fáklyás menetben vonultak át a Szentháromság-szoborhoz, ahol az este szónoka, Brogyáni Mihály idegenvezető, közíró tartotta meg beszédét. Kiemelte: fontos, hogy a változó világban is megőrizzük a múlt értékeit, és továbbadjuk azokat a jövő nemzedékeinek.
Másnap az evangélikus templomban folytatódott az október 6-i megemlékezés. A Teátrum Színház Polgári Társulás előadásában Csáky Pál Virágeső című színpadi játéka került bemutatásra. Habár a darab története nem kapcsolódik szorosan az aradi vértanúkhoz, sem negyvennyolchoz, a helytállás az összekötő kapocs. A darab egy szlovákiai magyar színészről szól, akit Dráfi Mátyás alakított szenzációsan. A hatalom 1968 után ellehetetleníti, a házassága is veszélybe kerül, de ő helytáll.
Az elmúlt két nap Somorján a főhajtásról szólt. Tisztelet a hősöknek! (Sztakó Zsolt)
***
Sok év után újra megemlékezés volt Vámosladányban
Az aradi vértanúkra emlékeztek vasárnap délelőtt, október 7-én a Lévai járásban található Vámosladányban. A megemlékezés szervezője a Csemadok helyi alapszervezete volt, amely több év után újra kifejti munkáját a településen. A helyi szervezet idén szeptemberben alakult meg újra, nem kisebb céllal, mint őrizni a magyar kultúrát a lassan elszórványosodó régióban. A friss erővel induló helyi alapszervezet ezért úgy döntött, sok év után újra megemlékezik a 13 aradi vértanúról.
Az emlékező közösség a falu központjában, a kopjafánál gyűlt össze. A nemzeti gyásznap iránti tiszteletet jelezte, hogy az emlékezők szép számban gyűltek össze. A megemlékezést jelenlétével megtisztelte Kiss Beáta, a Magyar Közösség Pártjának kulturális és oktatási alelnöke is.
A Csemadok helyi alapszervezetének elnöke rövid beszédében örömét fejezte ki, hogy sok év után egy lelkes csapat kívánja a helyi szervezet által munkájával gazdagítani a település kulturális életét. Kifejtette, az aradi vértanúk áldozata nem a poros múlt, hanem ma is értékes példa arra, hogyan tartsunk ki értékeink, hitünk, identitásunk megőrzése mellett.
A Himnusz eléneklése után koszorúzásra került sor. A kopjafánál koszorút helyezett el a falu polgármestere, a Csemadok helyi vezetői, a Magyar Közösség Pártja helyi és járási képviselete és a helyi református egyház presbitériuma. A délelőtt ezután istentisztelettel folytatódott. (Sál Attila)
***
Emlékezés a 13 aradi vértanúra
Szepsiben a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban 2018. október 8-án emlékeztek a 13 aradi vértanúra. A lelki találkozón Nagy István iskolaigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, illetve köszönte meg a kegyelettejes megemlékezést.
A diákok felolvasták a vértanúk nevét, születésük és haláluk dátumát, nemzetiségét és honvédi fokozatát, utolsó mondatát, majd harang-gongszó kíséretében meggyújtottak egy-egy szál gyertyát.
Miután mind a 13 gyertya égett, Gábor Bertalan esperesplébános szólt az egybegyűltekhez:
„Damjanich János, honvédtábornokkal kapcsolatban érdemes újból és újból eszünkbe juttatni utolsó sorait. Búcsúlevelében többek között ez olvasható: Istenem, áldd meg Aradot! Áldd meg szegény, szerencsétlenbe süllyedt Magyarországot! Ó Uram, Te ismered az én szívemet. Egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen. Így imádkozott egy a 13 közül. Istennel az ajkán, hittel a szívében halt meg. Damjanich a siralomházban lett ortodoxból katolikussá. P. Sujánszky Eusztág minorita atyát – aki az Ondava-parti Imregen van eltemetve – kérte meg, hogy őelőtte tehesse le az apostoli hitvallást, hogy ezáltal lehessen tagja a katolikus egyház teljes közösségének.
Az új idők új viharaiban, a mai kihívások alattomos pergőtüzében vértanúinkra emlékezve éltessen bennünket is kitartásunkban, igyekezetünkben, hitvallásunkban és nemzeti hovatartozásunkban az a meggyőződés, hogy „az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok (Dan 12,3).
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Damjanich tábornok a forradalom alatt kivégeztette a tápiószecsői és a kókai katolikus papot. Most már tudjuk, hogy mindez a falu ármánykodása és Damjanich félreértése miatt helytelen cselekedett volt. Bűn, amit Damjanich utólag megbánt és többek között ez vezette őt arra, hogy katolizáljon.
Példája bátorítson bennünket is arra, hogy bűneinket beismerjük, megbánjunk, bocsánatot kérjünk és igyekezzünk jóvátenni.
A minap zárult le Ferenc pápa baltikumi apostoli látogatása, amelynek során fölkereste Litvániát, Lettországot és Észtországot. A Tallinnban bemutatott záró szentmiséjén arra buzdította a híveket, hogy merjenek kilépni a plébánia kapuin, és kérjék a Szentlelket, hogy mindig megőrizhessék függetlenségüket.
Elmélkedésében többek között a következőket is mondta: Az észtek nemzeti öntudatát nagymértékben meghatározza a népi kultúra ápolása, a népdalok megtartó ereje. Mivel büszkék vagytok arra, hogy észtek vagytok, ezért így énekeltek: „Észt vagyok, észt maradok, észtnek lenni szép, észtek vagyunk”.
Milyen szép egy nép részének érezni magunkat! Milyen jó függetlennek és szabadnak lenni!” – folytatta a pápa, majd közös imádságra buzdította hallgatóit. Kérjétek Jézust – mondta – hogy ébressze föl szíveteket! Adja meg nektek a Szentlélek ajándékát, hogy a történelem minden pillanatában szabadok lehessenek, a jót kövessétek és kiválasztottnak érezzétek magatokat! Engedjétek, hogy Isten növelje Észtországban és az egész világon az ő szent nemzetét és papságát.
Mélyen tisztelt Igazgató úr! Tisztelt tantestületi tagok! Kedves diákok! A 13 aradi vértanúra emlékezve mi is idézzünk emlékezetünkbe egy közismert magyar népdalt:
Magyar vagyok, magyar, magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarul tanított imádkozni anyám,
És téged szeretni, drága magyar hazám.
Az ünnepség az Ároni áldás után a Himnusszal zárult. Emlékeztünk és imádkoztunk, hogy korunk ifjúsága – határon innen és határon túl – egész ember legyen!
Az egyén, egy nép, egy nemzet, egy nemzedék két szélsőségben végezheti életét, vagy a vértanúságban, vagy erkölcsi fertőben.
Adja Isten, hogy felnövekvő nemzedékünk erkölcsös életével tegyen tanúságot az Istenhez és az egymáshoz való tartozásról. Csak kívánni tudjuk és kérni, hogy nemzetünk Nagyasszonya és az Árpád-ház dicső szentjei továbbra is virrasszanak népünk ifjúsága felett, hogy a szívük Krisztusé, az életük pedig a hazáé legyen!”
A magyar kormány 2001. november 24-én nyilvánította október 6-át nemzeti gyásznappá.
